Megöregszünk, azt' rossz

A Hervadó virágok című film annyira szomorú, mint a címe. Közben tele van iróniával, kedvesen tekint a búbánatra, és ettől egész elfogadhatóvá teszi, hogy egy siralomvölgyben élünk. Jim Jarmusch új filmjében a megöregedettekkel szórakozik, nagyon érzékeny ujjbegyekkel pöckölve hőseit.

A Hervadó virágok nem New York-ban vagy Los Angelesben játszódik, mégis amerikaiak életéről szól. A lassan nyugdíjra készülő generáció tagjairól, akiknek úgy sejtjük, hogy voltak már jobb napjaik is. Ha pedig még lazábban tekintünk végig a képeken, akkor úgy általában az élet értelméről, bármilyen hülyén hangzik. Azért nagyon jó film, mert egészen komoly és általános kérdést boncolgat egyszerűen és bölcsen.

A kicsit megöregedett emberek múltja kísért. Találkozik a tréningruhás Don Juan, valaha bibés virágaival. Köszönik, senki sincs jól. A lassú, és igazi cselekmény nélkül építkező elégia mégis érdekes, és sokszor elnéző mosolyra fakaszt. A legharsányabb szereplő az idióta szomszéd, aki fiatalabb mint a többiek, mániája és népes családja van, ő az etióp krimi-rajongó. A többiek már felépítették az életüket, összeszedtek jó sok sebet, az szinte mindegy, hogy pénz van-e hozzá. Nem lehet ötven fölött maradéktalanul boldognak lenni, valamiért úgy kell éreznie az embernek, hogy örökre lemaradt valamiről, ami nem is megnevezhető most pontosan, hogy mi, méltatlan lenne annyival elintézni, hogy a boldogság.

A hős útja, ha kalandokban nem is bővelkedik, de néhány remek aprósággal jelzett, nagyszerű karakterrel való találkozásban igen. Épp ettől izgalmas film a Hervadó virágok: olyan kis piszlicsáré jelekkel dolgozik, hogy öröm őket észrevenni. A tükörben látott kamiontól egy ideges kézrángásig. Közben nem statikus párbeszédek folynak, hanem váratlan fordulatocskák okoznak jobb kedvet a múltjárás lehangoló hatását ellensúlyozva.

A tévéműsor-részletek a filmben maguk is jelképek, ahogy minden valós eseményként mutatott találkozás is egy-egy szimbólum, de elfogadható az egész egy jó kis történetnek is. Ügyesen kigondolt film a Hervadó virágok, hiába tolakszik a sok rózsaszín szirom a képbe, semmi erőltetettség nincs abban, ahogy siratni tudja az életet. A nagy áttörés lehetetlensége óvatosan suhan el minden helyzetben, pedig tényleg bármi megtörténik: kínos vacsora, szex, állatok nyelvén beszélő anya, vér és még egy-két gyanús kamasz is. Minden benne van, amitől a mozi izgalmas, de itt ez az egyszerű élet, ahol egyik sem veri ki a biztosítékot.

Alexis Dziena, Sharon Stone és Bill Murray

Öt sorsot láthatunk, mindegyik emberé hasonló helyről indult, legalábbis egyikük lefeküdt néhányszor a másik néggyel, olyan tizennyolc évvel ezelőtt. Útjaik első ránézésre nagyon különbözőek. Ki tanyán él roncsautók között, ki titkárnőt tart a nappaliban, ki üvöltözős, ki pedig olyan visszafogott, mintha nem is nagyon különbözne gondosan tisztított bútoraitól. Mégis rohadtul hasonlítanak, és nem azért, mert a főszereplővel bújtak ágyba annak idején. Hanem azért, mert a film életbölcselkedik, és azt sugallja, hogy a végső számvetésnél, a sok részlet édesmindegy. A lényeg, hogy éltünk, aztán lett amilyen.

dr. Igó