Halottakról semmit, Lucasról minden rosszat

2005.11.08. 14:33

Terry Gilliam laza fickó. Lehet tagja a Monty Python-társulatnak, lehet brit állampolgár, akkor sincs angol humora. Jó kis gonosz humora van, amit az [origo]-nak adott interjúban arra használt, hogy George Lucast piszkálja. És teljesen komolyan gondolta.

- Hol húzódik a határ a valóság és a fantázia között?

- Nem tudom. Ezért készítek filmeket, hogy megtaláljam. De az az érzésem, nincs egyértelmű határvonal, és nem is kell lennie. Illetve ha van, egyfolytában változik, ide-oda ingadozik. A létező világunk néha fantasztikusabb, mint a képzelet.

- Úgy látszik, a Grimm testvérek esetében mégis csak szüksége volt a fantáziájára. Mintha nem igazán érdekelte volna, kik is voltak valójában ők.

- Így van. Hiszen halottak.

- Azért tud róluk valamit?

- Ó, nagyon sokat tudok róluk. Például, hogy Jacob - akit a filmben Heath Ledger alakít - a valóságban Wilhelm bátyja volt, nem pedig az öccse, mint a filmben.
 
- Miért kellett ezen változtatni?

- Mert ez nem az igazi Grimm-testvérekről szól! (nevet)

- De miért érdekesebb ez a felállás?

- Nézze, a Grimm-testvérek valójában tudósok voltak. Nagyon komoly akadémikusok, akik többek között megalkották az első német szótárt. És amikor az 1800-as évek elején a franciák meghódították a német területeket, és terjedni kezdtek a francia felvilágosodás eszméi, ők elkezdtek attól rettegni, hogy a német népi művészet elvész. Ezért néhány barátjukkal együtt gyűjtőútra indultak, és lejegyeztek minden történetet, amit a falvakban hallottak az idősektől. Az összegyűjtött mesék első kiadásában 500 történet szerepelt, de olyan akadémikus stílusban, hogy a köznép számára befogadhatatlan volt. A második kiadásban tehát már csak 50-100 mesét jelentettek meg, közérthető nyelven. Ennek már a középosztály volt a célcsoportja. A lényeg, hogy komoly emberek voltak. A Grimm forgatókönyve pedig már a kezdet kezdetén sem az életrajzuk hűséges bemutatásáról szólt - noha nekem még semmi közöm nem volt hozzá, én már készen kaptam. Talán Jacob karaktere őriz valamit a valóságból - őt megpróbáltuk értelmiségiként ábrázolni. Wilhelm teljesen a fantázia szüleménye. Engem pedig valójában két dolog érdekelt: 1. hogy megcsináljam a filmet, amire a stúdió felkért; 2. a saját ízlésemre formáljam, vagyis meseszerűvé tegyem. Egy új mesét akartam létrehozni, ami majd jól megijeszti a gyerekeket, hahaha!

- Úgy tudom, nemcsak a két fivér korát cserélte meg, hanem a két szerepet is. Eredetileg Matt Damon játszotta volna Jacobot, de Heath Ledgerrel kérték, hogy hadd cseréljenek szerepet!

- Hú, ez egy hosszú történet. A lényeg, hogy nagyon támogatom, ha egy színész az alkatának nem megfelelő, vagy éppenséggel azzal ellentétes karaktert játszik. Mi pont ezt csináltuk, mert így sokkal érdekesebb.

Fotó: Fábián Évi

- Mit szól ahhoz, hogy a Grimm máris letölthető a neten?

- Tényleg? Remek! Olyan korban élünk, amikor a változásokat szinte lehetetlen követni, kontrollálni meg aztán végképp nem tudja senki. Nagyon szeretem az ilyen korokat, hallatlanul izgalmasak, annyi minden történik! Kezd romba dőlni a hollywoodi stúdiórendszer, ami korábban monopolhatalmat élvezett. Éppen eleget szakított le rólunk, eljött a bosszú órája! (nevet) De komolyan: nagyon érdekes fejleményei lehetnek ennek a változásnak, bár egyelőre fogalmam sincs, milyenek. Személy szerint nem érdekel, hogyan nézik meg a filmemet az emberek - a lényeg, hogy megnézzék!

- Ön is szokott a számítógépén filmet nézni? 

- Néha. Amikor elvileg dolgoznom kellene rajta! (nevet) De nem én töltöm le őket! 

- Apropó: álljunk bosszút Hollywoodon! Az Ön eddigi egyetlen európai kezdeményezése, a Don Quijote-film kudarcba fulladt, nem sikerült leforgatnia. Marad tehát hollywoodi rendező?

- Én nem vagyok hollywoodi rendező, csak használom Hollywood pénzét. Jó sok pénzük van ám! (mosolyog) És ha ők hajlandóak nekem adni, miért ne költeném el jó drága filmekre? De például a Grimm-mel egy időben forgattam egy alacsony költségvetésű filmet is, a Tideland-et. Abban aztán nem volt egy fillér sem Hollywoodtól - csak Kanadából, Nagy-Britanniából, Franciaországból, Japánból. A Don Quijote-val is ez volt a célom: hogy ne használjunk amerikai pénzt, és megmutassuk Hollywoodnak, hogy nincs rá szükségünk! De sajnos kiderült, hogy van... (nevet)

Fotó: Fábián Évi

- A Tideland személyesebb filmje, mint a Grimm?

- Nem mondanám. Csak egy olyan könyvből forgattam, ami személyes kedvencem, és nagyon egyszerű volt elkészítenem. Nincsenek benne speciális effektek, csak négy szereplő egy házban. Gyorsan dolgoztunk, kis stábbal. A Grimm-ben ezzel szemben egy egész hadsereg vett részt - három különböző stáb dolgozott rajta. Több száz embert kellett irányítani, néha azt sem tudtam, hol áll a fejem. És hetente legalább 250 ezer dollárt költöttünk el. Eszméletlen számok röpködtek. Szóval ezen a forgatáson minden lassan ment, minden bonyolult volt, és nehéz. De talán a végeredményen látszik is, hogy mennyi munka van benne, és hogy másképp nem lehetett volna megcsinálni.

- Miért készít mégis mindig ilyen nagyszabású produkciókat?

- Mert ahhoz, hogy mindig kapjak újabb felkérést, látványos sikereket kell aratnom, és ahhoz nagyszabású produkciókat kell forgatnom. Így hozza egyik munka a másikat. De minden egyes filmet a magaménak érzek, mind személyes ügyem. És végül mindig enyém az utolsó szó, én mondom meg, mi mehet moziba - nem a producerek. Még akkor is, ha ez nem szerepel a szerződésemben!

- Azt nyilatkozta egy interjúban, hogy gyűlöli a computer-animációt, és meghagyja George Lucasnak. A Grimm mégis tele van vele!

- Hát igen, a sors iróniája - bármit mondtam valaha, egyszer visszaüt. Ebben a filmben muszáj volt computer-animációt használni, mert másképp lehetetlen lett volna elkészíteni ezeket a képsorokat. De nem hagytam, hogy az animáció eluralja a filmet. George Lucas filmjeivel az a baj, hogy szagtalanok. Semmi valóságos, anyagszerű nincs bennük. Boldogan manipulálja a színészeit, megszabja nekik, hány centit lépjenek a térben - de nekem ez nem jön be. Én azt szeretem, aminek szaga van, ami élő, eleven. Valójában mindig is használtam computer-animációt - hazudtam abban az interjúban. De úgy használtam, hogy ne lehessen észrevenni. Remélem, most is sikerült megtévesztenem a közönséget. Mit gondol például a tükör-jelenetről? Volt ott egyáltalán tükör? Hát nem volt! Másképp nem tudtuk volna megoldani. Viszont a szereplőim hús-vér emberek.

Forrás: [origo]
Grimm | Matt Damon és Monica Bellucci | Még több kép

- Viszont a torony szintén teljesen animáció.

- Téved! Az egy makett volt. De igazi! És egy kicsit kiegészítettük a computer-animációval. De nemcsak Önt sikerült megtéveszteni, hanem az amerikai kritikusokat is, akik nem szerették a filmemet, de az írásaikból rájöttem, hogy még azt sem tudták, mikor használtam speciális effektet. Ebből is látszik: én azt szeretem, ha keveredik a valódi és a mesterséges. Ami tökéletesen mesterséges, az számomra rideg. Forgatás közben muszáj bepiszkolnunk magunkat - attól lesz valóságos a munkánk. Mivel ma bármit meg lehet csinálni számítógéppel, nagyon fontos, hogy a rendező a földön tartsa a filmet, ne engedje teljesen elszállni. Az animációs szakemberek mindent számítógéppel akarnak megrajzolni, de valakinek vissza kell tartani őket. Persze ha valami tökéletesen számítógépes animáció, mint például a Toy Story - az rendben van. A Toy Story szerintem minden idők egyik legjobb filmje. De a játékfilmeseknek meg kell találniuk a határt. Peter Jackson szerintem megtalálta, Robert Rodriguez a Sin City-ben szintén. George Lucas nem. Ő valószínűleg kényelmetlenül érzi magát a valós világban, ezért menekül az animált világba. Ott nem találkozik igazi emberekkel. Ott csak az általa mozgatott figurákkal találkozik, és azokat sem mozgatja valami jól. Még a rajzfilm-figuráknak is gazdagabb a személyisége, mint az ő hőseinek.

Tinker Bella

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK