Csak szex és cserebere

2005.12.07. 12:46

A Csak szex és más semmi eredetileg egész másképp nézett volna ki. Schell Judit játszotta volna Dobó Kata szerepét, Dobó Kata Schell Juditét és Csányi Sándorból sem lett volna a világ legszebb fenekű pasija, csak egy török büfés. Aztán Goda Krisztina rendező újraosztotta a lapokat és most mindenki elégedett. Saját bevallásuk szerint.

- Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, kicsit eleged van abból, hogy te lettél az ügyeletes "lányok kedvence". Erre most elvállaltál egy szerepet, ami még inkább ráerősít erre az imidzsre.

- De várjál, annyira igazából nem utálom én ezt! Azért nagyon jó dolog romantikus vígjátékot készíteni, ilyen szerepeket játszani, szerelmesjeleneteket forgatni, nagyon pasinak lenni! Nekem ez sokkal jobban megy, mint ha ellenszenves karaktert kellene játszanom. Börcsök Enikővel beszélgettem nemrég arról, hogy mindketten igyekszünk a negatív hősöket is rokonszenvessé tenni, a szerethetőség felé csalni. Goda Krisztának is kifejezetten kérnie kellett arra, hogy Tamás, a karakterem eleinte legyen ellenszenves a nézőnek, legyen nagyképű és felületes - amilyennek Zsófi látja -, és csak később szeressük meg, amikor már megszületik az intimitás a két főszereplő között.

- A végén még te leszel ennek a kornak a Jávor Pálja!

- Hallottam már néhány hasonlatot magamra vonatkozóan, de Jávor Pált még nem! Tetszik, én nagyon bírom a Jávor Pált. És azt is, hogy az ő filmjeit ma is meg lehet nézni, ma is élvezem.

- A Csak szex és más semmi-ben egy színészt alakítasz, aki a magánélete történéseit nem tudja kizárni a szakmából. Amikor szakítanak vele, akkor rosszul játszik a színpadon. Te is ilyen vagy?

- Nem, szerintem ez fordítva működik: minél nagyobb a baj a valóságban, annál jobb játszani, mert akkor mindent el lehet felejteni. Kicsit olyan vagyok, mint az a szerencsejátékos, aki belép a játékterembe, és hirtelen minden más megszűnik számára - nincsenek magánéleti zűrök, csak a kártya van. Nagyon jó átköltözni egy olyan világba, ahol tökéletesen ismered a játékszabályokat. Azt hiszem, ezzel magyarázható, miért vannak munkamániás emberek - mert ez az a terület, ahová mindentől el tudnak menekülni. Nincsenek kósza gondolataid, egy dologra tudsz koncentrálni, és ez nagyon hasonlít a boldogsághoz.

- Neked elvileg nincs okod menekülésre: a magánéleted éppen olyan sikeres, mint a karriered.

- Nekem azóta van ilyen jó dolgom, amióta Liával (Pokorny Lia, színésznő - a szerk.) összejöttem, 5 és fél éve. Azóta valahogy jól sikerülnek a dolgok, és jól érzem magam - bár félek erről beszélni, mert ha az ember kimondja, akkor elmúlik.

Forrás: HungariCom
Csányi Sándor és Schell Judit | Nézz még több képet a filmből!

- A filmbeli karakterednek nem könnyű megszerezni a szerelmet, mert nem meri bevallani magának, hogy szerelmes. Te könnyen felismerted?

- Természetes, ha egy szerelemnek meg kell járnia bizonyos stációkat, és a különböző rétegei egymásra épülnek. Felismerni pedig úgy lehet, hogy az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy a másik jelenlétében sokkal szabadabbnak érzi magát, mint egyedül - már nem is tudom, kitől hallottam ezt a szöveget. Mindenesetre nagyon igaznak tartom. Az embernek annyi ember előtt kell szerepet játszania, és olyan jó, ha valaki előtt nem érezzük ezt a kényszert.

- Lehet majd titeket együtt látni Liával filmben vagy színpadon?

- Tulajdonképpen most is játszunk közös darabban, a Radnóti Színház Karneválvégi éjszaka című előadásában. Csak épp mindkettőnknek más a partnere: Lia Schneider Zoltán feleségét játssza, az én feleségem pedig Marjai Virág. Viszont a darab végén van egy jelenet, amikor mindkét pár a színpadon van, és én azt mondom Virágnak: "Na gyere, menjünk haza!". Ilyenkor a látómezőmben mindig ott van Lia, és magamban azon nevetek, hogy ezt már neki mondom.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK