Andrew Adamson: Eleinte féltem a gyerekektől

2005.12.22. 16:31

A Narnia Krónikái rendezője mesél a film készítéséhez fűződő élményeiről és a nehézségekről, onnan kezdve, hogy hogyan lehet a könyv többszázezer rajongójának egyszerre megfelelni, a gyerekszínészekkel való közös munkán keresztül, egészen a könyv spirituális mondanivalójának megőrzéséig.

- Mikor olvasta először a Narnia könyveket?

- A sorozat mindegyik részét elolvastam valamikor nyolc és tízéves korom közt. Apám C. S. Lewis sci-fi trilógiáját olvasta, felfedezte a Narnia-könyveket, és úgy gondolta, hogy ezek nekem és az öcsémnek valók.

- Amikor felnőttként újraolvasta a könyveket, olyanok voltak, amilyennek emlékezett rájuk?

- Lényegében igen, de gyerekkoromban monumentálisabbnak tűntek. Érdekes volt újraolvasni őket, mert C. S. Lewis olyan leírásokat használ, amelyek sok mindent az ember fantáziájára bíznak. Olyanokat ír, mint hogy "Nem mesélhetem el ezt a szörnyűséget, mert akkor a szüleitek megtiltanák, hogy továbbolvassátok a könyvet..." Szóval az olvasónak a saját fantáziájával kellett kitöltenie a hézagokat. Úgy emlékeztem, hogy Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény egy epikus történet, amelyben egy hatalmas csatajelenet van, de amikor újraolvastam, láttam, hogy az csak egy másfél oldalas rész, amelyikben Peter elmeséli Aslannak, hogy mi történt, amíg távol volt.

- C. S. Lewis, ellentétben a barátjával, Tolkiennel, aki aprólékos részletességgel írt le mindent, valóban az olvasóira hagyta a munka egy részét. A film rendezőjeként ez Ön számára előny vagy hátrány volt?

- Az egyik kihívás ennek a filmnek az elkészítésében éppen az volt, hogy sokkal inkább a saját értelmezésemre kellett támaszkodnom, mintha egy Tolkien-történetet filmesítettem volna meg. Ez ijesztő, mert miközben az ember beledolgozza a saját fantáziáját, rajongók százezreinek kell megfelelnie, akik mind beledolgozták a saját fantáziájukat. Érdekes, hogy a forgatás alatt rengetegszer hallottam emberektől, hogy "nahát, pont így képzeltem el én is", ami azt jelzi, hogy Lewis mégiscsak elég pontos képet festett ahhoz, hogy létezzen egy kollektív kép az emberekben a történetről.

Hosszú munkafolyamat volt, amíg a figurákat kidolgoztuk a forgatókönyvírókkal, megpróbáltam háromdimenzióssá alakítani őket. Erre jó példa Edmund, aki a könyvben egyszerűen egy nagyon rossz kisfiú. Megérkezik Narniába, együtt rosszalkodik a többiekkel, aztán az édességért cserébe elárulja őket. De ha figyelmesen olvassuk a történetet, találunk benne egy részt, amikor a Fehér Boszorkány valami olyasmit mond neki, hogy "Te leszel Narnia királya, a bátyád pedig a herceg", és ezzel hatalmat ad neki a bátyja fölött. Ezt a jelenetet vetítettem vissza, hozzátéve, hogy a második világháború alatt játszódik a történet. Az apjuk valószínűleg a háborúban harcol, Peter pedig átvette az apa szerepét Edmund életében. Régebben barátok voltak, de most már Peter dirigál Edmundnak, aki ezért neheztel rá. Szóval nem nehéz megérteni, hogy Edmund miért szeretne a bátyja fölébe kerekedni.

Forrás: [origo]
Tilda Swinton, Skandar Keynes és Andrew Adamson

- Ön Új-Zélandról származik, milyen érzés volt egy ilyen nagyszabású film rendezőjeként visszatérni oda?

- A kilencvenes évek eleje óta nem dolgoztam ott, és nagyon jó volt visszatérni, mert A Gyűrűk Urá-nak köszönhetően most már nagyon sok tapasztalt filmes van. Ugyanakkor ők még mindig elég újak a szakmában, és megvan bennük az a lelkesedés és energia, ami miatt öröm velük dolgozni.

- Hogyan közelítette meg a könyv keresztény mondanivalóját?

- Már az elején mondtam mindenkinek, hogy nekem nem okoz gondot a történet spirituális vetülete. Én sima kalandregényként olvastam és szerettem a könyveket, és szerintem bárki értelmezheti őket így. Mások elolvashatják, és spirituális üzeneteket és utalásokat találhatnak benne. Azt akartam, hogy a film hű legyen a könyvekhez ebből a szempontból. Meg lehet nézni úgy is, hogy egyszerűen átadja magát az ember ennek a kalandos történetnek, amelyik családról, testvérek rivalizálásáról, önfeláldozásról és megbocsátásról szól. De meg lehet nézni úgy is, hogy mélyebb, spirituális üzenetet olvas ki belőle az ember, attól függően, hogy mire fogékony.

- Nehéz volt megtalálni a gyerekszereplőket?

- Hosszú folyamat volt, de nem volt nehéz, mert nagyon élveztem. Eleinte féltem attól, hogy gyerekekkel kell dolgoznom, aztán, amikor már benne voltam, rájöttem, hogy élvezem.

- Miért félt attól, hogy gyerekekkel dolgozzon?

- Csak azért, mert még nem volt tapasztalatom ebben, és amikor elkezdtem ezt a filmet, még nem volt saját gyerekem sem. Nem nagyon van olyan barátom, akinek tizenéves gyerekei lennének, szóval nem sokat mozogtam ilyen korú gyerekek közt, és nem tudtam, hogy hogyan fogok velük kijönni. De nagyon szerettem velük lenni, megdöbbentő, hogy mennyi energiájuk van. Rendezőként sokszor energetizálni kell a színészeket, a gyerekekben az a döbbenetes, hogy sokkal több energiájuk van, mint nekem, és amit kapnak, vissza is adják.

- Nagyon sok gyereket megnézett a válogatáskor?

- Igen, kb. 2500 gyerek videóját megnéztem, aztán közülük kb. 700-zal találkoztam élőben is, majd kb. 400-zal dolgoztam tovább egyre kisebb és kisebb csoportokban.

- Feltételezem, hogy nagyon örült, amikor Tilda Swinton elvállalta a Fehér Boszorkány szerepét...

- Kezdettől fogva Tildát szerettem volna erre a szerepre, egyrészt a fizikai megjelenése, a magassága és az áttetsző bőre miatt, másrészt, mert az Orlando óta nagy tisztelője vagyok, és olyan negatív főhőst akartam, aki méltó párja Aslannak. Nem akartam egy szokásos boszorkányt, aki Szörnyella De Frászként rikoltozik. Tudtam, hogy Tilda intelligensebb és összetettebb személyiség annál, hogy ezt a klisét alkalmazza. Szereti a Narnia könyveket, és nagyon lelkes volt a feladattal kapcsolatban, nagy szerencsénk van, hogy megszereztük őt.

Forrás: [origo]
Tilda Swinton és a stáb egy harcjelenet felvétele közben

- Mit gondol, a Narnia történeteket miért találják még ma is megkapónak az emberek?

- Mert egyetemes igazságokat fogalmaz meg a megbocsátásról és az önfeláldozásról, olyan nemes témákról szól, amelyek mindenki számára jelentenek valamit. De ami még fontosabb, hogy ezek a könyvek önbizalmat adnak a gyerekeknek. Amikor elkezdtem a filmen dolgozni, megpróbáltam választ adni arra a kérdésre, hogy mi volt az, ami nyolc éves koromban, amikor olvastam a könyvet, megfogott benne, és ami a mai gyerekeket is megérinti? És az egyik ilyen dolog az, hogy miután belépnek Narniába, ők már nem gyerekek, hanem élet és halál urai. Megpróbáltam hangsúlyozni a filmben, hogy ezek a gyerekek nagyon kiszolgáltatottak a második világháború miatt, ami felforgatta az életüket, a szüleik nincsenek velük, és nagyon kevés irányítással rendelkeznek a saját életük fölött. Aztán a szekrényen keresztül belépnek ebbe a varázslatos világba, amelyben hatalmat ruháznak rájuk, és az ő kezükbe kerül a kulcs az ott élők gondjainak megoldásához.

Forrás: Walt Disney Pictures

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK