Interjú a boszorkánnyal

2005.12.28. 11:09

Tilda Swinton, a Narnia Krónikái Fehér Boszorkánya kifejti véleményét a mesék fontosságáról és beszámol a boszorkány figurájának megalkotásáról. Emellett elárulja, hogy milyen filmterv megvalósításán dolgozik, és még azt is kikotyogja, hogy kivel élne szívesen egy lakatlan szigeten.

- Milyen volt a közös munka a gyerekekkel?

- A gyerekek rendkívüliek voltak! Anna (Anna Popplewell, a Susan Pevensie-t alakító lány - a szerk.) már színészkedett valamennyit korábban, de lényegében mindannyian kezdők voltak. Ez már önmagában rendkívüli. Tegnap este láttam az elkészült filmet, és azt kell mondjam, Andrew Adamson csodát művelt, amikor ezt a négy gyereket kiválasztotta. Tényleg úgy néznek ki, mintha rokonok lennének, ami nagyon ügyes. Sosem láttam még olyan filmbeli családot, amelynek a tagjai ennyire hasonlítottak volna egymásra. Van a filmben egy jelenet, amikor Mr. Tumnus azt mondja Edmundnak, hogy "biztos te vagy Lucy bátyja, hasonlít az orrotok" - és tényleg hasonlít.

- Andrew Adamson mondta, hogy aggódott, ön nem fogja elvállalni a szerepet, mert túl kommerciálisnak tartja majd. Mi volt az első reakciója, amikor megkeresték a szerep ügyében?

- Már elég nagy tapasztalatom van a filmkészítésben ahhoz, hogy tudjam, számomra az a legfontosabb, hogy kivel kell együtt dolgoznom. Amikor megkerestek, tudtam, hogy először találkoznom kell Andrew-val.

- Olvasta korábban a Narnia könyveket?

- Nem, de tudtam, hogy Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény egy jelenség, és tudtam, hogy a Disney egy jelenség, bár én nem Disney-n nőttem fel, és az én gyerekeim sem Disney-n nőnek fel. De nyitott voltam a közös munkára, mert láttam az egyik Shrek filmet (amelynek szintén Adamson volt a rendezője - a szerk.). Kíváncsi voltam, és elmentem a találkozóra, ahol egy olyan embert ismertem meg, akivel nemcsak hogy képes lennék időtlen időkig eléldegélni egy lakatlan szigeten, de akinek a filmmel kapcsolatos elképzelése felcsigázott. Úgy éreztem, hogy meg akarnám nézni a filmet, amit készít, és hogy a gyerekeim is meg akarnák nézni. Ezen kívül, amikor felkért, világossá tette, hogy azt szeretné, ha beleadnám magamat a szerepbe. Tényleg jó okokból választott engem, így végül elvállaltam a szerepet.

- Mi fogta meg a forgatókönyvben?

- Úgy gondolom, hogy ez a történet remek mítosz azoknak a gyerekeknek a számára, akik háborúban nőnek fel. Én most pont abban az örömteli életszakaszban vagyok, amikor sok időt töltök azzal, hogy mítoszokat és meséket olvasok fel a gyerekeimnek, és nagyon is tudatában vagyok annak, hogy mennyire fontos a lelki fejlődésük szempontjából, hogy jó meséket, történeteket halljanak. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó klasszikus mítosz, amit egy hozzáértő írt, hiszen C. S. Lewis irodalmár volt, és ezért nagyon kedvelem. Magában foglalja a jó és a rossz eszenciáját, és nagyon fontos, hogy a gyerekek találkozzanak ezekkel a témákkal.

Forrás: [origo]
Andrew Adamson rendező a gyerekszínészekkel

- Hogyan közelítette meg Jadis figuráját? Érzett kísértést arra, hogy egy Szörnyella De Frászhoz hasonló hárpiát alakítson?

- A Szörnyella De Frászhoz hasonló figurák általában ezen a figurán, a Fehér Boszorkányon alapulnak. Andrew és én sokat beszélgettünk a gonoszról. Jadis nem ember, és ez feljogosított bennünket arra, hogy ne indokoljuk meg, mit miért tesz. Nem kell elővennünk a konyha-pszichoanalízist; a boszorkánynak nincs szomorú múltja, ő nem olyan, mint Willy Wonka a fogorvos papájával. A boszorkány nem emberi, hanem természetfeletti lény. Ahogy tűnődtünk a gonoszságon, és azon, hogy a gyerekek számára mi az igazán ijesztő, arra jutottam, hogy a hidegség és a következetlenség kombinációja rémítheti meg őket a legjobban. A boszorkány egy szociopata gyilkos, megjósolhatatlan, hogy mit fog tenni, és ha valamit el akar érni, azt el is éri. Erre alapoztuk a figurát. Távoli, elérhetetlen, az ember tudja, hogy nem lehet rá hatást gyakorolni, nem lehet az együttérzésére alapozni, vagy arra, hogy majd megkedveli az embert.

- A könyvből mennyit lehetett meríteni a figurához?

- Ami nagyszerű ebben a könyvben az az, hogy a történet hívogat arra, hogy az ember belevetítsen dolgokat. Amikor a boszorkány megjelenését terveztük, már az elején úgy gondoltam, hogy ne sötét legyen, hanem fehérbőrű, fehér ruhájú. De voltak, akik ellenezték ezt, és azzal érveltek, hogy "de hát sötétnek kell lennie, benne van a könyvben", én pedig megnéztem, hogy mit ír a könyv, és csak három szó van benne, annyi, hogy "büszke, gyönyörű és hideg".

- Milyen volt a számítógépes grafikával dolgozni?

- Meglepően keveset kellett a zöld ernyő előtt dolgoznom, kb. fél napot. Ez mindent elmond Új-Zélandról: tényleg ennyire gyönyörű. Mindenki azt hiszi majd, hogy számítógépes grafikát lát, holott a legtöbb esetben valódi tájat lehet látni.

- Még mindig talál élvezetet a munkájában?

- Igen, jobban élvezem, mint valaha. Sok társam van, akikkel együtt dolgozunk projekteken. Már régóta dédelgetünk filmterveket, de régebben nem volt elég befolyásunk ahhoz, hogy megvalósítsuk őket. Most már egyre könnyebben megy a dolog, és ez a szerep is segítségemre lesz majd. Akkor is elvállaltam volna ezt a szerepet, ha Andrew egy garázsban akarta volna leforgatni a filmet. De ha a Narnia Krónikái sikere a segítségünkre lesz abban, hogy elkészítsük a filmünket Nico életének utolsó napjairól, akkor az külön jó.

Forrás: Walt Disney Pictures

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK