Vigyázat, gagyi!

2005.12.27. 16:45

Lassan ki kellene fejleszteni egy logót a fenti felirattal, és ráragasztani minden második magyar film plakátjára, hogy ennyire azért már ne lehessen a közönséget lebecsülni. A 2005-ös év bővelkedett a minősíthetetlen humorú és kivitelű filmekben, és ezeknek sikerült is becsalogatni a mozikba több százezer embert. Hurrá, újra van nézője a magyar filmnek - mondhatnánk, de ne legyen már mindegy, hogy mit nézünk!

Idén a Csudafilm-mel (kritika) kezdődött, amely lazán hozta a 100 ezres nézőszámot, de azt egyik rajongója sem tudta nekem elmagyarázni, hogy miért kellett Kern András derekáról a törülközőt lecsalni. Könyörgöm, ugye nem Kamarás Iván fenekét akarta megidézni A miniszter félrelép-ből!? És ugye nem azért volt benne, mert ezzel reméltek még hevesebb érdeklődést kiváltani a film iránt? Bennem mindenesetre csak szánalmat ébresztett - részben a depressziós tekintetű színész, részben a jobb ízlésűnek gondolt rendező iránt. Ragályi Elemér nevét ebben a kontextusban csak félve tudom leírni - úgy tűnt, egyáltalán nem érti a szakma fanyalgását.

Aztán jött a Le a fejjel!, amelyből Kern András kimaradt, de az összes többi Heti Hetes-arc lejáratta benne magát. Újabb falrengető kasza. Kérdés viszont, hogy a film után ki hiszi majd el róluk, hogy valaha jó színészek voltak. És hogy Tímár Péter valaha eredeti filmesnek számított - bár ő hamarosan bizonyíthat saját ötletével, A herceg haladéká-val, amely januárban már látható. A Le a fejjel! megbízás volt, amit ennek megfelelő erőbedobással végrehajtott, és a producer még elégedett is lehet, mert hozta az elvárt nézőszámot.

De idén nemcsak a nagy öregekben, hanem a fiatalokban is csalódhattunk: Dyga Zsombor Kész cirkusz-a messze alulmúlta előző munkáját, a Tesó-t, és még azt is kikéri magának, ha Guy Ritchie- vagy Tarantino-lenyúlással gyanúsítják. Tény, hogy nem könnyű felfedezni a hasonlóságot, annyira gyenge a másolat.

Aztán volt egy olyan gagyifilmünk is, amely még a közönséget sem tudta átverni: alig látta valaki. Hiába virított Görög Zita a plakáton, a Fej vagy írás? (kritika) általános érdektelenségbe fulladt, így csak kevesek számára derült ki, hogy Görög Zita pont annyira jó színésznő, amennyire profi a műsorvezetésben. Következő filmjében ezt azzal tetézte, hogy még világhíres szépségét is feláldozta a színészet oltárán, de a Szőke kólá-ból így is csak Majka profitált, akit most már színészként is kénytelenek vagyunk becsülni.

És direkt a végére hagytam az Év gagyiját, az Egy szoknya, egy nadrág című ufót, amit semmiképp nem sorolhatunk a film műfajába, mert külön kategória. A rendező, Gyöngyössy Bence immár harmadszor alázza porig bámulatos tehetséggel legnagyobb klasszikusainkat, és egyúttal legjobb színészeinket is, hogy azok helyett mi szégyenkezzünk a padsorok között. És mert Rudolf Péter annyi éven át tartotta magát a minőséghez, most szemet hunyunk alakítása felett, és nem kezdjük el részletezni, hogyan vált méltatlanná Latabár Kálmán örökségéhez. Induljon tiszta lappal az Üvegtigris 2-ben!

A gagyifilmeket ezzel ki is végeztük, és még mindig maradt jó néhány, ami mozikba került. Mert arra idén nem lehet panaszkodni, hogy hiányzik a magyar film a vászonról - 15 játékfilmet és egy többszörös díjnyertes dokumentumfilmet láthattunk. Más kérdés, hogy ezeket érdemes volt-e megnézni, és hagytak-e bennünk akár csak egy halvány emlékfoszlányt is.

A Fekete kefe (kritika) ugyan megnyerte a Filmszemle fődíját, de nem azért, mert olyan elementáris hatást gyakorolt, csupán, mert nem volt nála jobb. Rajongani nem is lehetne érte, mert a közöny filmje, a nihil a lényege, és a legtöbb, amit kivált, hogy fáradtan felhorkanunk egy-egy poénján. Szereplői éppúgy a semmibe vesznek, mint a karakterek, akiket megformálnak.

Forrás: Budapest Film
A Fekete kefe főhősei | Képek a filmből | Interjú a srácokkal

Tökéletes ellentéte A fény ösvényei (kritika), mely épp érzelemgazdagságával próbált hódítani, de pechjére önmaga paródiájává vált. Ezt főképp azoknak a főszereplőinek köszönheti, akik a filmben még hitelesen alakították érzékeny szerelmüket, a valóságban azonban szemérmetlenül lejáratták magukat a nyilvánosság előtt. Cseh Anna Máriáról mindenesetre kiderült, hogy ha szörnyeteg is a valóságban, a vásznon igazi klasszis.

Forrás: Mokép
A fény ösvényei | Képek a filmből | Cseh Anna Mária a cseten

A magyar filmnek azonban idén nemcsak egy Új Felfedezett, hanem egy Újra Felfedezett is jutott: sokan vették észre csodálkozva, hogy Gryllus Dorka egész jó színésznő. Ehhez a Dallas Pashamende című film kellett, meg az, hogy nem itthon, hanem Németországban kamatoztatja tehetségét. A Dallas Pashamende emellett még egy érdekességgel szolgált: a szeméttelep kulisszáival, ami által legalább egy dologra emlékezhetünk belőle.

Forrás: Budapest Film
Gryllus Dorka a Dallas Pashamende című filmben

Gryllus Dokra másik idei alakításáról, Az igazi Mikulás epizódszerepéről pedig jobb diszkréten megfeledkezni, amúgy sem az ő hibája, hogy így sikerült. És természetesen a címszereplő, Cserhalmi György sem lett kevesebb attól, hogy forgatott egy rossz filmet - még mindig ő a legnagyobb magyar filmszínész. 

Gárdos Péternek meg akkor is jó éve volt, ha sokan fanyalognak a filmjein - így is két bemutatót tudhat maga mögött. Igaz, egyiket sem látták sokan, de ha már, akkor A porcelánbabá-t (kritika) javasolnám. Kizárólag a magyar film iránt elkötelezett, kísérleti kedvű filmrajongóknak! Erdőss Pál Üvegfal-a viszont már nekik is sok lenne, és persze nem az egyedi megoldások miatt.

Ha már kísérlet, akkor inkább Mundruczó, akinek Johanná-ja (kritika) egyenesen a fesztiválokra készült. Be is járta a világot, és hazahozott díjakat többek között Brüsszelből, a dél-koreai Puchonból és Sevillából. Az idei év másik nagy turnéját Kenyeres Bálint vitte véghez, aki Before Dawn (interjú + kritika) című rövidfilmjével még a cannes-i versenyprogramba is bekerült, és hamarosan a Sundance filmfesztivál közönsége előtt mutatkozik be. Velük párhuzamosan Kocsis Tibor is bejárta a világot Új Eldorádó című dokumentumfilmjével, mely legalább féltucat díjat bezsebelt.

Forrás: HungariCom
Csak szex és más semmi | Képek | Interjúk | Csányi-cset

Mégis, ha bárkit megkérdeznénk, melyik magyar filmre emlékszik majd a 2005 -ös kínálatból, szinte biztosan Goda Krisztina munkáját, a Csak szex és más semmi (kritika) című vígjátékot említené, amelyet két héten belül 100 ezer néző látott, sőt, élvezett. A sémákon alapuló, de azokat professzionálisan alkalmazó, és élettel megtöltő film még a jövő évi összesített nézőszámból is nagy szeletet fog kiharapni magának - idén pedig egy jó élménnyel zárja a szezont.

Tinker Bella

KAPCSOLÓDÓ CIKK