- Spielberggel mikor találkoztál először?

- Először úgy volt, hogy júniusban, útban a máltai forgatásra, egy napra beugrik hozzánk. Hirtelen szóltak erről is, így azonnal el kellett rendeznünk mindent: szállást, autót stb. Őrült tempóban leszerveztük, aztán lefújták az egészet. Úgyhogy augusztus 5-én találkoztam vele először, amikor megérkezett a magyarországi forgatásra. Nagyon emlékezetes volt. Andyvel mentünk ki érte a reptérre, és én egy nagy kosárral érkeztem. Tudtam, hogy Spielberg szereti a hagyományokat, és gondoltam, akkor én ezzel kedveskedem neki: a kosárban kenyeret, sót és bort vittem magammal. Sokáig kellett rá várnunk, aznap nagy volt a forgalom a reptéren. De aztán szóltak, hogy felmehetünk a különgépre, amivel érkezett. Fölmentünk Andyvel, odaadtam a kosarat, és mit mondjak, láthatóan jól esett neki, meg volt hatódva. Csak azt nem tudta, hogy most mit kell vele kezdeni. Én meg mondtam: ahogy gondolja, elteheti emlékbe, vagy ehetünk belőle. És akkor ott a gépen megszegtük a kenyeret.

- Mikor olvastad először a forgatókönyvet?

- Még tavasszal, amikor a Filmirodánál bejegyeztettük a forgatást. Nem az egész forgatókönyvet kaptuk meg, csak egy részét, ami kizárólag a Magyarországon forgatandó jeleneteket tartalmazta. Lepecsételt borítékban érkezett Amerikából, magyarra fordítva, egy példányban.

- Hogyan toboroztál stábot? Úgy tudom, nem volt nehéz dolgod, mert aki Magyarországon filmmel foglalkozik, az mind be akart kerülni.

- Igen, ez így van, de ettől még nehéz dolgom volt, egyébként éppen ezért. A kiválasztást szerencsére nem is én végeztem, hanem az amerikai kollégák. Az én dolgom annyi volt, hogy jó embereket ajánljak - egy feladatra kb. négy-öt embert -, akiknek van tapasztalatuk a filmkészítésben, lehetőleg külföldi produkciókban is dolgoztak, ráadásul nagyszabású külföldi produkcióban, és természetesen beszélik az angol nyelvet.

- Viszont azt hallottam, fizetni nem kellett nekik sokat, mert a nagy kínálat lenyomta az árakat. Valaki azt a tanácsot kapta: ne kérjen sokat, mert tízen várják, hogy akár ingyen is megkapják ugyanazt a munkát.

- Először is: én nem hiszek az ingyen munkában. A tisztességesen elvégzett munkának értéke van. Másodszor: abban sem hiszek, hogy jó szakembert ingyen is megszerezhetek, hiszen neki elvileg van annyi felkérése, hogy válogathasson közülük. Amikor a München forgatása elkezdődött, épp rengeteg más produkció is forgott, itt volt az Eragon című monstre amerikai produkció, több magyar film, és a reklámszakma is dübörgött. Szóval szó sincs arról, hogy olyan könnyű lett volna a legjobb szakembereket elcsábítani. És a dologhoz hozzátartozik még valami: el kell fogadnunk, hogy ide azért jönnek Amerikából forgatni, mert olcsók vagyunk. Most már persze vannak nálunk olcsóbb helyek is: Románia, Bulgária - velük szemben meg az az előnyünk, hogy jobb az infrastruktúránk, nagyobb a filmes tapasztalatunk, és van egy zseniális filmtörvényünk, és biztonságos visszaigényelhető az itt elköltött áfa. Prága már megengedheti magának, hogy kicsivel drágább legyen ott a munkaerő, mert nekik van egy Barandov stúdiójuk, ahol bármelyik nagy hollywoodi produkció el tud készülni. Most olvastam, hogy már eldöntötték: a Barandovot továbbfejlesztik, nehogy Etyek elvigye előlük a megrendeléseket.

- Pedig Etyekwood még sehol sem tart, egy ideig be kell érnünk a külső helyszíneinkkel. Ezekkel is sok a probléma, a fővárosban sokan felháborodtak a lezárások, autóelszállítások miatt, és azért is, hogy mindezt mennyiért engedte meg a főváros. A zúgolódás híre még az amerikai sajtóhoz is eljutott.

- Jó, akkor vegyük sorra: az amerikai híradások az itteni stábot is megdöbbentették, elég rossz hangulatuk lett miatta. Pedig egyértelmű, hogyan készült a cikk. Itt volt egy amerikai újságíró, aki azt remélte, hogy majd beengedik a forgatásra és készíthet interjúkat. A titoktartás azonban mindenkire vonatkozott, folyton elzavarták. Ennek ellenére itt lődörgött a stáb körül, és kereste a témát, amiről írhatott. Meg is találta...

A másik a helyszínbérlés. Magyarországon létezik egy önkormányzati rendelet, amely meghatározza, hogy a közterületeket ellenérték fejében bérbe lehet adni, és az ellenértéket négyzetméterenként kell meghatározni. A négyzetméterárat minden önkormányzat maga határozza meg, a legolcsóbb kb. 400 Ft/nap, a legdrágább (a Várnegyedben) több mint 10 ezer. Ehhez pedig tudni kell, hogy egy ekkora stábnak, mint amekkora a München-ben dolgozott, körülbelül 3500 négyzetméter kell minden nap - természetesen nem csupán magához a helyszínhez, ami a képen látszik, hanem a pakoláshoz, parkoláshoz, tároláshoz stb. Szóval összesen 110 milliót költöttünk csak a közterület-foglalási díjakra és további kb. 200 milliót helyszínbérlésekre - szemben azzal, ami megjelent itthoni lapokban, hogy a főváros alig 20 milliót kapott mindezért. Az igaz, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak nem sokkal több mint 17 millió Ft-ot fizettünk, de az összes kerületnek együttvéve 110 milliót. És ezenfelül több mint 50 millió Ft-ot a rendőri biztosításért.

Érdemes tudni, hogy mindez a világ többi nagyvárosában egész másképp működik, ott elég egy viszonylag nagy összegű illetéket fizetni a helyszínbérlésért (New Yorkban például 10-15 ezer dollárt), viszont abba már benne foglaltatik a rendőri segítség. Mindegy, szerintem nem olyan rossz Budapestnek, hogy itt hagyták ezt a több százmillió forintot, ez pedig azt jelentette, hogy a helyszín arra az időre a stábé volt. Jogában állt elszállítani a parkoló autókat, kiüríteni a környéket, és én nem győztem a kollégáimat arra biztatni, hogy mindezt udvariasan tegyék, aki ott lakik vagy akinek fontos dolga van arra, azt beengedjék és elkísérjék a kapuig.