Háborús bűnösök, babonás színész és kékhajú punkdíva a Berlinale-gálán

"Meglepetésgyőzelem"

Ezzel a címmel jelent meg vasárnap reggel a Die Zeit cikke a berlini díjkiosztóról. Bár az elsőfilmes Jasmila Zbanic darabja a balkáni háborúban megerőszakolt bosnyák nőkről sokakat megrázott, mégsem számított biztos befutónak. A meglepett rendezőnő hamar összeszedte magát: kihasználta az alkalmat, és köszönőbeszédében felhívta a világ figyelmét arra, hogy a több mint húszezer bosnyák nő megerőszakolását megszervező Radovan Karadzsics és Ratko Mladics még ma is szabadlábon éli az életét "valahol Európában".

A fődíjas film komor témája ellenére a berlini gála meglepően laza, családias hangulatban zajlott le. Az estet Nina Hagen, a koros punkdíva nyitotta meg: kék parókája alól huszas-harmincas évekbeli slágereket dörmögött a mikrofonba. Hagen jellegzetes grimaszai után megjelent a gála házigazdája: Heino Ferch, a német Bruce Willis, aki kisebb-nagyobb sikerrel próbált egyszerre németül és angolul beszélni. "10 nap, 400-valahány film, 56 ország" - sorolta büszkén a Berlinale statisztikáit.

Egy szem Benigni

Dieter Kosslick fesztiváligazgató egész este színpadon téblábolt, zavart mosollyal terelgette a nyerteseket a fotósok irányába. "Ezerszer elmondtam nekik, mi a menetrend, de úgy látszik, nem értették meg" - magyarázta lemondóan legyingetve, de azért nem tűnt annyira letörtnek. Kosslick a gála végén magához ragadta a mikrofont és külön megköszönte Roberto Benigninek és feleségének, Nicoletta Braschinek, hogy erre a 45 percre átugrottak Berlinbe, és ezzel is emelték a díjátadó fényét (George Clooney, Meryl Streep, Natalie Portman és a többi sztárvendég közül senki sem vett részt a szombat esti zárógálán).

Roberto Benigni és Nicoletta Braschi a díjátadón

De ekkor már mindenki a színpadon tolongott: díjazottak és zsűritagok álltak összeölelkezve a tapsoló nézők előtt. A vastagajkú Nina Hagen a pengeajkú Charlotte Rampling mellett állva csapott bele egy utolsó dalba. "Ein kleines bisschen Glück" - énekelte vad, öblös hangján, megérintve mind az 1700 vendég szívét-lelkét.

Szabadság

A gálát követő sajtótájékoztatóra igyekezve a külföldi és német tudósítók is a fődíjat tárgyalták. Az eredmény megosztotta az újságírókat: a Grbavica helyett a kritikusok leginkább Michael Winterbottom dokumentumízű Guantanamo-moziját tartották esélyesnek, és voltak, akik szerint az iráni Panahi filmje a férfiruhát öltő focidrukker lányokról érdemelt volna Arany Medvét. Azért mindketten díjat kaptak ezen az estén: Winterbottom lett a legjobb rendező, Panahi pedig a zsűri nagydíját vihette haza a dán Pernille Fischer Christensennel (En Soap) megosztva.

A nyertesek: Jafar Panahi, Moritz Bleibtreu, Sandra Hüller, Jürgen Vogel, Peter Kam és Jasmila Zbanic

A német riporterek számára a legnagyobb meglepetés persze nem is a bosnyák film sikere volt, hanem az a rengeteg díj, amit a hazai filmesek vihettek haza. A legjobb színész (Moritz Bleibtreu), a legjobb színésznő (Sandra Hüller), és a legnagyobb művészi teljesítmény (Jürgen Vogel) díját is németek kapták a nemzetközi zsűritől. A sajtótájékoztatón Vogel és Bleibtreu is hangsúlyozták, mennyire szabad a német film: ma gyakorlatilag bárki, bármiről készíthet "bátor filmet" Németországban, és "nincs szükség hatalmas pénzekre ahhoz, hogy valaki filmezni kezdjen".

A titokzatos Kártyás Ember

A berlini filmfesztivál idei gálája abban különbözött minden eddigitől, hogy a szervezők az Oscar-díjakhoz hasonlóan a végsőkig feszítették a húrt és titokban (wie bitte?) tartották az eredményeket. Hisszük-nem hisszük, hogy a nyerteseket az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartotta Kosslick  fesztiváligazgató, ők mindenesetre megdöbbenve és hitetlenkedve nyargaltak fel a Berlinale-palota színpadára a díjakért.

"Kész vagyok, teljesen kész vagyok" - ismételgette Ezüst Medvéjét szorongatva Moritz Bleibtreu, a német Elemi részecskék főszereplője. Bleibtreu később a sajtótájékoztatón megosztotta velünk, hogy mégis volt valaki, aki megsúgta neki az eredményt, már egy héttel ezelőtt. Az ember, akit csak úgy emlegetnek: a Kártyás Ember.

A Kártyás Ember	Moritz Bleibtreu

"Te tudtad, te tudtad!" - mutogatott a színész a baseballsapkás, sötétbőrű újságíróra, aki a negyedik sorból vigyorgott vissza rá. "Nézzék csak meg, ez az ember odajött hozzám a bemutató után és a kezembe nyomta a névjegykártyáját. Láttam, hogy ráfirkált valamit, de zsebrevágtam, azt hittem, a telefonszáma. Otthon elővettem és akkor olvastam csak el: "Moritz, ne aggódj, te nyered az Ezüst Medvét". Nem mertem kidobni, babonából, tudják. És tessék. A Kártyás Embernek igaza lett."

Az [origo] filmklub tudósítója később lecsapott a jövendőmondóra és kiderítette, hogy az eritreai Mahari Seghid az African Refugees News munkatársa. Seghid "100 százalékig" biztos volt benne, hogy Bleibtreu lesz a befutó, mert "rengetegett fejlődött az utóbbi évek alatt". Kaptam én is egy kártyát tőle, de nekem nem írt rá semmit: "Akinek ilyen mosolya van, nincs szüksége a jóslataimra" - magyarázta. Remek.

Mesterházy Lili
Berlin, Németország

+ + +

Az [origo] filmklub stábjának értékelése a versenyben és az egyéb szekciókban szereplő filmekről: (*: rettenetes, *****: kihagyhatatlan, X: nem látta)