Szexfüggő vagyok

2006.03.14. 8:41

Mi történik a férfival, aki nem tudja leküzdeni a prostituáltak iránti végzetes vonzalmát, ráadásul őszinteségi rohamában el is meséli feleségének a kalandjait? Ha Caveh Zahedinek hívják, akkor filmet készít az élményeiből.

Caveh Zahedi az egyik "legfüggetlenebb" függetlenfilmes. Önéletrajzi ihletésű filmjeit minimális pénzből készíti, ha kell, hosszú éveket várva, amíg a körülmények megfelelőek ahhoz, hogy egy-egy alkotását megvalósíthassa. Filmjeit természetesen saját maga írja, és a főszerepet is mindig ő játssza bennük, szóljanak hallucinogén drogok segítségével megtapasztalt transzcendens élményeiről, a családjával való viszonyáról, vagy éppen szexfüggőségéről.

Az iráni származású Zahedi 1960-ban született az Egyesült Államokban. Filozófiát tanult a Yale-en, és egyetemi évei alatt elkezdett a filmkészítés iránt érdeklődni. Miután lediplomázott, Svájcba ment, hogy az ott élő Jean-Luc Godard-ral dolgozzon, de ebből nem lett semmi, mert a legendás rendező nem volt hajlandó találkozni Zahedivel, aki hajnali háromkor hívta fel őt, hogy  felajnálja neki asszisztensi szolgálatait. Ezt követően Zahedi Franciaországban próbálkozott különféle filmes projektekkel, de miután mindegyik katasztrofális kudarcba fulladt, visszatért Amerikába, és beiratkozott a UCLA filmszakára.

Itt ismerte meg Greg Watkinst, akivel '91-ben elkészítette első nagyjátékfilmjét, az A Little Stiff-et (Egy kicsit kemény). A fekete-fehér, diákhitelből készült film Zahedi pszichoterápiában szerzett élményeit, és az egyik egyetemi társa iránti reménytelen szerelmét dolgozza fel. Meglepő érdekessége, hogy Zahedin és Watkinson kívül a lány is saját magát alakítja benne.

Zahedi következő nagyjátékfilmje a '94-es I Don't Hate Las Vegas Anymore (Már nem gyűlölöm Las Vegast) volt, mellyel Isten létezését próbálta bizonyítani. A transzcendens élményekre fogékony Zahedi ('93-ban öt gramm hallucinogén gomba elfogyasztása után átélte az "isteni megszállottság" élményét, amelyet később egy rövidfilmben próbált reprodukálni) elképzelése az volt, hogy ha Isten létezik, akkor gondoskodni fog azoknak az eseményeknek a bekövetkezéséről, amelyek értelmet adnak a filmjének, neki csak lehetőséget kell biztosítania arra, hogy Isten "rendezhessen". Ezért apjával és féltestvérével elindult Las Vegasba, várva, hogy a film megrendezze saját magát. A dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy remélte, ezért menet közben új ötlettel állt elő: megpróbálta rábeszélni a családtagjait, hogy vegyenek be együtt extacyt, és filmen rögzítsék az élményeiket.

Az I Am a Sex Addict (Szexfüggő vagyok) ötlete már az ez előző film készülése idején megszületett, de sokáig nem sikerült pénzt találni az elkészítésére, így időközben Zahedi megcsinált egy másik filmet, az In the Bathtub of the World-ot, (A világ fürdőkádjában), ami szinte semennyibe sem került. Ennek kiindulópontja az volt, hogy Zahedi egy éven át minden nap rögzített egy egyperces videónaplót a saját életéről, majd egy év elteltével ezekből a szösszenetekből vágott össze egy nagyjátékfilmet. Itt látható, amint a film egyik jelenetében a valósággal nyilvánvalóan csak laza kapcsolatot ápoló rendező megpróbálja szép szóval távozásra bírni a lakásába berepült galambokat.

Forrás: [origo]
Jelenet az I Am a Sex Addict című filmből

Számtalan meghiúsult próbálkozás után 2000 magasságában Zahedi végre talált egy vállalkozókedvű producert, és így megszerezte a szükséges anyagi támogatást ahhoz, hogy megvalósíthassa a talán korábbiaknál is személyesebb filmtervét, az I Am a Sex Addict-et. A magáért beszélő elnevezésű film természetesen a rendező évekig tartó szexfüggőségéről szól, és arról, hogy a kurvák iránti leküzdhetetlen vonzalma, és egyben őszinteségi mániája - azaz, hogy máshol szerzett szexuális élményeit mindig el is mesélte a párjának - hogyan tette tönkre két házasságát is. Az előzetesben a harmadik esküvője előtt álló rendező bizakodó szavakkal vezeti be a filmjét, mert úgy érzi, hogy az évekig tartó csoportterápia megtette a hatását, és ezt a kapcsolatát már nem fogja szétrombolni a függősége.

A film természeténél fogva meglehetősen zaftos, de emellett nyilvánvalóan nagy adag (ön)irónia is felfedezhető abban, ahogyan Zahedi őszintén bemutatja saját szexuális életét. A rendező saját szavaival: "Fontos volt számomra, hogy a szexet ne nyálcsorgatós, pornografikus, vagy hollywoodias stílusban ábrázoljam. Meg akartam mutatni az esetlenségét, az ügyetlenségét, a viccességét és az igazi furcsaságát". Ugyanakkor Zahedi elmondja, hogy nem vihetett mindent őszintén a vászonra, mert a szexfüggőséggel járó, sokak által feltehetően immorálisnak tartott viselkedés minden aspektusával nem akarta túlterhelni a nézőket: "Évekbe telt, amíg megtaláltam a számomra elfogadható egyensúlyt aközött, hogy ne is árusítsam ki magamat, de közben olyan filmet készítsek, amit az emberek képesek elviselni. Ha csak a saját magam kedvéért készítettem volna el ezt a filmet, másmilyen lenne, mert nekem nagyon magas a toleranciaszintem olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeket mások erkölcsi szempontból elviselhetetlennek tartanak".

Hogy Zahedi mennyire nehezen találta meg ezt az egyensúlyt, arra bizonyíték, hogy a film három és fél éven át készült. Idén év elején az IFC Films nevű, nem fősodorba tartozó alkotásokat forgalmazó cég megvette a moziforgalmazási jogait, így az I Am a Sex Addict az amerikai nézőkhöz hamarosan eljuthat. Ha számunkra ez a film egyhamar valószínűleg nem is lesz elérhető, az In the Bathtub of the World-öt már a magyar filmmániásoknak is lehetőségük van megvásárolni DVD-n, és emellett mindenki követheti Zahedi projektjeinek alakulását, aki olvassa nemrég indult blogját.

Bujdosó Bori

KAPCSOLÓDÓ CIKK