A gésa és az angolna

2006.03.23. 16:28

Amerikai bestsellerből készült hollywoodi film japán gésákról, kínai sztárokkal a főszerepben. Ettől még lehetne jó, de nem az.

Alig egy hónappal azután, hogy Arthur Golden gésaregénye megjelent 1997-ben, az amerikai producerek azonnal lecsaptak a megfilmesítési jogokra. Mert a nyugat gésát akar látni. Vérvörös a szája, mészfehér az arca, hangsúlyozottan nem prostituált, de nem is apáca, táncol, beszélget, furcsa hangszert penget lágyan, kimonóban tipeg, és legyezőt rebegtet. A film elkészült, tessék, nézzük, kik ezek a gésák, milyen a világuk. "Ez a történet titok, soha nem lenne szabad elmondani" - halljuk a főhősnőt a reszelős hangalámondásban, kezdődhet a mese.

Az Egy gésa emlékiratai erős felütéssel indul: valamikor a húszas években, egy viharos éjszakán egy japán halászfaluban két lánytestvért ketrecbe zárnak és eladják őket egy kiotói kerítőnek. A szülőknek nincs más választásuk: az anyjuk haldoklik, az apjuk szegény. A kilencéves Csijo egy gésaképzőbe kerül, az idősebb, Szacu utcalány lesz. A két nővér elszakad egymástól, a történet Csijóval marad, akiből egy Hacumomo nevű sztárgésa cselédje lesz.

Az új cseléd különleges, mert kék szeme van - a forgatókönyvíró nem éri be a szimpla színmeghatározással, és minden szereplő inkább az "olyan a szeme, mint a víznek" kifejezést használja, gondolom, ez autentikusabb megoldásnak tűnt. Ebből a víz-motívumból aztán sok-sok csobogás, csepegés, eső, tócsa, folyó és hullámzás következik, a filmkészítők szemmel láthatóan boldogan aknázták ki Golden regényének cseppfolyós fétisét. A didaktikus metafora-vadászatot leszámítva jó a látvány: Dion Beebe operatőr otthonosan siklik a kimonók és cseresznyevirágszirmok között, szépen összerakott képek közepére ülteti a főhőst.

A film első harmadában a gyerek-Csijo (a tökéletes japán gyerekszínész, Ohgo Szuzuka) sokat szenved a hisztérikus Hacumomótól, akit az egyik legnagyobb kínai színésznő, Gong Li alakít. Gong hálátlan, alulírt szerepet kapott: ő a gonosz mostoha - gonoszul néz, gonoszul rikácsol, gonoszul nevet. Karakter helyett karikatúra, nagy kár. A kiotói Hamupipőke-történetben persze van jó tündér is, ő Mameha, Hacumomo riválisa (Michelle Yeoh), aki maga mellé veszi tanítványnak az időközben nagylánnyá serdült Csijót (Ziyi Zhang). Ezzel elkezdődik a 145 perces film második szakasza, itt az idő, hogy a szutykos kislányból megszülessen minden idők legnagyobb gésája, Szajuri és megtanulja végre, hogyan deríti fel "a nő barlangját a férfi angolnája".

Ziyi Zhang és Gong Li | Nézz még több képet a filmből!

De hiába a jól fölépített bevezető, és hiába Zhang az abszolút főszereplő, megjelenésével a film fokozatosan veszti el a kezdeti lendületet. Zhang, aki átütő erővel uralta a vásznat A repülő tőrök klánjá-ban vagy a Tigris és sárkány-ban, most tompa, furcsán leszorított lendülettel játszik; talán élete első angol nyelvű szerepe fékezi meg, talán csak nem lát fantáziát a tipegő gésavilágban. A három kínai sztár közül egyedül Yeoh ússza meg nagyobb sebek nélkül Rob Marshall (Chicago) rendezését: Mameha méltóságteljes, erős karakter, Yeoh még humort is olt az egysíkú jelenetekbe.

A legnagyobb hiba a szerelmi szál teljes kidolgozatlansága: Csijo kislányként találkozik a vonzóan atyáskodó Elnökkel (Ken Watanabe), és menthetetlenül beleszeret. De a kislányos rajongás soha nem fordul szerelembe, ahhoz mondjuk találkozniuk kéne, többet, mint abban a felszínes nyolc percben a két és fél óra alatt. A lány gésa lesz, hogy az Elnök közelében lehessen, de se ő, se a néző nem tudja, miért is küzd annyira. Az utolsó harmad végképp lelapul, és nyúlósan vergődik az utolsó jelenet felé, amit aztán gyorsan összecsapnak, csak hogy lezárják végre Szajuri sikertörténetét.

Forrás: Fórum Hungary
Ken Watanabe és Ziyi Zhang | Nézz még több képet a filmből!

Szimpatikus, de erőtlen főhős, vízcsobogás, sok selyem és fehér púder. A látvány legyőzi a tartalmat - ez a film súlytalan képeskönyv-illusztráció. A gésák örülhetnek: a titkuk titok marad.

Mesterházy Lili

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK