Öltözz már fel, asszony!

Vágólapra másolva!
Szögezzük le: Sharon Stone gyönyörű nő. Kérdés azonban, hogy miért kell egy 47 éves gyönyörű nőnek egy olyan rettenetben az arcunkba dörgölni korát meghazudtoló külsejét, mint az Elemi ösztön 2. A hiú szexbálvány karrierjének koporsószöge mellett áttekintjük a filmvilág szégyenlősnek nem mondható asszonyait, akik úgy gondolják, hogy a művészet nevében a negyedik X-en túl is lehullhat a lepel.
Vágólapra másolva!

Kora a kitárulkozás idején: 47

Művészet vagy hiúság? A kilencvenes évek erotikus mérföldkőjének folytatásáról a bejelentés pillanatában meg lehetett mondani, hogy nagyon, nagyon rossz ötlet. Azóta több mint egy évtized eltelt, és Sharon eltökélte, hogy neves rendező, épkézláb filmpartner, érdekes forgatókönyv, sőt emlékezetes szexjelenetek nélkül is megmutatja a világnak, hogy istenien feszülnek a szilikondús keblei, és egy szemernyi narancsbőr se látható reflektorfénnyel megvilágított hosszú combjain. Végtelenül hiú, kétségbeesett és karikatúrába hajló alakításából sajnos nyilvánvaló, hogy Catherine Tramell gaztettei semmik ahhoz képest, amelyeket egy szerencsétlen operatőr, sminkes vagy világító-technikus kapott volna tőle, ha egy snitten is meglátszana az a bizonyos 47 esztendő.

Így mutogassa majd magát az unokáinak: Milyen kár, hogy Sharon (és lassan a világ is) elfelejtette, hogy milyen lehengerlően tragikomikus tudott lenni a Casino-ban a hiúságát félretéve. Egyébként pedig felejtsük el az Elemi ösztön izzadságszagú, szánalmas folytatását, és emlékezzünk a kilencvenes évek legdémonibb nőstényére kis fehér ruhájában, bugyi nélkül, jégvágóval, selyemsállal, cigarettával és szóról szóra idézhető aranyköpéseivel együtt - újabb 14 év múlva is állni fogják az idő próbáját.

(Értékelésünk a kiemelt filmre vonatkozik, és nem a színésznő külsejére)