Kosztümös Csöcsi és a metálos Batman

Vágólapra másolva!
Egy másodikfilmes mexikói rendező Christopher Lambert főszereplésével nálunk forgatta régóta dédelgetett középkori thrillerét. Még lehetett volna egy kicsit dédelgetni, mert ez így nem elég. De legalább jó a látvány, az Argo Psychója pedig vidáman tovább öldököl.
Vágólapra másolva!

Christopher Lambertre nem lehet haragudni. Elragadó, kellemes ember, egyszer még beszélgettem is vele úgy tizenöt percig, tessék, nem a levegőbe beszélek. Nyájas, visszafogott alakja az ígéretes kezdés után halk léptekkel átvándorolt az ismeretlen, jellegtelen és/vagy nézhetetlen filmek földjére - ezeket ma már csak a legelszántabb rajongók tartják számon. Lehet, hogy egy nap jön valaki és csinál vele egy ponyvaregényes, travoltásan újjáélesztő filmet, de erre a napra még várni kell: Adrian Rudomin darabja, A harag napja csak egy újabb kínos pillanat Lambert ártalmatlan, poszt-Hegylakó pályáján.

Valószínűleg soha nem mutatják be a magyar mozik, ha éppen nem nálunk forgatják a filmet magyar színészekkel, magyar operatőrrel, díszlettel, kosztümmel, producerekkel. A harag napja tizenhatodik századi thriller, és állítólag Spanyolországban játszódik, bár erről könnyen el lehet feledkezni közben; a történet semleges, a spanyol földtől, kultúrától messze lebegő színen bomlik ki. Néha meg is lepődik az ember, amikor Lambertet lemendózázzák, vagy ő maga mondjuk Santiagónak szólítja a fiát. Mindegy is, a lényeg, hogy a sötét középkorban vagyunk, ahol a városka bírája (Lambert) brutális gyilkosságok szemtanúja lesz, de tehetetlen, mert a hulláknak nyoma vész, őt pedig, mivel egyébként is túl sokat iszik, senki nem veszi komolyan.

A filmmel itt kezdődnek a problémák: erről az ivás-dologról az első néhány perc után nem is hallunk többet, biztos megoldódott valahogy, nem tudom. Elfelejtődött. A film hemzseg a következetlenségektől. A forgatókönyvön állítólag hét éven át dolgozott Rudomin, amiről én a helyében mélyen hallgatnék, mert ilyen kapkodó, hevenyészett könyvet ritkán látni. "A szüleim máglyán égtek el" - mondja a kormányzó, aztán így folytatja: "Én máglyán fogok meghalni. Nem úgy, mint a szüleim, akiknek csak a vagyonát kobozták el..." Zavarbaejtő. Vagy csak félrefordítás? Vagy csak elbóbiskoltam?

A szöveggel egyébként is komoly gondok vannak, Rudominnak sehogy sem sikerül autentikusan csengő középkori mondatokat adni a szereplők szájába: "Tájékoztasson a fejleményekről" - zengi lelkiismeretes középvezetőkre emlékeztető pillantással Anselmo atya, az inkvizítor. Mendoza-Lambert a film elején kihallgatja az egyik áldozat feleségét, Carmen de Jaramillót (Blanca Marsillach), aki azt állítja, hogy a férje életben van, csak éppen elutazott. Carmenről jó húsz perc múlva derül csak ki, hogy fiatalon Mendoza életének legnagyobb szerelme volt - ez az apróság minden előzmény nékül, kidolgozatlanul támadja le a nézőt. Blanca Marsillach egyébként a mögöttem ülő nézőtől megkapta a "Csöcsi" becenevet, ami első hallásra lekezelő és felszínes egyszerűsítésnek tűnhet, valamennyire azonban érthető: Rudomin a spanyol színésznő jeleneteinek jó negyven százalékát meredező mellbimbók fényképezésével tölti ki. A mellbimbó szép és hasznos dolog, kifinomult karakterábrázolásra mégsem képes, lássuk be.

Forrás: Best HollywoodForrás: Best Hollywood
Oroszlán SzonjaGryllus Dorka

A bimbón túl a karakterek felszínes karikatúrák; a feleség (a halovány Oroszlán Szonja) egysíkúan idegesítő, a főgonosz (James Faulkner) gonosz, a többi gonosz meg kórusban bekiabál néha valami rosszindulatút. Mendoza, a főhős, makacsul visszatérő, unalmas ciklusokban éli az életét, ami annyit jelent, hogy minden húsz percben hajba kap valakivel, a földre kerül, aztán leporolja a gatyáját és megy tovább. Töretlen komolysággal legalább négyszer teszi fel azt a kérdést, hogy "Mi lehet annyira félelmetes, ami még a halálnál is félelmetesebb?", aztán a néző egy idő után meg is kapja a választ: "Az, hogy a családját bajba sodorja". Hiába minden: Mendozának a filmben semmi kapcsolata nincs se a feleségével, se a gyerekeivel, úgyhogy itt súlytalanná is válik a nagy gondolat.

Lambert nem rossz, nem jó, tisztességgel elmondja a szöveget, verekedik, lovagol, nehéz, poros könyveket lapozgat, végigcsinálja a döcögős filmet. A kormányzót alakító Brian Blessed viszont olcsó ripacskodással sokkol, Ben O'Brien pedig túl keveset van a vásznon ahhoz, hogy igazán kibontakozhasson. Egyedüli színfolt a metálos Batmannek öltözött Bicskey Lukács (Argo), "a magyar bérgyilkos", aki kellő humorral és méltóssággal viseli ezüstszegecses lebernyegét és mindent, ami általában az ezüstszegecses lebernyegekkel jár. Legalább a látvány átgondolt és hatásos: Lajos Tamás operatőr képei ezerszer következetesebbek, mint Rudomin forgatókönyve. A komor belsőket jól egészíti ki a városka szürke főterére boruló acélos ég, és Lajos magabiztosan, jó érzékkel használja a középkorban kötelező gyertyalángot.

Forrás: Best Hollywood
Bicskey Lukács, a magyar bérgyilkos

A harag napja hungarikum. Itt készült, így aztán a magyar néző szívének kedves. Egy nem túl rémisztő középkori thriller, és még híres ember is van benne. Nem egy Rózsa neve, de a miénk, Szonjával, Dorkával, Lukáccsal. Röhögni például sokat lehet rajta, és azért az is valami. A végefőcím előtt pedig van egy érdekes felirat, azt érdemes megvárni.

Mesterházy Lili