Brooklyn, te csodás!

New Yorkban játszódó filmekben gyakran látunk sötétbarna kőből épült, századfordulós házakat hangulatos zárterkélyekkel, a megemelt bejárati ajtókhoz felvezető vaskorlátos lépcsőkkel. Amikor ilyenek tűnnek fel a vásznon, jó eséllyel Brooklynban járunk, New York legnépesebb kerületében, amely híres etnikailag vegyes lakosságáról, a Manhattanbe vezető Brooklyn Bridge-ről és az egykor csillogó-villogó, ma már inkább lepusztult Coney Island-i vidámparkról. No meg persze az innen származó filmesekről is, akik közül sokan visszatértek ide forgatni. Közéjük tartozik például Woody Allen, Harvey Keitel, Spike Lee és Noah Baumbach is; utóbbi filmje, A tintahal és a bálna, ezen a héten jött ki nálunk DVD-n.

A tintahal és a bálna / The Squid and the Whale (2005)
Rendező: Noah Baumbach
Főszereplők: Jesse Eisenberg, Jeff Daniels, Laura Linney, Owen Kline

Baumbach brooklyni értelmiségi családba született, az apja író, az anyja filmkritikus. Korábbi filmjei is tartalmaztak önéletrajzi elemeket (a Seggünkön az élet egy baráti társaságról szólt, akik a főiskolát már befejezték, de próbálják elkerülni, hogy fel kelljen nőniük, a Mr. Jealousy pedig egy a barátnője volt pasijára betegesen féltékeny fiatal tanárról), de A tintahal és a bálna kifejezetten saját gyerekkoráról szól a 80-as évek Brooklynjában. Bár egy család szétesését követjük nyomon a szülők válását igencsak megsínylő két fiúgyerek nézőpontjából, mégis annyi szellemes és életszerű humor van a filmben, hogy végig lehet nevetni a szereplőkön és a szereplőkkel. Az apa író, aki kissé belekeseredett a sikertelenségbe, de azért a családját nagyon is szereti, viszont azt már nem bírja elviselni, amikor feleségén kitör az önmegvalósíthatnék, és kiderül róla, hogy neki is van érzéke az íráshoz. Eközben a két fiúgyerek, Walt és Frank teljesen összezavarodik szüleik viselkedésétől, pedig kis- és nagykamaszként amúgy sincs könnyű dolguk.

Az alacsony költségvetésű filmre Baumbach csak évek alatt tudta összekaparni a pénzt, amelyből nem telt volna a környezet korhűvé alakítására, de erre amúgy sem volt szükség, mivel a századfordulón épült brooklyni lakóházak nem sokat változtak az elmúlt húsz évben azon a környéken, ahol forgattak. Az egyik aranyos jelenetben az apa a szétköltözés után megnyugtatja a gyerekeit, hogy nagyon elegáns környéken vett magának házat, majd a metróállomások tábláinak felvillanásaiból látjuk, hogy a Prospect Park megállótól a Newkirk Avenue-ig utaznak négy megállót, hogy megérkezzenek egy utcába, ahol lerobbant vityillók sorakoznak egymás mellett. A korhűséghez és az igazi brooklyni hangulat megteremtéséhez hozzájárult az is, hogy a család filmbeli házául Baumbach egyik gyerekkori barátjának háza szolgált, és a fiúk iskolájában játszódó jeleneteket abban az iskolában vették fel, ahova Baumbach járt.