A tízmilliárd dolláros ember

2006.07.13. 11:23

Jerry Bruckheimer huszonöt éve gyárt hollywoodi kasszasikereket. Most éppen A Karib-tenger kalózai második részével, a Holtak kincsével járja a világot. Az [origo] Londonban találkozott vele, megcsodálta a reklámgyűrűit, és kikérdezte arról, hogyan lesz valakiből az amerikai filmipar egyik leghatalmasabb embere.

Jerry Bruckheimer karcsú, bőrdzsekis, vigyorgó férfi. Betrappol a szobába, elnézést kér a késésért (a londoni szálloda folyosóján beszélt még egy gyors tíz percet a mobilján), virgonc lendülettel izeg-mozog, mint egy ősz csikó. Hatvanegy évesen ő robbantotta fel a világ legtöbb utasszállítóját, ő mentette meg a legtöbb bolygót, és arra is maradt ideje, hogy közben világsztárt csináljon Eddie Murphyből (Beverly Hills-i zsaru), Tom Cruise-ból (Top Gun), Will Smith-ből (Bad Boys), vagy éppen Keira Knightley-ból (A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka). Ötvenvalahány filmet csinált, amik aztán több mint tízmilliárd dollárt kaszáltak. Most az asztalon dobol az ujjaival, mindkét kezén egy-egy halálfejes ezüstgyűrű.

- Ezeket hordja mostanában?

Jerry Bruckheimer: Csak miattad vettem fel, az interjúra, tudod, hogy van ez. Kalózfilm, kalózgyűrű.
 
 - Hogy kezdődött? Rögtön tudta, hogy A Karib-tenger kalózai-ból ekkora siker lesz?

- Dehogy. Az elején nem tetszett az ötlet, biztos voltam benne, hogy a karrierem végét jelenti majd. Ted Elliott és Terry Rossio, a forgatókönyvírók bekopogtak hozzám, és előadták ezt a meglepő dolgot, hogy itt ez a Disneyland-cucc, A Karib-tenger kalózai, és filmet lehetne csinálni belőle. Aztán beleolvastam abba, amit írtak. Tele volt holdvilággal, lábszárcsontokkal, szellemekkel. Akkor már éreztem, hogy jó lesz. A jó ötlettel kezdődik minden. Ha ez megvan, már csak össze kell szedni a csapatot. Ez a feladatom. Sokan azt hiszik, szerencsejátékos vagyok, aki hatalmas pénzekkel játszik és a filmekkel kockára teszi a vagyonát. Szerencsére ez nem így van: olyan vagyok inkább, mint egy baseballklub vagy jó, itt, Európában, egy futballklub vezetője - felveszek egy edzőt, ez lesz a rendező, megszervezem az edzéseket, a meccseket, a forgatást, mindent. Azért felelek, hogy minden simán menjen. De nem az enyém a klub, nem az én pénzemből forgatjuk a filmeket, hanem a stúdiók pénzéből. Ők kockáztatnak, nem én.

- És most itt a második rész, sőt, jövőre jön a harmadik.

- Amikor az első részből siker lett, akkora sztárt csinált mindenkiből, hogy alig tudtunk aztán időpontot egyeztetni velük a folytatásra. Ezért is forgattuk le a másodk és a harmadik részt egyszerre: a díszletek ott álltak a Bahamákon, nagy nehezen összeszedtük a színészeket, a stábot, úgyhogy gyorsan minden olyan jelenetet felvettünk egyszerre mindkét filmből, amik ott játszódtak, a szigeten.

- Johnny Depp hogy került a képbe? Volt más színész is, akit annak idején meghallgattak Jack Sparrow szerepére?

- A fejemben soha nem volt más színész, aki eljátszhatta volna a kalózkapitányt, csak ő. Tudtam, hogy őt akarom. Elolvasta a könyvet és tetszett neki. Igaz, az eredeti karakterből közben csinált valami egészen rendkívülit, valami nagyon összetett, különös fickót, aki aztán a film legnépszerűbb alakja lett. De ezért fizetem. Ezért akartam vele leforgatni ezt a filmet; tudtam, hogy ha valaki, hát ő képes erre.

Forrás: image.net
Johnny Depp és Jerry Bruckheimer Londonban

- Könnyebb volt összehozni a folytatásokat az első rész bombasikere után?

- Nem, ez nem így működik. Ha egy film siker, a stúdiók elég keményen megpróbálják tartani a többi résznél is az eredeti költségvetést. Folyamatosan nyomják le a költségeket, miközben a színészekből sztár lett és az is természetes, hogy a második, harmadik részben az ember megpróbálja felülmúlni azt, amit az első részben megcsinált. Itt lépek be én a képbe: meg kell találnom azt az összeget, amiből kijön egy még bombasztikusabb film és a stúdió is elégedett marad. Tárgyalok, egyeztetek, rábeszélek.

- Keményen hajt. Mikor pihen?

- Most pihenek, ebben a pillanatban, amikor interjút adok neked. Figyelj, az, amit én csinálok, nem kemény munka. Az apám, na ő keményen dolgozott. Heti hat napot, napi tizenkét órát lehúzott egy detroiti gyárban. Ehhez képest ez csak szórakozás. A szüleim Németországból vándoroltak be Amerikába, én már Detroitban születtem - Detroit persze nem Hollywood, messze nem az. Nem volt sok pénzünk, de mozira mindig jutott, gyerekkoromban rengeteg filmet láttam.

Forrás: image.net
Jerry Bruckheimer, Keira Knightley és Orlando Bloom

Fokozatosan jutottam el oda, ahol most vagyok. Mindig tudtam, hogy filmekkel akarok foglalkozni, de először egy reklámügynökségnél helyezkedtem el, New Yorkban. Volt ott egy fickó, aki egy nap összepakolt és átköltözött Los Angeles-be, és producer lett belőle. "Na," - mondtam magamban, "ha ő megcsinálta, nekem is sikerülni fog." A hetvenes évek elején Los Angeles-be mentem és kezdetben asszisztensként dolgoztam. Aztán egyre komolyabb munkákat kaptam. Ilyen egyszerű volt (nevet). De a tegnap az tegnap, engem mindig a holnap érdekelt. Most forgattuk le a Deja Vu-t Denzel Washingtonnal, ez egy romantikus thriller lesz. Ezekben a hetekben készítem elő a Nemzet aranya második részét, ez jövőre kerül a mozikba. Elkezdtem dolgozni a Perzsia hercegé-n is, a videójáték filmváltozatán, ami szintén 2007-ben jön ki. Mondom, nem unatkozom. Csak szórakozom, megállás nélkül.

Mesterházy Lili
London, Anglia

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK