Anyatigrisek

2006.09.07. 16:31

A Volver című film szerint a nők mozgatják a világot. Gondoskodnak és gyilkolnak, cirógatnak és szellentenek, mikor minek van ideje, de úgy tűnik, hogy nélkülük barlangban lakna az emberiség. Almodóvar ezzel a filmmel kitoporzékolta, hogy bármelyik nő simán felvigye a padlásra.

Pedro Almodóvar új filmje, a Volver (visszatérést jelent) igazi jutalomjáték a főszereplő színésznőknek. Penélope Cruz mindent megmutat, amit csak a női nem megjelenítőjeként el lehet várni tőle: szexis mosolyt, anyai gondoskodást, főzést, sírást. Ügyesen flörtöl, a legkeményebb helyzeteket is megoldja, közben örökké kifogástalanul néz ki, és ha úgy hozza a sors, akkor nem szégyelli, hogy teljesen ki van borulva. Adja az elesettet, kicsit rájátszik kiszolgáltatottságára, máskor pedig a legnagyobb hűtőszekrényt is lecipeli a lépcsőn, ha igazán nagy a tét. Körülötte a többiek inkább típusok, reálisabb, de egyszerűbb figurák, tipikus női alakok: a vénlány, a kiszolgáltatott feleség, a kövér kurva, csak jönnek egymás mellett a vásznon. Az ülve vizelők büszke neme bebizonyítja, hogy a legbénábbak is közülük messze felülmúlják a bamba és állatias hímeket. A főszereplő lányok és asszonyok megérdemelték a cannes-i megosztott díjat. Ebben a filmben a színésznők jobbak, mint a férfi rendező. A játék viszi el a filmet, az arcoktól, vállrándításoktól, csípőktől válik izgalmassá a moziban töltött két óra.

A Volver nem egyszerűen feminista kiáltvány. Érzékeny tiszteletadás inkább a nőknek, egy sok vérrel locsolt édes-bús történettel. A képek visszafogottabbak, mint Almodóvár több korábbi munkájában a lenyűgözően zsúfolt beállítások, de akad köztük néhány igazán nagyszerű így is. Az első jelenetben rögtön lenyűgöz például a sírokat tisztogató nők csapata. E hihetetlenül erős felütés a film egyik csúcspontja, vannak még nagyon jó jelenetek, de a kezdeti mérce magasabb, mint a későbbi átlag. Csodálatos még az a pillanat, amikor felülről látunk egy dekoltázst, és a hozzá tartozó kéz éppen jó nagy konyhakést mosogat. A film teljes asszony-képe belesűrűsödött e jelenetbe. A jó háziasszony tudja, hogy mikor kell ölni és mikor ölelni. Nem gonosz számítók, hanem túlélésre berendezkedett nők a Volver hősei. A férfiak nagyra nőtt mamlasz gyerekek, akik hajlamosak az állatias durvaságra. Ezt az egyoldalú világképet meglehetősen szórakoztató módon mutatják be az alkotók, pátosz és körülményeskedés nélkül.

Forrás: Budapest Film
Lola Duenas, Yohana Cobo és Penélope Cruz | Még több kép

A jól kitalált és még jobban megformált szereplőkön túl a film másik nagy erénye a modern közegbe helyezett balladai hangvétel. A véres bűnök és vezekléseik története kísértetjárással, furcsa széljárással és siratóasszonyokkal misztikussá tett háttér előtt bontakozik ki. Az irracionalitás is a nőiességhez kötődő hagyomány, így a misztika különösen helyénvaló egy olyan filmben, amiben a nőiesség lényegét igyekeznek magyarázni. Közben a falu bolond asszonya füvet szív, és édesanyja műanyag bizsuit mutogatja. Ügyesen folynak össze a legendák a mai világ kellékeivel. Ahogy már az emlegetett nyitóképen is látjuk: a sírokat műanyag flakonos modern súrolószerrel tartják karban az évszázados szokás szerint vasárnaponként temetőt ápoló asszonyok.

A film cselekménye krimi-sémára épül, ez azonban a leggyengébb szála a filmnek. A nagy fordulatok és a titkok egyszerű beszélgetések által és nem dramatizált jelenetek közben derülnek ki. A Volver sok pillanata magával ragadó, a teljes történet azonban közel sem olyan erős, mint a legszebb részletek. Ennek ellenére egyszerre bájos és hátborzongató film, néha véres máskor meg érzékeny.

dr. Igó

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK