Éhesbús álmok, éjjeli fürdőzés

2006.09.19. 12:36

Mit tud a bestsellerből készült nosztalgiafilm, ha nálunk a kutya sem ismeri a híres alapanyagot? Gépies játék, vontatott sztori, szájbarágós, felolvasott mondanivaló, jól elkapott látvány és hangulat.

A Kárhozott szeretők amerikai piacra készült. John Fante 1939-es könyve, amelyből leforgatták, a hajdani, porlepte Los Angeles szerelmesregénye, amit nosztalgikus, pislogó bólintásokkal lapozgat az érzelmes amerikai. A rendező, a hollywoodi forgatókönyvírók egyik nagy öregje, Robert Towne (Kínai negyed, A cég, Mission: Impossible) is áhítattal közelít az alapanyaghoz. Hőse a fiatal, nagyravágyó író, akinek dagad a mellénye, mert már le is közölték az egyik novelláját. Arturo Bandini (Colin Farrell, most kisfiúsan) tele szívvel érkezik a nagyvárosba, hogy megírja élete főművét és a nők kedvence lehessen. De a pénze fogy, a nagyregény sehol. Száll a por a szegénységgel küszködő Los Angelesben, Bandini tejet lop és narancsot fal, és várja a nagy szerelmet, amitől aztán egycsapásra a könyve is megíródik.

Towne ráérősen építi fel a korgó gyomrú, büszke kis írózseni találkozását a szerelemmel, hogy aztán szentimentális mosollyal bemutassa, mennyire vak és élhetetlen Bandini, mert nem veszi észre, hogy ő és Camilla, a mexikói pincérlány (Salma Hayek) valójában egymásnak születtek. A Kárhozott szeretők szájbarágósan, Fante könyvéből felolvasva újra és újra bemutatja a nézőnek, hogy a régi, hajdani Los Angelesben sikk volt leniggerezni, lemexikóizni, ledigózni a másikat, hogy mennyire más volt akkoriban a világ, amikor egy mexikói lány azért nem vetette magát felhőtlen örömmel szerelmese karjaiba, mert az digó volt és menyegző után Lopez helyett is csak Bandini lett volna a vezetékneve. Bandini hasonló problémával küszködik: ő meg egy aranyszőke, kulturáltan tejfehér lányról álmodott, nem a szandálos, analfabéta pincérlányról. (A vicc az egészben, hogy a Fante-rajongó Towne már tíz éve meg akarta csinálni Hayekkel ezt a filmet, aki azzal utasította el akkor a felkérést, hogy nem akarja ezzel a szereppel is mexikói szerepskatulyáját erősíteni.)

Forrás: [origo]
Salma Hayek és Colin Farrell  | A film előzetese

A film tehát szerelmes történet, egy kis írói mítosszal, a politikai korrektség előtti időkből, a toprongyos, szikkadt Los Angelesből, ahol mindenki mást szeret, mint akit kéne, ha meg éppen nem, akkor a másikat elviszi a tüdőbaj. A sztori ide-oda csapong - ahogy Bandini egyik pillanatban a tökéletes szavakat vadássza az írógépnél görnyedve, a másik pillanatban meg riadt léptekkel tejet lop, mert megőrül az éhségtől -, egyszer korrajz, aztán írói válság, aztán egy rejtélyes, hirtelen-mellékszereplő (Idina Menzel), aztán Salma Hayek pucér teste a vad hullámokban, aztán újra az írógép. Mintha Towne ezzel is a lázas, őrült, kiszámíthatatlan aranykor előtt tisztelegne; a legjobb jelenet egy vásári földrengés, ami úgy dübörög végig a céllövölde bódék során, mintha a mindenható kölyökíró gondterhelt fejéből pattant volna ki.

Aki körülbelül itt abba is hagyja az olvasást, mert számára Hayek és a testét nyaldosó hullámok elegendő ajánló a filmhez, nem fog csalódni, tényleg, hajrá. A többiek eldönthetik, szeretik-e annyira a korhű, korgó gyomrú/tüdőbajos zseniromantikát, a barnás tónusú, búsongó érzelmességet, hogy megbocsássák például a Farrell és Hayek között tátongó űrt. A két színésznek nincs sok köze egymáshoz, gépiesen eljátszanak egymás mellett, a perzselő szenvedély helyett inkább a félszívű marakodás kap hangsúlyt - Farrell néhány közös jelenete Idina Menzellel izgalmasabb, mint Hayek összes pillanata, pucér fürdőzés ide vagy oda. Élmény még a leépült, öreg szomszédot játsszó Donald Sutherland alakítása, és magyarként büszkén örvendezhetünk a Szomorú vasárnap Artie Shaw-féle feldolgozásának, amit Farrell egyik éhesbús sétája alá vágtak össze a készítők.

Forrás: Best Hollywood
Colin Farrell és Salma Hayek | A film előzetese

A Kárhozott szeretők az amerikai kulturális nosztalgia hátszele nélkül kevésbé tűnik sikerült darabnak, egyszer meglódul, máskor egy helyben toporog, de legtöbbször inkább érdektelen klisék sorozata (fehér trikóban izzadó fiatal író kitépi a papírt az írógépből és összegyűri az értéktelennek ítélt oldalt, fiatal író utolsó ötcentesét elveri a kávéházban, mexikói pincérlány tüskés tekintettel, de szerelemre éhes, kedves szívvel néz, a hősnő vért köhög, de titkolja, a boldogság keresése mint amerikai állampolgári kötelezettség, fiatalság, bolondság, valamint máskor ne bántsd a másikat). Tény, hogy bármilyen volt is Los Angeles a harmincas években, valószínűleg így nézhetett ki - szenvedélyes sztori helyett a filmtől legalább korhű, hangulatos képeket kapunk. De a könyvhöz nem hozta meg a kedvemet.

Mesterházy Lili

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK