Csányi Sándor: Nem érdekel a Hamlet

Vágólapra másolva!
Ketten vannak már, akik az "új Jávor Pál"-szerepkörre pályáznak: Fenyő Iván és Csányi Sándor. A Szabadság, szerelemben együtt játszanak, márpedig két dudás egy csárdában ugyebár... A hősszerelmes ezúttal Fenyő Iván lett, Csányi pedig örömmel asszisztált hozzá. A premier napján beszélgettünk vele.
Vágólapra másolva!

Csányi Sándor: Szia, ma te vagy a huszadik!

- Ó kösz, igazán profi a szervezés. Úgy érezheted magad, mint egy hollywoodi sztár: az egyik legelőkelőbb pesti szálloda lakosztályában ülsz és fogadod a teljes magyar sajtót, hogy minden lapnak egyenként elmondhasd ugyanazt.

- Igen, de én bírom az ilyet. Úgy csinálunk, mintha amerikai sztárok lennénk. De csak úgy csinálunk, érted.

- Erről álmodoztál régen?

- Igen, egy kicsit, tök jó. Persze azért a legjobb része mégis a munka. De aki azt állítja, hogy nem gondolt erre, nem vágyott egy kicsit erre a részére is, az nem mond igazat. A piros szőnyegtől elkezdve minden... ezek jó dolgok.

- Tényleg, ma este még nagy ünneplés lesz...

- Igen, de én nem leszek ott, előadásom van, csak a vetítés végére érek a moziba. Most kell még elmennem öltönyt szerezni.

- Veszel vagy kölcsönzöl?

- Kapok egy cégtől. Tök jó fej volt a menedzserük, azt mondta, ad egyet szívesen.

- Ha így megy tovább, reklámarc leszel. El is kell mondanod az interjúkban, melyik cégről van szó?

- Nem, dehogy, de elmondom szívesen, annyira rendes volt a srác.

Forrás: InterCom
Csányi Sándor (jobb szélen) | Nézz még több képet a filmből!

- Hogy találtak meg?

- Az S.O.S. szerelem című filmben - amit most fejeztünk be - egy elegáns embert játszom, és megkérdeztem tőlük, megéri-e nekik, ha az ő öltönyeik vannak a filmben meg a plakáton. Mondták, hogy meg. Aztán megbeszéltük azt is, hogy a Szabadság, szerelem premierjére is adnak egyet.

- És ha felkérnek modellnek a kampányukhoz, mint Adrien Brodyt?

- Azt ezért nem vállalnám el, szerintem. Az már sok.

- Miért? Az amerikai sztársághoz ez is hozzá tartozik. Minden hollywoodi híresség reklámoz valamit.

- Hm, nem tudom. Lehet, hogy tudnak mondani olyan körülményeket, feltételeket, összeget, amiért elvállalnám. Azért ez egy olyan cég, ami mögé oda lehet állni, nem? Ez nem egy ciki dolog.

- Abszolút. Mi ez a medál a nyakadban?

- Volt egy barátom, aki állami gondozott volt, és szellemeket idézett az intézetben. Egyszer az egyik szellem ott maradt, féltek, rettegtek tőle rendesen. Egy paptól kapott egy medált, azt hordta sokáig, hogy megvédje a szellemtől. Amikor én lementem Kaposvárra a színházba, odaadta nekem, hogy mostantól rám vigyázzon. Aztán felvettek a főiskolára (Színművészeti - a szerk.), feljöttem Pestre, ő pedig kiment Kanadába, úgyhogy visszaadtam neki a medált, hogy most neki lesz rá szüksége. De nekem is hiányzott valami a nyakamból, kellett egy új medál. Ez a fa pedig megtetszett, mert gyökerek...érted, ilyesmi.

Forrás: InterCom
Fényő Iván és Csányi Sándor | Nézz még több képet a filmből!

- Fogékony vagy ezekre a spirituális témákra?

- Nézd, ez a szakma, de maga a művészet sem működne spiritualitás nélkül. Ezek nem racionális dolgok. Ha a siker kiszámítható lenne, mindenki halálra kereshetné magát. De mivel a film művészet, nem lehet tudni, mi fog bejönni. Nem lehet azt mondani, hogy összeadunk két sztárt, és az jó lesz. Két színész között vagy működik valami, vagy nem. Nem lehet úgy dolgozni, hogy a két ember között nem működik valami. Egy színész nem tud csak úgy akármelyik színésznőbe beleszeretni, kettejüknek passzolnia kell. Ezek a dolgok emberek között történnek, és iszonyú nagy szerepe van a véletlennek vagy az intuíciónak. Van olyan, hogy az ember melózik egy csomót, már elfárad, eldob mindent a francba, kikapcsolja az agyát, hagyja az ösztöneit, mert azok jobban tudják, mit kell csinálni. És akkor megszületik.

- Volt ilyen pillanatod a Szabadság, szerelem-ben?

- Volt, volt. Nagyon felszabadító érzés.

- Melyik pillanat volt?

- A legfontosabb jelenetemben az Iván a partnerem, állunk az utcán, és lezajlik egy fontos beszélgetés közöttünk. Ez a jelenet eredetileg nem szerepelt volna a filmben, de a Krisztával (Goda Krisztina, a rendező - a szerk.) beszélgettük, hogy tegyünk bele valamit, amitől ez a figura közel kerül, amiből megtudjuk, mi van amögött, hogy ő a legjobb barát és mindig vicceseket mond. Mert ez azért önmagában nagyon keskeny, ez engem így nem érdekel. De ha kiderül, hogy ő mindig a helyzettel szembe megy, és van egy tragédia a háttérben, akkor az már egy szerep, van mit játszani. Szóval tudtam, hogy ez a legfontosabb jelenetem, ezért nagyon sokat készültem rá.

Forrás: InterCom
Goda Krisztina, Fényő Iván és Csányi Sándor | Még több kép

- Hogyan készültél?

- Hát, hogy járattam az agyamban, ötvenszer elmondtam a szöveget. De igazából azt jelenti, hogy nagyon éber az ember, mert tudja, hogy most fontos dolga van. Ettől aztán el is rontottam az első egy-két felvételt. Mert a szereplővel nem ez történik, ő csak belecsúszik ebbe a beszélgetésbe, nem készül rá, nem tudja előre, hogy fontos dolgok fognak elhangzani. Szóval tök más állapotban voltam, mint a figura. Ilyenkor kell eldobni mindent a szemétbe, és hagyni, hogy megtörténjen. Várni, hogy mi lesz, mert fogalmad sincs. Ehhez nagy biztonság kell, mert félelmetes dolog nem szerepelni. Tudom, furcsán hangzik, de ha az ember kamera elé áll, akkor automatikusan szerepel. Próbálja megkonstruálni az egészet, hogy az jó legyen, hogy ő ne égjen be. Nagyon nehéz ezt elengedni, és csak hagyni magadat, nem engedni, hogy az agyad bekapcsoljon közben.

- Nagyon megmarad az emberben az a jelenet.

- Komolyan? Szerintem meg szar.

- Micsoda? Ez nem igaz. Szerintem nagyon jót tett neked, hogy ebben a filmben nem te vagy a hősszerelmes. Te nem érezted?

- De. Ez a szerep egész egyszerűen jobban állt az Ivánnak. Együtt csináltuk a próbafelvételeket, és láttam, hogy a mondatok jobban állnak az ő szájára. Nem lehet tudni, hogy miért, de így volt. Ezt a Szabó Karcsit az Ivánnak találták ki. Ezt észrevettem, és aztán azt is, hogy én meg a Tibi szerepében sokkal jobban érzem magam. Innentől kezdve nem volt semmi parám azzal kapcsolatban, hogy ki hány napot forgat, hány közelije van, ki játszik kisebbet vagy nagyobbat. Ezt így akarta a Jóisten, és ettől én jól éreztem magam. Szerintem nem éreztem volna jól magam a Szabó Karcsiban, mert nem az enyém. Ugyanígy nem érdekel a Hamlet sem, nem akarom eljátszani. Nem az enyém, nem tudok vele mit csinálni. Ha el kellene játszanom, nem lennék benne jó. Ez meg most jó volt.

Gyárfás Dóra