A Shop-stop 2 sok tréfás elemet megőrzött a tizenkét évvel ezelőtti első részből, de az egész film alapállása gyökeresen megváltozott. A mostani epizód ugyanis a szeretet erejéről és a gazdasági vállalkozás nagyszerűségéről szól.

Aki felnő, az nem baj ha betagozódik, sőt. A Shop-stop 2 alkotói merész vállalkozásba fogtak: a huszonéves lézengők kultfilmje után elkészítették a családos, elégedett harmincasok filmjét, ugyanazokkal a szereplőkkel és nagyon hasonló helyzetkomikumokkal. Nem baj, ha lenyugszol, ha tudsz szeretni, ha meghat a gyermek, és büszke leszel a saját kft-d gyarapodására, sőt. Ez az élet rendje, ahogy a ballagáskor énekeltük, "filiszter leszek magam is". A film megváltozott alapállása rögtön az elején látszik: a tizedik másodperctől színes és ez végig így is marad. (Az első rész és a második rész legeleje fekete-fehér.) Az új részben a színek mellett a szereplők is kinyílnak: őszinteségi rohamok és kedveskedések követik egymást. A film hangulata egy huszadik érettségi találkozóra hajaz: a kedves tréfákon együtt kacagunk, miközben könnybe lábadt szemmel emlékezünk Ibi nénire és mutogatjuk a gyerekek fényképét.

Az igazi értékek megtalálása mellett a szereplők nem fordultak ki önmagukból. Dante forgatja a szemét, Randal brutálisan beszól mindenkinek, Néma Bob és Jay falnak támaszkodva árulják a füvet. Feltűnik még két új főszereplő, egy jó csaj és egy A Gyűrűk Ura-mániás keresztény fiú is, akik ügyesen beépülnek a hülye társaságba. Ezúttal egy gyorsétterem a helyszín.

A brutális agymenésekről szóló hosszú párbeszédek és a perverz jelenetek sora sem hiányzik a második részből. A tréfás nyegleség, a szókimondó okoskodás sokban hasonlít az első rész feledhetetlen baromságaihoz, azonban az egész frissessége és ötletessége már nem olyan erős. Egyrészt sokat változott a világ: tíz év alatt a kommersz filmek is ironikusabbak és szókimondóbbak lettek, másrészt a South Park egy évtizedes pályafutása után nehéz új viccet kitalálni a politikai korrektségről. Azonban nem csupán arról van szó, hogy az idő túlhaladott a Shop-stop tréfáin: az alkotók is visszafogottabbak lettek. Nem a szóhasználatban és nem is feltétlenül az ötletekben, hanem inkább hozzáállásukban: megbocsátóbbak a világgal szemben. Az első rész agyongúnyolt típusai helyett itt a tréfák áldozataival sokkal elfogadóbbak. Inkább elnéző mosoly, mintsem gúnyos hahotázás jellemzi most alapállásukat. Emiatt a mostani részben több a helyzetkomikum és kevesebb a társadalomkritika.

Forrás: Budapest Film
Trevor Fehrman és Jeff Anderson | Nézd meg az előzetest!

Az egyetlen alaposan kigúnyolt típus a buzgón vallásos tini, akivel még azt is el lehet hitetni, hogy a barátnője puncijában egy manó lakik, aki behatoláskor leharapná a farkát. Ez a szál sincs teljesen jól végigkövetve, néha túl idétlen bohóctréfa lesz a srác jeleneteiből, de az ő esetében köszön vissza a legtöbbször az a maró gúny, amit az első rész oly sok karaktere kapott. Egyébként túl sok a burleszk, még tortával dobálás is van a filmben, a világundort a hasra esés helyettesíti. 

Mindeközben a film poénkodós lendületét meg-megtöri az üzenet: hát tényleg nincs jobb, mint amit a konzervatívok hirdetnek, mert család és vállalkozás kell a boldoguláshoz. Épp azokat az eszméket hirdeti a Shop-stop 2, ami ellen az első rész lázadt. Egyfelől érthető és bátor döntés volt az alkotóktól, hogy vállalták, kicsit öregebben az ember már nem lehet ugyanaz, ezért hagyták felnőni hőseiket is. Mivel a nézők is velük együtt öregedtek, talán hasonlóan ismernek majd magukra ők is, mint az első rész megtekintésekor. Másrészt az egész így már nem üt akkorát. A fejlődéstörténet közhelyes kliséi akkor sem lesznek igazán érdekesek, ha közöttük vicceket mesélnek.

Forrás: Budapest Film
Kevin Smith és Jason Mewes | Nézd meg az előzetest!

A Shop-stop 2-n is lehet sokat kuncogni. Ugyanakkor ez egy love-sztoriba oltott fejlődéstörténet, szemben az első rész sehova sem mutató perverz toporgásával. A nihilista baromkodás viccesebb, a megható révbe érés viszont hétköznapibb filmet hozott. Ettől még jó kis vígjáték a 2 is, csak közel sem olyan eredeti. A kettő együtt viszont egy tökéletes iskolapéldája a felnövéssel járó sajnálatos elszürkülésnek.

dr. Igó