Bántják a divatjamúlt Clooneyt

2006.11.29. 10:37

George Clooney és Steven Soderbergh ötödik közös filmjét - az előzetes néhány perce alapján - akár hatvan évvel ezelőtt is forgathatták volna. Kérdés, mennyire lesznek vevők az intenzív retróra az amerikai mozinézők.

Néhány hét múlva, december 8-án mutatják be Amerikában Steven Soderbergh új filmjét, a fekete-fehér The Good German-t, ami Berlinben, a második világháborút követő hónapokban játszódik. Az előzetesről is írtunk már és ebből a néhány percből is látszik, hogy Soderbergh komolyan vette az általa választott műfaj, a film noir szabályait: a hős (George Clooney) mit sem sejtve elindul a veszélyekkel teli fekete-fehér világban, ahol egyre mélyebb titkokra derül fény, megjelenik a német akcentussal suttogó végzet asszonya is, Lena (Cate Blanchett), aki történetesen Clooney régi barátnője, és a férfi, aki Lenát futtatja a szétbombázott, békére ébredő Berlinben (Tobey Maguire).

Nemcsak az előzetesből, de már a plakátra pillantva is világossá válik: Soderbergh egy régmúlt világ filmkészítését éleszti újjá. A trailer képkockáit mintha egyenesen az 1942-es Michael Curtiz-klasszikusból, a Casablancá-ból emeltek volna át. Hatásos anyag: a rendező éles fény-árnyék beállításokkal, bombasztikus vonósokkal és három erős, jellegzetes arccal dolgozik. Soderbergh nem is titkolja, hogy kísérleti filmet forgatott: a The Good German-t kizárólag olyan technikával készítette el, ami a negyvenes-ötvenes évek filmeseinek állt a rendelkezésére, és Peter Andrews álnéven ő maga volt a film operatőre is.

Clooney, Blanchett és Maguire szemmel láthatóan élvezettel merülnek el a Casablanca díszletei között, a The Good German-t fillérekért vállalták el Soderbergh és a filmes időutazás kedvéért. Clooney - a Brando előtti színjátszás szabályainak megfelelően - kissé mereven lépked végig az előzetesen, de Blanchett néhány mondatát hallva is biztosra vehetjük, hogy az ausztrál színésznő minden különösebb nehézség nélkül birkózik meg a korhű német akcentussal. Maguire az egyik jelenetben szétrúgja Clooney arcát, míg a másik jelenetben jellegzetesen alamuszi, álmatag tekintetével sandít valamerre...
 
De hiába az ismert és elismert színészek, az alapkérdés mégis az, vajon érdekli-e az embereket egy régmúlt stílusban leforgatott romantikus thriller, és mennyire áll majd a befogadás útjába a stilizált és éppen ezért távolságtartónak tűnő színészi játék. Míg a Rolling Stones vajszívéről híres szakírója egy korai vetítés után "delejes erejű, hipnotikus show"-nak nevezte Soderbergh legújabb darabját, Anne Thompson, a The Hollywood Reporter kritikusa már kevésbé volt lelkes. Thompson néhány napja egy olyan vetítésen vett részt, amire Soderbergh is eljött és a film után válaszolgatott a fanyalgó nézők kérdéseire. "Vajon A harmadik ember paródiáját akarta megcsinálni ezzel a filmmel?" - kérdezte a rendezőt egyikük, Carol Reed 1949-es klasszikusára utalva.

Thompson szerint a résztvevők annak ellenére nem tapsolták meg a vetítés után a The Good German-t, hogy tudták, Soderbergh is ott ül velük a teremben. "Ezekben a hetekben láttam a Blood Diamond-ot, a Venus-t és a Dreamgirls-t is, és meg kell hogy mondjam, mindhárom film melegebb fogadtatásban részesült" - írja a The Hollywood Reporter bloggere. Thompson szerint akkor szabadultak el végleg az indulatok, amikor Soderbergh az egyik beszólásra ironikusan így vágott vissza: "úgy képzelem, Önök közül már sokan rendeztek filmet..."

Mindenesetre csak decemberben derül ki, Amerikában mit gondol az új Soderbergh-filmről a nagyközönség. A magyarországi forgalmazásról egyelőre nincs hír.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK