Nem kerültek hangulatba

2006.12.23. 15:13

Te is unod évente újranézni A Grincset, a Diótörőt, a Napfivér, Holdnővért és társaikat az ünnepekkor? Ha igen, akkor tarts velünk, és szórakozz a karácsonykor játszódó, cseppet sem karácsonyi hangulatú filmeken!

Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut, 1999)
Rendező: Stanley Kubrick
Főszereplők: Tom Cruise, Nicole Kidman, Sydney Pollack

Forrás: [origo]

Kubrick utolsó, (rém)álomhangulatú remekművében a tudattalan vágyak, a féltékenység, a hűség és a hűtlenség nem éppen karácsonyi témáit boncolgatja Cruise és Kidman főszereplésével, akiknek köztudottan éppen széthullófélben volt a házasságuk a forgatás alatt. A felszín csillogása és a két főszereplőben tudatosuló elnyomott vágyak végig ellenpontozzák egymást: az ünnepi díszben álló polgári lakás egy pillanat alatt nevetséges díszletté válik, amikor a feleség vallomást tesz férjének egy másik férfiről, az elegáns karácsonyi parti, ahol New York krémje van jelen, álarcos orgiához vezeti el a saját vágyai és szorongásai közt utat kereső főhőst, és végül a világ egyik legártatlanabb helyszínén, egy nagyáruház plüssállatokkal telezsúfolt játékosztályán hangzik el a felszabadító-rémisztő felszólítás: "dugjunk".

* * *

Ütközések (Crash, 2005)
Rendező: Paul Haggis
Főszereplők: Sandra Bullock, Don Cheadle, Matt Dillon, Terrence Howard, Thandie Newton, Ryan Phillippe

Forrás: [origo]

Az idei Oscar-díjas film legfeljebb úgy köthető a szeretet ünnepéhez, hogy a rasszizmus ocsmányságáról papol - egész hatásosan, de azért nagyon szájbarágósan. A sokszereplős sztori Los Angeles különböző etnikumokhoz és társadalmi osztályokhoz tartozó lakóinak egymást keresztező sorsát követi két napon keresztül. A forgatókönyvíró-rendező egy-egy szereplőjére testálva az összes sztereotipikus attitűdöt felvonultatja, ami csak eszébe jutott: van itt fekete nőt molesztáló rendőr, aki később megmenti a nő életét, előítéletes fehér nő, aki rájön, hogy barátaira nem, csak latin-amerikai bejárónőjére támaszkodhat, fehér rasszista rendőrt becstelen eszközökkel lebuktató fekete nyomozó, eleinte ártatlan, a munka során megromló fehér rendőr stb. Talán a film utóélete a legérdekesebb: az Oscar-díjkiosztás után sokan reakciós gondolkodásmóddal és homofóbiával vádolták az amerikai filmakadémia tagjait amiatt, hogy a Brokeback Mountain helyett ezt az alkotást díjazták.

* * *

Fanny és Alexander (Fanny och Alexander, 1982)
Rendező: Ingmar Bergman
Főszereplők: Pernilla Allwin, Bertil Guve, Ewa Fröling, Jan Malmsjö

Forrás: [origo]

A moziverzióban három órás film egy színitársulat, majd a társulat vezetője kiterjedt családjának meghitt, felszabadult karácsonyozásával kezdődik, mintha csak egy ünnepi családi filmet néznénk. A hatalmas, roskadásig feldíszített nagypolgári lakásban rohangáló, éneklő gyerekek és a velük bolondozó szülők szeretetteljes együttléte még tizenkét éven aluliaknak is ajánlható lenne, ha aztán a cselekmény nem fordulna át a legkeményebb paráztatásba, foglyul ejtett gyerekekkel, rácsok mögé zárt androgün varázslóval, szellemekkel és a puszta gondolat erejével felgyújtott szereplőkkel. Bergman utolsó mozifilmjét biztos, hogy nem az ünnepi étkezés utáni szieszta keretében érdemes megnézni, de az is igaz, hogy a film végső kicsengése pozitív, a gyermeki ártatlanság mindent legyőz, és még ki is tavaszodik.

Előző
  • 1
  • 2
Következő