Luc Besson: Most járjuk az örömtáncot

2006.12.27. 12:49

Arthur és a villangók című filmjének díszbemutatójára érkezett múlt hét szerdán Budapestre Luc Besson és adott interjút az [origo] filmklub újságírójának. Minden idők legsikeresebb francia rendezője negatív jelzőként használja a "felnőtt" szót, távol tartja magát az internettől és nem tartja problémásnak a fűszívás ábrázolását egy gyerekfilmben.

- A legtöbb filmed főhőse gyermeki ártatlansággal szemléli a világot. A mindennapi életben is képes vagy megőrizni ezt a látásmódot, vagy ez olyan, amit csak alkotóként alkalmazol?

- Szerintem egy csomó dolog van, amit mi tanulhatnánk meg a gyerekektől, és nem ők tőlünk. Vegyük például az öt-hatéves kölköket a suliban. Egy osztályban vannak keresztények, muszlimok, feketék, zsidók és kínaiak, de ők nem törődnek ezzel. Együtt játszanak, együtt esznek. Azt, hogy utálniuk kéne egymást, csak később tanulják meg a felnőttektől. Pedig a gyerek a lényeget mutatja meg nekünk: hogy mindannyian egyformák vagyunk. Az igazi különbség az intelligens és a buta emberek között van. Csak ez a két kategória számít. Vannak intelligens muszlimok és hülye muszlimok, intelligens keresztények és hülye keresztények. Tehát a gyerektől sokat tanulhatunk. Nem ölik meg egymást, nem teszik tönkre a bolygót, és nem kínozzák egymást cinizmussal, pénzzel és hatalommal. Jó példát mutatunk nekik? Nem hiszem. Komolyabban kéne venni őket és nem gyerekként bánni velük.

- A legtöbb gyerekfilm elég szájbarágósan próbálja eljuttatni a mondanivalóját a nézőkhöz, de az Arthur és a villangók meglepően visszafogott ebben a tekintetben. Kiemelt célod volt, hogy a film több legyen, mint egy tanmese?

- Igen. De szerintem így is sok tanulság van az Arthur-ban. Van egy francia mondás, miszerint elég megrázni a fát ahhoz, hogy az érett gyümölcsök lehulljanak. Amelyek még nem érettek meg, nem fognak leesni. Szerintem ez így van a közönséggel is. Nekem csak annyi a feladatom, hogy megrázzam a fát. Sok mondanivaló van a filmben. Egy részét megérted és megemészted, a többire még nem vagy felkészülve. De ezzel nincs is baj, majd legközelebb.

Például ott vannak ezek a két milliméter magas villangók, akiknek a két és fél méteres bogo-mataszalajok a testvéreik. Testvéreknek mondják magukat, mert közösen egységes és hiánytalan képet alkotnak a világról. Külön-külön csak egy részét látják. Ezzel azt mondom a gyerekeknek, hogy ketten sokkal erősebbek vagytok, mint egyedül. Ezt az asztalt is könnyebben fel tudnánk emelni ketten.

- Másmilyen animációs filmet rendezni, mint élőszereplőset?

- Tudni kell, hogy először az animációs részeket is színészekkel vettem fel. Tehát eddig ismerős volt a folyamat. A forgatás után összevágtam az anyagot, és ezt adtam oda az animátoroknak. Ők meg dolgoztak rajta három évet. Ebben a szakaszban annyi volt a dolgom, hogy napi egy-két órát üljek mellettük, ami szokatlan volt számomra. Ott a fickó egy egérrel a monitor előtt, és beszélgetünk, ötletelünk, de nekem nincs konkrét tennivalóm. Tehát a forgatás a szokásos volt, de az animációs rész inkább az irodai munkához hasonlított. Baromira hosszadalmas folyamat. Fel kell venned a ritmust, mert különben nagyon lehangoló tud lenni, hogy már két éve dolgozol egy filmen, amiből még nem láttál egy árva kockát sem. Úristen, máskor ennyi idő alatt megcsinálok két fimet!

- Olvastam egy interjúban, hogy amikor filmet forgatsz, kiírsz magának egy CD-nyi zenét, és ezt a CD-t hallgatod meg minden reggel, hogy ráhangolódj a munkára. Az Arthur és a villangók forgatása alatt mit hallgattál?

- Ha jól emlékszem Angela McCluskey albumát hallgattam folyamatosan.

- A filmben az egyik legrokonszenvesebb karakter fűvet szív. Ráadásul az angol nyelvű verzióban ez a figura Snoop Dogg hangján szólal meg, akiről az embernek rögtön a marihuánafogyasztás jut eszébe. Mi volt a szándékod ezzel a jelenettel?

- Azt csak te mondod, hogy füvet szív. Rá volt írva, hogy "fű"? Látod, mit csinálnak a felnőttek?! Mert egy gyerek nem ezt látja abban a jelenetben. Az ott egy más világ, egy éjszakai klub, ahol táncolnak, dohányoznak, isznak...

- Abszintot isznak?

- Nem, Jancsitüzet isznak. Így hívják azt az italt. Senki nem tudja, hogy mi van benne. Lehet, hogy frissen szétnyomott bogarak...

- Nem gondolod, hogy egy tájékozott gyerek tudni fogja, hogy az fű és abszint akar lenni?

- Nem az akar lenni.

- Tehát ezek teljesen ártatlan dolgok?

- Természetes, hogy a felnőttek abszintot és füvet látnak. Ha nem akarják, hogy gyerek is ezt a képet kapja, akkor nem kéne otthon szívni és piálni. Persze ezek a dolgok már mindenütt ott vannak. A reklámokban és otthon is. Szóval hagyjuk az álszenteskedést. "Úristen, mit isznak ott?!" Te azért látsz füvet és abszintot, mert neked ezekkel gyűlt meg a bajod. (Ez Luc Besson feltételezése, a Filmklub újságírójának sosem voltak kábítószer- és alkoholproblémái - a szerk.) Ha megkérdezel egy ötéves gyereket, hogy mit isznak, azonnal rávágja: Jancsitüzet.

Forrás: Fórum Hungary
Arthur és a villangók | A hamis marihuana-váddal illetett Max


- Többször nyilatkoztad, hogy ha az Arthur és a villangók megtalálja a közönségét, akkor megrendezed a második részt is. Franciaországban a bemutató utáni első öt napban több mint másfél millióan látták, és 13 millió dollárt hozott. Ez minden idők ötödik legjobb bevételi eredménye...

- Le vagyok nyűgőzve. Csak vasárnap félmillió ember megnézte. Ez elképesztő.

- Elegendő ahhoz, hogy megcsináld a második részt?

- Igen. Úgy tűnik, tényleg bejött a közönségnek.

- Egyszerre forgatod le a második és a harmadik epizódot?

- Igen, úgy tervezem, de még nincs előkészítve semmi. Boldog vagyok, hogy tetszik az embereknek a film. Most egy kicsit járjuk az örömtáncot, aztán pihenünk pár napot a két ünnep között és januárban elkezdjük a munkát.

- Több alkalommal utaltál arra, hogy az által rendezett filmeket saját gyermekeidnek tekinted. Követve ezt az analógiát, milyen rokoni viszony fűz azokhoz a filmekhez, amelyeket csak forgatókönyvíróként vagy producerként jegyzel?

- Én vagyok a nagybácsi, ők pedig az unokaöcséim. Szeretem őket, de nem véreim. Egy film mindig a rendezőé. Részt veszek az elkészülésükben, segítek a jótanácsaimmal, de végül a rendezőnek kell meghozni a fontos döntéseket.

Fotó: Szabó Pál [origo]
Luc Besson a budapesti sajtótájékoztató után


- Úgy tűnik, hogy millió dologgal foglalkozol egyszerre. Nemrég egy interjúban Kaszparovhoz hasonlítottad magadat, aki húsz sakkjátszmát játszik szimultán. Milyen egy átlagos napod? Hogyan osztod be az idődet, hogy mindenre jusson?

- Próbálom az időm nagy részét kreatív foglalatosságokkal tölteni, mert úgy érzem magam a legjobban. Általában reggel ötkor kelek és írok pár órát. Aztán bemegyek az irodába és egy órán keresztül csak papírokat írok alá - ez az unalmas rész. Eztán vagy találkozom egy rendezővel, vagy próbára megyek, vagy a vágószobába. A kreatív elfoglaltságot szeretem a legjobban, mert az olyan, mint egy izom: minél többet dolgoztatod, annál erősebb lesz.

- Úgy tudom, nem használod az internetet és e-mailezni sem szoktál. Mi a bajod az internettel?

- Semmi bajom vele, csak nem használom. Látod, már megint úgy gondolkodsz, mint egy felnőtt. Attól, mert nem használom, még nem jelenti azt, hogy bajom van vele. Csodálatosnak tartom az internetet, de én jobban szeretem a személyes kapcsolatot az emberekkel. Sokat veszítenek azok, akik egész nap e-maileket küldözgetnek és sosem találkoznak egymással. Különösen az üzleti világban népszerű az a hozzáállás, hogy ha elküldtem az e-mailt, akkor már el is végeztem a munkámat. Ez nincs így. A munkát akkor végezted el, ha biztos vagy benne, hogy a másik megértette a közlendődet. Az e-mailezés egy nagyon lusta módja a kommunikációnak. A személyes kapcsolatnál nincs jobb. Rámosolyogni a másikra és megkérdezni: hogy vagy? levágattad a hajadat? miért vagy szomorú? ó, az anyukád kórházban van? Tudod... az élet. Egy e-mailből nem látod, hogy a másiknak új frizurája van, vagy hogy szarul néz ki. Azért nem használom, mert rá akarom venni az embereket, hogy jöjjenek el hozzám, és magamat is, hogy inkább találkozzam velük. De ne aggódj, három asszisztensem van, és mindannyian neteznek.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Kettőt is. Láttam egy kifejezetten jó francia filmet, amelyet egy nő rendezett. Pardonnez-moi a címe és egy kemény családi történet. A gyerekek különböző apától származnak és a legnagyobb lány kiteregeti a szennyest egy családi összejövetelen. Olyasmi, mint a Születésnap, de még annál is erősebb film.

Forrás: [origo] Forrás: InterCom
Pardonnez-moi A tégla


A tégla
is nagyon tetszett. Scorsese az egyik kedvenc rendezőm és a színészek is igazán jók benne. Jó látni, hogy megint egy ilyen típusú filmet csinált.

- Hallottam, hogy már többször jártál Magyarországon. A barátod, Madonna csupa rosszat mondott az országunkról, amikor itt forgatta az Evitá-t. Nem akarod megvédeni Magyarország becsületét?

- Nem tudom pontosan mit mondott, úgyhogy...

- Például azt, hogy a Duna nem is kék, hanem szürke, meg hogy a vécépapír kidörzsölte a fenekét.

- Sajnálom, de a Duna valóban szürke. Budapest viszont egy gyönyörű város, én nagyon szeretem.

Varga Ferenc

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK