A tökéletes trükk jó kis átverős krimi. Izgalmasak a fordulatok, meghökkentő figurák és egy teljesen őrült világ épülnek fel logikus rendben. Ez kell a szórakoztatáshoz.

A tökéletes trükk című film azt taglalja, hogy milyen a tökéletes bűvészmutatvány. Közben egy tanulmány arról, hogyan épül fel a tökéletes krimi. A két műfaj nagyon hasonló. Miközben a néző megérti, hogyan kell jó bűnügyi történetet készíteni, egy remek bűnügyi történetet izgulhat végig.

A 20. század eleji londoni és amerikai helyszíneken játszódó kosztümös film figurái egyszerre idézik Hasfelmetsző Jack és Thomas Edison egyaránt izgalmas közegét. Lepukkant londoni szegénynegyedek és a villamosságtól megőrült szép új világ ígéretétől megszédült modernkedés egyszerre látható. Ezen önmagában is izgalmas díszletek között járkálnak a bűvészek, akik jóval többek egyszerű szórakoztatóipari előadóknál. Ők itt a középkori alkimisták örökösei, akik úgy keresik a tökéletes trükköt, mint elődjeik a bölcsek kövét. A közönség őrjöng vagy agyagba döngöl, a jó előadáson életek vagy emberi szervek épsége múlik. Ahogy az alkimisták, úgy a film bűvészei is hiszik meg nem is, hogy létezhet a csoda.

A jó filmek több jelentéssel is bírnak. A tökéletes trükk egyik érdekes és izgalmasan bemutatott vonala, hogy beenged a kulisszák mögé. Látványos, cselekvéseken alapuló jelenetekkel vezet be a titokzatos század eleji bűvészvilágba. Nem elmesélik a közeget, hanem hagyják a nézőnek, hogy maga vegye észre, hogy mennyire kegyetlenek e világ törvényei. A fél pillanatra mutatott madártetem gyorsabban és többet elmond, mint tíz perc beszélgetés.

A közegből nőnek ki a jellemek. A megszállottság, a barátság és szerelem vonalai izgalmasan keverednek. Bár a lelkizés csak apró utalásokkal történik, de pont így tökéletes a személyiségek bemutatása. Méltón a témához, a személyes titkokra is lassan derül fény.

Aztán ott van a lényeg, a krimi. Az első pillanattól tudjuk, hogy a díszletek mögött szörnyű bűn lappang. Az idősíkok megkavarása jót tett a filmnek. A módszer itt a misztikus hangulatot erősíti, és a feszültséget akkor is fenntartja, ha éppen kedélyes pillanatokat látunk csupán. Amikor bűvészt néz az ember, akkor tudja, hogy valami turpisság lesz. A filmben ehhez kicsit előre kellett szaladni, a krimi-vonal fő attrakcióját beharangozták egy előre hozott haldoklással és a hozzá kapcsolódó bírósági tárgyalással. Mint amikor a bűvész plakátján már látjuk a szétfűrészelt nőt, de aztán letelepedve a székeinkre egyelőre csak színes kendőket mutatnak.

"A hogyan készítsünk krimit?" teoretikus kérdés pedig a háttérben marad, ezt a jelentés-síkot a nézőnek már magának kell értelmeznie. A trükk arról szól, hogy miközben a tökéletes bűvésztrükk definícióját és megvalósíthatóságát kutatják a hősök, addig kiderül, hogy valójában legalább annyira a tökéletesen elmesélt bűnügyi történet kulcsát is keressük. A trükk a filmbeli definíció szerint három elemből áll: Felmutatás, amikor egy hétköznapi tárggyal a bűvész megismerteti közönségét. Aztán maga a Trükk, amikor valami nem hétköznapit művel a tárggyal a bűvész. Majd - és ez a legfontosabb a film állítása szerint - a Jutalom jön, amikor a nézőben feloldják a feszültséget. Az eltűnt tárgy előkerül, az elfűrészelt nő élve előbújik, vagyis amikor megnyugtató módon lezárul a csoda, és a hétköznapi tárgy visszakapja eredeti, egyszerű funkcióját. A krimi épp ilyen. Látjuk a hétköznapi embereket, aztán rendkívüli dolog történik velük, végül megértjük, hogy ki mit csinált, és ezáltal a világ visszazökken megnyugtató kerékvágásába. Ahogy a bűvésztrükknél, úgy a kriminél is ez az utóbbi fázis a legfontosabb. Ennek tálalása adja az egész sava-borsát, miközben a korábbi fázisokat is a lehető legizgalmasabban kell felvezetni, mert ugyanaz a sztori gyengébb körítéssel sokkal kevésbé lesz vonzó. Ahogy ezt a bűvésztrükk kapcsán a filmben ki is mondják.

Forrás: InterCom
Michael Caine és Hugh Jackman | Még több kép a filmből


A krimi és a trükk három fázisát párhuzamosan látjuk kibontakozni. És az egész film igazi csavarja valóban a felmutatás: mert meg is nyugtat meg nem is. Miközben biztosítják nekünk a nagy aha-élményt, és váratlan fordulat is van bőven elég, addig egy adag rejtély lezáratlan marad. Ahogy a bűvésztrükknél sem derül ki a nézőnek, hogy mi is történt igazából, úgy itt is van irracionális maradék. Ettől pedig a két műfaj végleg összekutyulódik, és a néző fejbe kólintva, kicsit nyugtalan izgatottsággal távozik.

dr. Igó