A tökéletes trükk-ben napjaink két legsármosabb hollywoodi színésze méri össze az erejét. Egyiküket már gyermekszínészként szívünkbe zártuk, a másik úriemberről pedig nemrégiben hittük el, hogy nem csak egy fafejű akciósztár. Szuperhősként dollármilliókat repkedtek össze, de láthattuk már őket sorozatgyilkosként, időutazóként, amnéziás idegroncsként és kosztümös hősszerelmesként is. Scarlett Johansson nem tud közöttük dönteni az év első jó filmjében, de olvasóinknak nincs ilyen nehéz feladata, hiszen duplaportrénk Hugh Jackmant és Christian Bale-t is bemutatja pályafutásuk legizgalmasabb részletei segítségével.

HUGH JACKMAN

CHRISTIAN BALE

Forrás: [origo] Forrás: [origo]

Született

1968. október 12., Sydney, Ausztrália 1974. január 30., Haverfordwest, Wales, Egyesült Királyság

Első siker

Az újságírói diploma megszerzése után a filmsztárkülsővel és kivételes énektehetséggel megáldott Hugh útja az ausztrál színiakadémiára vezetett, melynek befejezését követően azonnal leszerződtették a Corelli című televíziós börtöndráma főszerepére. A sorozatnak köszönheti, hogy megismerte feleségét és hogy záporozni kezdtek rá a honi ajánlatok, melyek segítségével az ötödik kontinens legígéretesebb színpadi- majd filmszínészévé vált. Hollywoodi áttörését egy véletlennek köszönheti, hiszen Dougray Scott már leszerződött az X-Men Farkasának szerepére, ám a Mission Impossible 2 elhúzódó forgatása miatt új vezérmutáns után kellett nézni. 1986-ban 4000 kissrác felvételizett Steven Spielberg némileg (méltánytalanul) elfeledett háborús eposzának, A nap birodalmá-nak a főszerepére. Spielberg a 12 éves walesi Christian-t választotta, aki olyan természetességgel alakította a szerepet, hogy az Amerikai Filmkritikusok Szövetsége külön kategóriát hozott létre, hogy játékát díjazhassa. A filmet övező népszerűségre azonban horrorként emlékszik vissza, ami megkeserítette tinédzseréveit és hosszú ideig a lehető legtávolabb akart kerülni a filmes szakmától. Három év múlva jobb belátásra tért és az V. Henrik, a Swing mindhalálig és a Kincses sziget szerepei után nyitva állt az út a felnőttszínészi karrier felé, a kilencvenes évek közepére pedig már kultikus internetes rajongótábort (Baleheads) is maga mögött tudhatott.

Képregényhős

Egy új korszak kezdetét jelentette, amikor a zseniális  Közönséges bűnözők-kel hírnevet szerzett Bryan Singerre bízták a szuperképességekkel megáldott/-átkozott Marvel-hősök életrekeltését. Azóta minden kultrendező ajtaján szuperlények kopogtatnak, a vizuális effektusokat pedig elhomályosítják a hősök sötét múltbeli titkai és személyiségzavarai, míg Wolverine hamarosan negyedszerre is kiereszti a karmait Jackman megformálásában. Michael Keatont lejátszották a gonoszok, Val Kilmert a neondíszletek, Clooney alakításában pedig gyakorlatilag megdöglött a denevérember. Az X-Men példáján okulva egy fiatal, egyéni látásmóddal rendelkező művészt (Chris Nolan - Mementó) bíztak meg az újjáélesztéssel, a címszerepre pedig szóba került Hollywood minden valamirevaló szívtiprója, Nolan viszont színészt keresett, nem sztárt, és egy betű elvételével az Amerikai Pszichó főhősében találta meg a hasonlóan kettős személyiségű új Batmant.

Amnézia

A zavaros múltú Farkas előéletét már az első két X-Men-rész is boncolgatta, de Jackman szerint a karakter annyira izgalmas, hogy még egy külön Wolverine-filmet is megér az előzmények kifejtése és producerként bábáskodik a produkció felett: "Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy csak még több pénzt akarok kaszálni és más csomagolásban eladni egy X-Men 4-et, de sokkal inkább egy független film hangulatát szeretném megidézni minimális speciális effektussal és valódi jellemfejlődéssel." Bale filmográfiájának egyik sötét gyöngyszeme A gépész című totális agybarúgás, melyben egy inszomniától szenvedő paranoid csontvázat alakít, aki nem emlékszik a sokkoló eseményre, ami ebbe az elviselhetetlen állapotba taszította. A ravaszul csavaros forgatókönyv mellett persze az igazi bravúr a színész hátborzongató átváltozása volt; pár hónap alatt úgy dobott le 30 kilót, mint más a zokniját, hogy aztán egy év múlva már újra izompacsirta-méretű denevérkosztümre legyen szüksége.

Időutazás

Amikor még Jackmant csak akciófilmekben és bugyuta romantikus vígjátékokban tudták elképzelni a producerek, napjainkba szakadt 19. századi, sármos angol lovagként megmutatta Meg Ryan-nek, hogy Tom Hanks löttyedt ölelésénél férfiasabbat is el lehet képzelni. Ennél azonban lényegesen érdekesebb, hogy a nem éppen konvenciózus stílusáról ismert Darren Aronofsky (Pi, Rekviem egy álomért) vadiúj víziójában tíz évszázadon keresztül harcol szerelme (Rachel Weisz) életéért és az ellentmondásos kritikusi fogadtatás ellenére is eddigi pályafutásának legambíciózusabb alakítását nyújtja. Christian karrierje maga egy időutazás és talán nincs is más színész aki nála kevesebb manapság játszódó alkotásban tűnt volna fel. Shakespeare-hős volt az V.Henrik-ben és a Szentivánéji álom-ban, viktoriánus szívtipró a Kisasszonyok-ban, valamint az Egy hölgy arcképé-ben. Pocahontasnak két közeli ismerősét is eljátszotta, egyszer csak a hangjával a Disney-rajzfilm változatban, majd Terrence Mallick meglepően alulértékelt Új-világ-jában, a tévéképernyőn pedig Jézus bőrében is láthattuk (Mária, Jézus anyja). A jövőben játszódó kalandjai közül felejthető a sárkányos A tűz birodalma, de egész korrekt Mátrix-utánérzés az Equilibrium.