Nagy küldetést vállalt a Konyec stábja: visszaállítja két, a végletekig lebecsült társadalmi csoport renoméját. A rendőröknél ugyanis legfeljebb a nyugdíjasok rendelkeznek rosszabb imázzsal manapság. Az elsőfilmes rendező azonban nem megrázó szociodrámát, hanem szórakoztató közönségfilmet készített, amit csütörtöktől láthatunk a mozikban.

A Valami Amerika óta tudjuk, hogy a reklámfilm legalább olyan jó gyakorlópálya egy rendező számára, mint a Filmművészeti Egyetem, ha nem sokkalta jobb. Ezt később a Kontroll és a Csak szex és más semmi is igazolta, egyéb próbálkozások - mint a Fekete kefe és az Állítsátok meg Terézanyut! - meg mást bizonyítottak. A lényeg, hogy érdemes odafigyelni azokra, akik előbb megtanulják a szakmát, s csak aztán vágnak játékfilmbe, mert tőlük talán várhatunk némi tiszteletet a nézővel szemben. Például, hogy egyáltalán eszükbe jut, kiknek forgatnak.

Rohonyi Gábor mindkét iskolát kijárta - a "Főiskolát", és a reklámipart is -, mire előállt az első mozijával. Rendezői gyakorlata tehát már van, ha jól sejtem, az élettapasztalat sem hiányzik, a Konyec mégis igazi elsőfilmes munka. Szép és nemes, de még csetlik-botlik.

Az alapötlet gyönyörű: fiatalos filmet forgatni az öregekről. Megmutatni, hogy nem mind panaszkodik, morog, és csoszog. Nem mind utálja az egész világot. Nem mind áll az ajtó mögött egész nap, hogy figyelje a gyanús zajokat. Nem mind mondott le a méltóságáról, és vele együtt minden álmáról.

És aki mégis, az sem örökre. Abban is lakik még egy régi énje. Az időseknek - tudjuk - a legrosszabb század jutott. Ezért kell látnunk, hogy nem minden veszett el ott.
 
Ez a film már járt nekik - mondaná nagyanyám. Hogy kijavítson egy hibát, hogy tisztázzon egy félreértést: aki öreg, még nem hülye, lehet akár gyors, okos, vagány is. A film főhősei ilyenek: Emil és Hédi egy nap nem fizetnek be több csekket, hanem meglépnek egy régi Csajkával, és kasszát rabolnak, utaznak, mulatnak. Újra élvezik az életet.

Nyomukban persze ott a rendőrség, de ez a boldogságra nézve nem jelent komoly veszélyt, legfeljebb egy kis plusz izgalmat. A rendőröknek megvan a maguk baja: egy válságba jutott házasság közös szolgálatban. Ezzel ki is alakul a másik cselekményszál, ami azonban korántsem olyan lebilincselő, mint az idősek ámokfutása.

Forrás: [origo]
Schell Judit és Schmied Zoltán a Konyec-ben

Sajnos az egész együtt sem igazán lebilincselő, mert a sztori komótosan csordogál, és hiányzik belőle a feszültség. Lehet, hogy a való élet sem olyan, mint egy hollywoodi akciófilm, de a Konyec nem kelet-európai szociodráma akar lenni. Igaz, nem is Bruce Willis-film, de ha nincs karaktere, nincs miért szeretni. Négy éve a svédek megmutatták, hogyan néz ki náluk a kisvárosi rendőrség, és a Zsernyákok sikere éppen abban állt, hogy a végletekig hétköznapi, esendő, anti-heroikus volt. A Konyec rendőrei is balekok, de nem úgy, és nem annyira, hogy szeretve nevessünk rajtuk. Egyedül Szabados Mihály rövid epizódszerepe állt közel ahhoz, amilyennek a rendőreinket szeretni tudjuk.

A civakodó házaspár szerepére Schell Judit és Schmied Zoltán elvileg jó választás - Schell annyira fitt és harcos, mint egy amazon, Schmied pedig annyira puhány és nyafogó, mint egy leendő családfő. Remek ellenpontjai a finom eleganciával, úri visszafogottsággal ábrázolt idős bűnözőknek, Földi Teri és Keres Emil nemes és bájos párosának. És hát a csodás orosz Csajkát sem hagyhatom ki a kiváló szereplők sorából.

De a jó szereposztás sajnos nem minden, a feszes tempó legalább olyan fontos a jó filmhez. Azt hihetnénk, éppen ez az, amit egy rendező a reklámfilmben magáévá tesz, de az is lehet, hogy Rohonyi Gábor pont ettől akart szabadulni az első játékfilmjében. Meg a tökéletesen komponált, világított, színezett képektől - ezért olyan egyszerű a Konyec képi megjelenése. 

Jó lenne, ha sokan látnák, mert benne van egy alkotó ember szíve-lelke, de attól tartok, ehhez még több profizmus szükséges.

Gyárfás Dóra