"Ez egy nagyon erotikus este!"

2007.02.07. 10:04

Filmes izgalmak a dobozba zárt asszisztenssel, a százhúsz éves íróval, kínszenvedő zsűrielnökkel, terhes Rékákkal, riadt gyereksztárral. Tudósítás a 38. Magyar Filmszemle díjkiosztó gálájáról - különben is: "Van élet a szemle után." Sempre avanti!

Kedd este a Millenáris Teátrumban alig két óra alatt kiosztották a 38. Magyar Filmszemle díjait. Megtelt a nagyterem, elindult a gála. A színpad oldalában profin dalolt Ferenczi György és a Racka Jam, buzgó újságírólányok még a dalszövegeket is vidáman jegyzetelték, "lassacskán ballagtak az ökrök...", ugye. Fotósok, tévések bosszúsan sziszegtek, ha egy-egy kolléga merészen felpattanva takarta a kilátást. Az ünnepeltek ünnepeltek.

"Sempre avanti - mindig előre!" - adta ki a parancsot a legelején a mosolygós Jancsó. Pergőn, jó ütemben perdültek a színpadra a magyar film nyertesei. Meglepő módon egy egész félóra telt el, míg a díjazottak közül valaki végre megragadta a mikrofont és elmondott egy köszönőbeszédet. Andy Vajna volt az. A Szabadság, szerelem közönségsikerét ismerték el a gálán; a producer a közönségnek köszönte meg a sikert, a közönségnek, "akik a legnagyobb kritikusok". Vajna végül sokat sejtetően megköszönte Goda Kriszta rendezőnek, hogy türelemmel viselte őt.

Aztán Kálomista Gábor, a Csak szex és más semmi, a Csudafilm és a Zimmer Feri producere gratulált a nyerteseknek és azt üzente a veszteseknek, hogy ne csüggedjenek, mert "Van élet a szemle után is - én már csak tudom". Ez valahogy a művészfilmek és a közönségfilmek között tátongó, áthághatatlannak tűnő szakadékot juttatta eszembe.  De ekkor már Rohonyi Gábor, a Konyec rendezője köszönte meg a netes szavazóknak, hogy az ő filmjét találták idén a legjobbnak. Rohonyi ezért egy "digitális rendezőasszisztenst" kapott ajándékba a filmhu-tól. "Szigeti Csillát is rettentően kedveltem, biztos ez is jó lesz..." - jegyezte meg a rendező, míg a terem a közepes méretű dobozba csomagolt rendezőasszisztenst figyelte.

A külföldi kritikusok díját, a Gene Moskowitz-díjat az Ópium rendezője, Szász János köszönhette meg. "Nagyon boldog vagyok. Különösen, hogy a napokban lesz Csáth Géza százhúsz éves. Mármint százhúsz éve született" - pontosított a megilletődött Szász. Szász után az est showmane következett, Karátson Gábor festő-író, aki a dokumentumfilmes zsűri elnökeként adott át díjakat. Bevezetőjét órákig hallgattam volna, csodálatosan beszélt. Hullámzott a terem a röhögéstől.

Forrás: [origo]
Schell Judit a Konyec című filmben

"Olyan volt, mintha a szenvedés óceánján hajóztam volna át ezzel a harminckilenc vagy negyvenegy dokumentumfilmmel - sose tudtuk, pontosan mennyit néztünk meg" - kezdte a zsűrielnök. "Vakság, gyermekbénulás, sorscsapások és a kelet-európai lét szenvedései: ötvenhatosoké, zsidóké, cigányoké... mind itt voltak ezekben a filmekben. Mégis, mind valami belső vidámsággal elmesélve" - tette hozzá Karátson, aki azért még néhányszor megemlítette, hogy a zsűrizők munkája rettenetes volt, ilyenkor mindig vigyorgott egy nagyot a gála közönsége. A nyertes dokumentumfilmesek között két terhes Réka is volt, akik apjukról csináltak filmet, ezt egyikük, a fődíjas Kincses Réka nem is hagyta szó nélkül. "Úgy látszik, én vagyok a második a "terhes-Rékák-kutatják-az-apjukat"-sorozatból, lehet, hogy az est folyamán még lesznek páran... Édesanyám csókoltatja a zsűrit az egész család nevében!" - ölelte Karátsont vidáman a Balkán bajnok rendezője.

Nyúlt az idő, lassan eljött a nagyjátékfilmek és a vastapsok ideje. Kamondi Zoltán filmje, a Dolina a legjobb látványért kapott díjat; köszönőbeszédében Kamondi kiemelte az erdélyi díszletépítőket és méltatta a Duna TV-t, amely "az egyetlen olyan csatorna, amely szerzői filmeket támogat". Bogdán Árpád elsőfilmes "Sziasztok!"-kal köszönt és elmesélte, hogy beleöregedett, mire elkészült a Boldog új élet, de "kellemesebb öregséget" nem is tud elképzelni. Az Ópium operatőre, Máthé Tibor hálát adott a sorsnak, hogy annak idején felvették a főiskolára és hogy szerencsés napjain még kamerát is foghat a kezébe.

Szász János lépett újra a színpadra, hogy az Ópium-ért átvegye a legjobb rendező díját: "Készültem beszéddel, de ideges vagyok, lehet, hogy hülyeségeket fogok mondani... és nem hiszem, hogy jobb rendező lennék Kamondi Zolinál vagy Bollók Csabinál." Szász Máthé Tibornak, a színészeinek, a stábnak köszönte meg a díjat, és feleségének, Bognár Gyöngyvérnek, aki "a szobatársat játszotta a filmben, és akinek nem csak ezt a filmet, de az életemet köszönhetem." Rohonyi Gábor és a stábja ezután az idei legjobb műfaji filmnek, a Konyec-nek örülhetett megint: "Külön öröm, hogy az egész filmet díjazták, nem csak egy embert."

Forrás: [origo]
Jelenet az Iszka utazása című filmből

És az utolsó taps: a 38. Magyar Filmszemle fődíját az Iszka utazása kapta. Sokan tolongtak a színpadon: Bollók Csaba rendező, Csere Ágnes producer, a két gyerekfőszereplő, Varga Mária és Varga Rózsika, a vágó Czakó Judit, Domán Melinda jelmeztervező, és a szemmel láthatóan emelkedett hangulatban lebegő zeneszerző, Temesvári Balázs, aki a mikrofont megragadva azt kiáltotta, "Nagyon erotikus ez az este!", és arról mesélt, hogy eredetileg asztalos inas volt, aztán orgonakészítő, majd egy nap a mestere azt mondta neki, hogy menjen és foglalkozzon inkább zenével. "Józsi bácsi ma este kicsit beletalált" - örvendezett.

A piros sálas Bollók elmondta, milyen nehéz hinni egy filmben, "legalábbis az én filmjeimben", aztán megköszönte tizenkétéves főszereplőjének, Varga Máriának a díjat és egyáltalán azt, hogy létezik: "Örüljünk, hogy van a Mária!" Örültünk. A terem tapsolt nekik, aztán szétszéledtünk, az este véget ért.

A kijáratnál a magyart törve beszélő Máriát kérdezgetem még egy kicsit; zavartan nézelődik, menekülne, Csere Ágnes átkarolja, ne féljen. "Nehéz volt a filmet csinálni, mert nem voltam biztos benne, jól csinálom-e. Aztán amikor most megnéztem, láttam, hogy nagyon jól csináltam" - mondja Mária, aki most először Berlinbe utazik, hogy elkísérje az Iszká-t a filmfesztiválra, aztán visszamegy Romániába és elvégzi az általános iskolát. Utána? "Nem tudok." Azt meséli, jól tud főzni és szeret takarítani. Én meg nem tudok főzni, mondom neki. "Igen?" Csodálkozva felnevet, eltűnik a zavara, hitetlenkedve pillant rám, a beszélgetés alatt először. Aztán elbúcsúzunk, sempre avanti.

Mesterházy Lili

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK