Berlinale-gála, de nem baj!

Szombat délután hat körül a Potsdamer Platzra lassan begördültek a piros medvés matricákkal feldíszített fekete Volkswagenek és megkezdődött a Berlinale-gála vörös szőnyeges vonulása. A Rote Teppich-et a helyi sztárok dominálták; Francois Ozon Angel-stábja Romola Garaival, Sam Neillestül, mindenestül csúnyán háttérbe szorult egy bizonyos Barbara Schöneberger miatt, akiről egy német kollegától megtudtam, hogy műsorvezető valamilyen tévécsatornán. "Barbara, Barbara, mutasd a vállad!" - kiáltozták hisztérikus hangon a transzba esett német fotósok, hosszú percekig kattingatva a permanensen nyitott szájú Schönebergert, aki többször is leengedte ruhája pántját, hátha másnap véletlen bimbóitól harsognak majd a lapok. A többi vendég mosolyogva osont el mellette.

Pontban hétkor aztán bent a Berlinale Palastban elindult a gála: a berlini Mia együttes énekesnője, Mieze énekel cirkuszi porondokról, zsonglőrökről, trapézról, fátyolos, erőtlen hangon, viszont nagy átéléssel. A vendégek egykedvűen bámulták, és én se bántam volna, ha inkább visszahívják tavalyról a kék parókás Nina Hagent. A műsorvezető idén Charlotte Roche, a VIVA tévé vj-je, aki kis kartonpapírokról olvassa fel az átvezető szövegeket. Az első izgalmas pillanat Arthur Penn (Bonnie és Clyde, Kis nagy ember) életműdíjának bejelentésével jön el: a nyolcvannégy éves rendezőlegenda virgoncan integet az állva ünneplő moziteremnek.

Gyorsan peregnek a díjak, az egész gála nem tart tovább másfél óránál és ez a másfél óra is alig húsz percnek tűnik. A fesztivál igazi nagyágyúi, mint például Robert De Niro vagy Clint Eastwood ilyenkor már messze járnak; a zárófilmes Ozon csapatán kívül csak egy-két ismert arc villan fel: itt van Javier Bardem vagy Gael García Bernal például, aki már csak azért is tartott ki az utolsó napig, mert zsűritag volt és ő adta át a legnagyobb művészi teljesítmény díját a The Good Shepherd stábjának. Martina Gedeck német színésznő, aki az idei német Oscar-jelölt filmben, A mások életé-ben is játszik és aki korábban azt nyilatkozta, hogy De Niróval forgatni maga a mennyország, a gála utáni sajtótájékoztatón elárulta, hogy csak ma éjjel lesz a kezében az Ezüst Medve, holnap sietve elküldi "a többieknek", Amerikába.

Alex Kapranos (a Franz Ferdinand énekese) és David MacKenzie (a Hallam Foe rendezője) a legjobb filmzenéért elnyert medvével

Gael García Bernal kezdte egyébként azoknak a külföldi vendégeknek a sorát, akik azzal szereztek kellemes perceket a német nézőknek, hogy Guten Abend! helyett Gute Nacht!-tal köszöntötték a gálán megjelenteket, valahogy így: "Jó éjszakát mindenkinek, a legjobb színésznő díját Nina Hoss nyerte." Nina Hoss levegőért kapkodott: "Gyorsan ver a szívem, azt hittem, Marianne Faithfull nyeri" - hebegte zavartan a Yella sztárja, az Irina Palm főszereplőnőjére utalva. A zsűri nagydíját az argentin El Otro rendezője, Ariel Rotter vehette át, aki lassított felvételen, szavai között félperces szüneteket hagyva köszönte meg az elismerést - a körülöttem ülő nemzetközi újságíró csapattal habozás nélkül neki adtuk az este legidegesítőbb nyertesének címét. "Pozőr" - sziszegte egy szemüveges úr a jobb vállam felett.

Annál jobban sikerült az Oldboy rendezőjének, Park Chan-wooknak a beszéde, aki az I'm a Cyborg, But That's OK (Kiborg vagyok, de nem baj) című bizarr vígjáték (vígjáték vagy sem, erről is megoszlanak a vélemények) különleges, újszerű formanyelvéért kapott Alfred Bauer-díjat. "A feleségemnek ajánlom ezt a díjat. Nehéz dolga van: amikor dolgozom, hetekig nem vagyok otthon és amikor együtt vagyunk, akkor is mindig máson jár az eszem. De most eljöttünk ide Berlinbe, elvittem múzeumokba, elmentünk shoppingolni és eljött velem a gálára is. Remélem, ezek után megbocsát, és ha hazamegyünk, azt mondja a barátainknak: 'A férjem filmrendező, de nem baj'!"

Yu Nan és Quanan Wang az Arany Medvével

Végül Dieter Kosslick fesztiváligazgató és az idén zsűrielnökként szolgáló Paul Schrader rendező a Berlinale-gálákra jellemző laza bumfordisággal átadták a fesztivál fődíját: az Arany Medvét a kínai Tuya házassága nyerte. A film rendezője Wang Quanan és főszereplője, Yu Nan perdültek ki a színpadra. "Azt se tudtam, mit vegyek fel ma este... Úgyhogy most már tudom: ha az ember nem találja a gatyáját egy gála előtt, az jó jel!" - mosolygott Quanan, majd boldog új évet kívánt mindenkinek, hiszen a gálával éppen egy napon beköszöntött a kínai új év is. Így zárult az 57. Berlinale; lassan lesétáltam az éjjeli Alte Potsdamer Strassén, bele a Malac évébe.

Mesterházy Lili
Berlin, Németország

+ + +

Az [origo] filmklub stábjának értékelése a versenyben és az egyéb szekciókban szereplő filmekről: (*: rettenetes, *****: kihagyhatatlan, X: nem látta)