Egy fiatal lányt brutálisan meggyilkolnak, a halála pedig új irányt hoz négy, egymástól messze élő, különböző korú nő életébe. Karen Moncrieff öt kisfilmre vágja A halott lány történetét: az első egy beteg anyja által terrorizált, nyomott nő (Toni Collette) kitörési kísérletét mutatja be, aki a film első perceiben ráakad a holttestre, a másodikban a kórboncnok-diák (Rose Byrne) azt hiszi, rég eltűnt testvére hullája került elő, a harmadikban a gyilkos felesége (Mary Beth Hurt) birkózik a gondolattal, hogy a férje talán rettenetes bűnöket követett el, a negyedik részben az áldozat anyja (Marcia Gay Harden) és egykori barátnője (Kerry Washington) kerülnek közel egymáshoz a gyászban. Az ötödik fejezet végül bemutatja a halott lány (Brittany Murphy) utolsó óráit.

Rose Byrne és James Franco


A feldarabolt szerkezetben nem mindegyik sztori egyformán ütős - két epizód magasan kiemelkedik a többi közül: a gyilkos feleségének vergődése és a halott lány anyjának megrendülése gyomor- és torokszorító pontossággal jelenik meg a vásznon. Az utolsó történet viszont egyszerűen felesleges. Nem sok újat ad a nézőnek, aki addigra már összerakta a darabkákból a maga halott lányát, Brittany Murphy elnagyolt játéka pedig kellemetlen meglepetés.

Brittany Murphy és Nick Searcy


Karen Moncrieff női filmet írt: női félelmekről, női szenvedésről, női gyöngeségről. Férfiak nincsenek. Ha vannak, némák és jellegtelenek, vagy pszichopaták, vagy szadista gyilkosok, vagy erőszakos stricik. Az idegesítő zenével elárasztott, de gyönyörűen fényképezett és többnyire erős színészekkel leforgatott film ettől lesz végül sci-fi-szerűen súlytalan: félvilágot látunk csak, amiben időnként szinte parodisztikus lendülettel puffan egymásra a sok rettenetes, fojtogató nősors. A szerencséseknek azért jár egy-egy reménysugár.

A halott lány megtekinthető a Titanic filmfesztivál keretében április 19-én csütörtökön 16:45-kor a Vörösmarty moziban, vagy április 26-tól a rendes moziforgalomban.