Nemi életek

2007.04.16. 15:08

Az Elemi részecskék igen kemény film, a főszereplők szexuális élete nagyon nem stimmel. A középgeneráció drámája, de groteszksége és gúnyossága miatt sokszor vicces is. A hatvanas években születettek beleőrültek szabados szüleikbe, és a világot egyébként is fölöslegesen túlbonyolítják a nemi gerjedelmek - szól az üzenet.

Az Elemi részecskék hősei féltestvérek. Mindkettőnek sanyarú a szexuális élete, az egyik túl sokat akar, a másik pedig túl keveset. Miközben végignézzük sokszor nevetséges kalandjaikat, rendkívül lesújtó képet kapunk a világról. A filmnek nincs feloldása, mert a szabadosság és a klónozás között nem ismerkedhetünk meg az ivarszervek használatának helyes mértékével. Igazán súlyossá teszi az alkotást, hogy a tanulság inkább a klónozásra, vagyis a szexmentes életre szavaz.

A film ugyan több mint 100 percen keresztül a szexről szól, de egyetlen izgató jelenet sincs benne. A vágyak, a vágy kiélésének kísérletei és a vágy elfojtása is egyaránt szánalmas gondolatnak és cselekedetnek tűnik. A film nem prűd, de nem is durva, hanem egyszerűen ízléstelennek ábrázolja a szereplők viszonyát a szexhez. A legjobb példa erre a táborozós rész. A túlfűtött szereplő elutazik egy new age jegyében szervezett ezoterikus nudista nyaralásra, ahol szánalmas negyvenesek keresik a gyönyört és a megvilágosodást. A remek helyzeteket és karaktereket felvonultató jelenet-sorozatban az önfeledt mámor pillanatai borzalmas idétlenséggé válnak. Az önbecsapás és az infantilizmus üli nászát az összegyűlt, kiéhezett holdkórosok helyett. A hős féltestvére ezalatt sikeres felnőtt tudósként barátkozik a szex gondolatával.

A film egy negatív utópiaként is értelmezhető. Eszerint a szexuális forradalom után felnőtt generáció összezavarodott, és örökre kamasz maradt. A hősök téblábolásai, szüleikkel kapcsolatos furcsa viszonyuk mind a tizenévesek világát idézik, csakhogy ők már felnőttek és ezért nevetségessé váltak. Konzervatív kiáltvány is az Elemi részecskék, hiszen az eredendő bűn az anya viselkedése volt, aki hippikommunákban kereste a kielégülést, ahelyett hogy otthon vigyázott volna a fiaira. A fiúk így képtelenek voltak felnőni.

Forrás: Mokép
Franka Potente és Christian Ulmen a filmben


Közben valódi és komoly problémákat is boncolgat a film, csak mindent túlpörget és elvisz az abszurd irányába. Az öregedés, a házasságok kiégése, a magány: mind olyan problémák, amelyek hétköznapinak és ismerősnek tűnnek első ránézésre. Csak itt kicsavartan és túlzásokig erősítve találkozhat velük a néző, és ettől bizonytalanságot kelt a film. Ez most komoly?- hangozhat a kérdés. A film inkább tűnik komolynak, akkor is, ha felvonultatott példái sarkosak. Nyilván nem minden késő harmincas és negyvenes perverz vagy aszkéta, de hogy a szex nem csak a gimnazistáknak túl bonyolult, az jól alátámasztott és hiteles problémafelvetése a filmnek.

Miközben játékos és vicces a film, torokszorítóak és átélhetők a felnőttes, valódi gondok, még ezen az infantilis szűrőn keresztül is. Ettől izgalmas és jó a film, mert a gúnyos hülyéskedés és a valódi dráma határait teljesen összemosták. Igazi katarzis és igazi fájdalom van ebben a filmben, minden idétlenkedése és abszurditása ellenére is. Az alaphelyzet nem hétköznapi, de a megpróbáltatások lényege olyan, amit bárki átélhetett már a nézőtéren ülők közül. Ezeknek a futóbolondoknak a dilemmái finoman ábrázoltak és érthetők.

Ráadásul a történet sodró lendületű, a visszaemlékezésekkel teletűzdelt történet gyorsan halad. A hosszú beszélgetések is tele vannak feszültséggel, a kórházi analízis alatt röhögni és sírni is lehet, egyszerre. Komoly és felnőtt filmmé áll össze az Elemi részecskék, hiába látunk onanizáló tinédzser fiút. Ehhez mérten inkább intellektuális kaland a megtekintése. Az Amerikai pite véresen komoly felnőtt változata, bár a magyar címe az Elemi ösztön-re utal.

Dr. Igó

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK