Pályatársai, barátai, tisztelői ma délután a Nemzeti Színház parkjában búcsúztak Kaszás Attila színművésztől, aki március 23-án, negyvenhét éves korában hunyt el. A kollégák megemlékezéseit követően Várszegi Asztrik püspök áldotta meg a hamvakat, melyeket később szűk családi körben egy hajóról a Dunába szórtak.

Kaszás Attila színművész hamvasztás utáni búcsúztatása április 18-án, szerdán délután 4 órától zajlott a Nemzeti Színház parkjában. A Hajóorrban megtartott szertartáson pályatársak, barátok búcsúztak a Jászai Mari-díjas színművésztől, majd Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát áldotta meg a hamvakat.

A ravatalnál több százan helyeztek el egy-egy szál virágot. A hamvasztás utáni búcsúztatáson Tóth Tibor, a Komáromi Jókai  Színház igazgatója, Lukács Sándor, a Vígszínház művésze, Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója, valamint Rudolf Péter és Szarvas József mondott beszédet.

Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója a felvidéki magyarság nevében búcsúzott a szlovákiai Vágsellyén született művésztől. Kiemelte, hogy Kaszás Attila mindig büszkén vállalta a "határon túliságot". Szólt azokról a komáromi előadásokról is, amelyekben a színész játszott. "Komárom, az Aranyember városa gyászol, Tímár Mihály itt hagyott bennünket" - mondta.

"Amilyen fukar és kegyetlen volt hozzád a sors éveid számát illetően, olyan kegyes és bőkezű az eljátszott szerepek tekintetében" - emlékezett Lukács Sándor, a Vígszínház művésze Kaszás Attilára, aki 16 évig játszott a teátrumban.

Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója felidézte a színész halálát követő napokat. Mint mondta, megrendült kollégák érkeztek a teátrumba, "gyönyörű harmónia költözött a klubba, (...) a hiányod volt a kötőanyag". Felidézte a színész emlékére rendezett virrasztást is, amelyen mintegy négyezren vettek részt. Záró gondolatsorában úgy fogalmazott: "addig élsz, ameddig szeretünk téged, és mi addig élünk, ameddig szeretjük egymást".

Szarvas József színész barátjára emlékezve felidézte hétköznapjaikat, a közösen elköltött vacsorákat. Rudolf Péter úgy jellemezte elhunyt kollégáját: "a színész, aki csak tehetségével követelt magának szerepet". "Kivárt a sors, amíg megszületik a fiad, lesz, aki tovább szeresse, akit szerettél, és tovább gondolja, amit gondoltál" - mondta. A Duna melletti parkban Rudolf Péter úgy fogalmazott: "elillansz közülünk, drága barátom, víz hátán a széllel, szabadon".

Nem sokkal a búcsúztatás után Kaszás Attila hamvait szűk családi körben egy hajóról a Dunába szórták - közölte Horváth Orsolya, a Nemzeti Színház sajtóreferense.

MTI