Hivatalosan ezekben a percekben nyitották meg a 60. cannes-i filmfesztivált, ám az óriási durranásnak ígérkezett nyitófilmet, Wong Kar-wai első angol nyelvű rendezését már kétszer levetítették a sajtónak. A Riviérára való megérkezés felett érzett eufóriát gyorsan lecsillapította a My Blueberry Nights. Imádom Wong Kar-wai eddigi munkásságát, ezért tiszteletből a jóval kezdem: gyönyörűen mutat a film, minden kockáját be lehetne keretezni és kirakni egy hangulatos kávézó falára. Gyönyörűen mutatnak a szereplők is és a lehetőségekhez képest élvezetes a színészi játék. Színész alatt Jude Law-ra (akinél lassan hagyomány, hogy hatalmas rendezők leggyengébb filmjeiben kap főszerepet: Eastwood - Éjfél a jó és a rossz..., Nichols - Közelebb, Mendes - A kárhozat útján, Spielberg - A.I.), Rachel Weiszre, David Strathairnre és Natalie Portmanre gondolok, semmiképpen sem Norah Jonesra.

Forrás: [origo]
Jude Law és Norah Jones a My Blueberry Nights-ban

A harminc körüli nők kedvenc délutáni sziesztazenéinek előadója ránézésre jó választásnak tűnik a humortalan Amélie szerepére, de percek múlva kilóg a lóláb, főleg a sokkal erősebb színészekkel előadott közös jelenetekben. Tavaly ilyenkor, a film bejelentésének idején majdnem olyan izgalmas egymásratalálásnak hangzott ez a kombináció, mint annak idején Lars von Trier + Björk (Táncos a sötétben), de végeredményben sokkal inkább Jones egyénisége nyomta rá a bélyegét a My Blueberry Nights-ra, semmint a hongkongi rendezőóriásé; azaz a film kellemes, tingli-tangli, álmodozós, romantikus, szentimentalista, de teljességgel jelentéktelen. Beleférnek olyan mondatok, mint "végül önmagamat találtam meg", "minden búcsú egy új kezdet" és úgy általában egy kamaszlány naplóját idéző narráció. Lehet, hogy ha eredeti nyelven tudnám élvezni a Szerelemre hangolva vagy a Chungking expressz mondatait, ugyanilyen kínosnak érezném őket, hiszen kimondva sokminden esetlenebb, mint leírva (vagy éppen feliratozva), de pont ezek a filmek tudták az atmoszférateremtés és az izgalmas történetmesélés feszültségének kombinációjával nagyon magasra tenni az elvárásokat.

Az elvárások veszélyesek egy filmfesztiválon, de azért maradtak holnapra is: helyszíni tudósításunk David Fincher Zodiákus-ával folytatódik majd.