Bevallom, nem vártam sokat a Zuhanórepülés című vadonatúj magyar filmtől, amit ma délután vetítettek a cannes-i filmpiacon. Látatlanban azt feltételeztem, hogy ahogyan a Csak szex és más semmi meglehetősen redundáns volt a romantikus komédiák Meg Ryanekkel és Sandra Bullockokkal telített világában, ez a darab sem fog újat nyújtani a gengszterfilm-zsáneren belül. Tévedtem: érdemes volt magyar gengszterfilmet készíteni, mert a budapesti alvilágot ilyen hihetően még nem festették fel nekünk sehol, ennek a brutális, soknemzetiségű, dekadenciában ázó közegnek az ábrázolása önmagában elégséges ok volt arra, hogy ez a film megszülessen. Novák Erik munkáján nem érződik, hogy ez az első rendezése, Nagy Viktor saját élményei alapján írt forgatókönyvét magabiztosan kezeli, jó a színészvezetés, szinte mindig jó a tempó, és a technikai megvalósítás szempontjából sincs okunk panaszra.

Forrás: [origo]
Gryllus Dorka és Nagy Zsolt a Zuhanórepülés című filmben

Ha atmoszférateremtésből ötöst is adunk a filmnek, a történetszövés terén mutatott súlyos hiányosságai mellett nem mehetünk el szó nélkül. Theo nevű főhősünk (Nagy Zsolt) néhány jó útra térést megcélzó erőtlen próbálkozást leszámítva drogdílerkedéssel foglalkozik, főként egy orosz maffiózó (Törköly Levente) megbízásait teljesítve. Aztán bekavar a szerelem (Baranyai Vera személyében) és elkezdődik a szokásos ki-kit-ver-át nevű játék. Ezt a történetet már tízezerszer láttuk, és a végső csavar is csak egy dologgal okoz hatalmas meglepetést: teljes értelmetlenségével. Sajnos még a remek színészi alakítások sem tudják teljesen ellensúlyozni a cselekmény ügyefogyott megbotlását, aztán teljes pofára esését, de tény, hogy Nagy Zsolt végig tökéletesen hiteles marad. Mellette az egyik szeretőjét játszó Gryllus Dorkát muszáj kiemelni, aki a nagyszívű drogos ribanc szerepében nyújt emlékezetes alakítást.