Fatih Akin újra a török-német, kelet-nyugat vonal mentén forgatott filmet: a 2004-es Fallal szemben után most az Auf Der Anderen Seite-ben követi identitáskereső, idegen földön boldoguló németek és törökök sorsát. Bár nem közel sem olyan átütő erejű, mint az előző darab, Akin filmje az idei cannes-i felhozatal egyik legjobbja. Amikor találkozunk, Isztambul-feliratú mélyzöld pólóban és napszemüvegben feszít a tengerparton. "A filmben, az utolsó képkockákon a főhős áll a parton, és nézi, ahogy a föld és a víz összeér a szikrázó éggel. Számomra ez a legerősebb szimbólum: a határtalanság állapota, a mennyei béke és szabadság elérése. Ebben ott van a határok értelmetlensége is - egész életemben erről forgattam filmeket. A határok arra vannak, hogy átlépjük őket és megtaláljuk a másikban a békénket, önmagunkat. Azt gondolom, hogy nincs különbség kelet és nyugat között, nem létezik átléphetetlen szakadék a két oldal között, ez csak egy mítosz. Utazni kell és keresni, egész életünkben."

Forrás: [origo]
Fatih Akin az Auf Der Anderen Seite című film forgatásán


Akin filmjében mind a két oldal megkapja a magáét. "A mai Németországban az emberek elfelejtették, hogyan értékeljék a mindennapjaikat. Mindent evidenciaként kezelnek: itt egy pohár víz és ez természetes. Nem gondolnak arra, hogy ez mekkora adomány, és hogy nagyon sok másnak a világon nem is olyan egyszerű hozzájutnia ehhez a pohár vízhez. Már semmi nem mozgatja meg a németeket: belesüllyedtek az unalmas jólétbe, felhagytak a gondolkozással, a régi harcokkal, amik a hatvanas-hetvenes éveket olyan markánsan meghatározták. Törökországban pedig az aggaszt, ahogyan az emberek nagy tömegekben elfogadják és istenítik az állam és a rendőrség minden cselekedetét. Emlékszem, éppen azt a jelenetet forgattunk, amikor a rendőrök rajtaütnek egy anarchista csoporton és letartóztatják a tagjaikat. Miközben a rabszállító kigördült az utcából, a bámészkodók hangos tapsban és üdvrivalgásban törtek ki. Először azt hittük, a helyiek minket, a filmeseket tapsolják meg, de kiderült, hogy nem, ők a rendőrök jól végzett munkájának örültek, jól látszik az örömük a filmben is, mert bennehagytam. Úgy érzem, van ebben valami mélyen aggasztó, fasisztoid vonás. Fogalmuk sincs, kiket visznek börtönbe és miért, de boldogok, hogy az állam letartóztatott egy csapat rakoncátlan elemet. Mélyen felkavart ez az élmény" - emlékezett a határellenes török rendező.