Az ellustult, nyerő csapat megcsinálta a harmadikat is: Kandúr, Mézi, Szamár a régi fényben ragyognak, de az új hősre kevés ötlet maradt. Sovány sztori, gyenge zene, de téged szeretünk, Shrek.

Párkeresés. Anyós-após. És most itt a gyereknemzés, a munkavállalás. Eljött a harmadik nagy fejezet a zöld, tölcsérfülű szörny életében és ezen is jól lehet szórakozni. Feltűnik a sipítozó Mézi vagy a kecses Kandúr és a poénok kellemes bizsergéssel görögnek előre, maguktól. A jó öreg karakterek készek és mindenből kicsit kevesebbet kapunk - nincs szükség Szamár mániákus, leállíthatatlan fecsegésére vagy Shrek öblös sorozatböffentéseire, elég csak egy könnyed jelzés és mi emlékezünk. Óriás ogre-lábnyomokkal kitaposott, biztos ösvényen járnak a Harmadik Shrek készítői - kicsit azt érzem, nem nagyon lehet ezt elrontani.

Ők is ezt érezhették. Elkényelmesedett a csapat. A Shrek-széria legnagyobb húzása, a könnyed, felnőtt tánc a jól ismert gyerekmesék fonákvilágában még mindig működik, hálistennek. Megjelentek új poénok is - Szamár például apa lett, gyermekei sárkányszárnyú, szeleburdi, repkedő csikók, plusz feltűnnek az idegesítő udvarhölgyek: Hófehérke, Hamupipőke, Rapunzel kényeskednek a praktikus Fiona uszályában. De a jelzés-karakterek alatt a sztori vékony, kopott szőnyeg. Van benne egy utazás, ami gyakorlatilag egy odautazok-visszautazok vonal, egy rövid kitérővel a bolondos varázsló, Merlin tisztására, és az intrikus Szőke herceg erőtlen támadása. Más nincs nagyon.

Forrás: [origo]
Jelenet a Harmadik Shrek című filmből

A nagy utazás célja egyébként Artúr, az új szereplő. Ő a jövendő király, akit Shrek taszigál a trón felé, mert neki nagyon nem megy az uralkodás. Kell valaki más. Artúr egy lúzer, egy kamasz, aki nem hisz semmiben, főleg magában nem. Itt lobog a kötelező lecke, az üzenet, amit a nyájas-büdös ogre tanít nekünk: higgyünk magunkban. Szeressük azt, akik vagyunk, na. De Artúr útja a megvilágosodásig kurta, összecsapott; nem hagytak rá elég időt, hogy az új hős lelke olyan finoman, tisztességesen fodrozódjon, mint annak idején Shreké. Nem is lesz súlya, színe, szaga. Artúr mellékes marad - majd a következő részben talán kidolgozzák. Nem sikerült a zenét sem eltalálni: a dalbetétek esetlenül, darabosan zendülnek fel, két jelenet közé úgy-ahogy beékelve.

És jól szórakozunk. Mert ez Shrek, akire három éve várunk, hogy újra felbukkanjon. A halványzöld, bumfordi, szempillás rusnyaság, a megtestesült jóság. Jó ránézni, mert a látvány csodaszép. A Kandúr vizes bundáján megcsillan a fény. A fényes fűszálak felett sebesen repülő kamera lélegzetelállítóan precíz képet rajzol. Szerencsésen elfeledkezhetünk a sovány, összecsapott sztoriról és átadhatjuk magunkat a kifordított, megcsavart mesének. Harmadszorra is.

Mesterházy Lili