Szuperjó, ha a vége jó!

2007.06.20. 17:39

#6 - Mielőtt lemegy a nap (2004, Richard Linklater)  

Forrás: [origo]

A legjobb Nina Simone-filmdalok külön összeállítás tárgyát képezhetnék, és nem lenne nehéz első helyezettet választani, hiszen az újkori filmtörténelem legszimplább és mégis legromantikusabb pillanataihoz szól a Just in time (Épp idejében) koncertverziója. Celine-nek (Julie Delpy) a 9 évvel korábbi első rész után most mindössze 70 perc kell, hogy ismét az ujja köré csavarja Jesset (Ethan Hawke) és a nézőket, keresztül-kasul a turisták Párizsán. A kegyelemdöfést már a férfi repülőgépének indulás előtt egy órával adja meg a lakásában, amint Nina Simone-t utánozza koncert közben. Csücsörít, lötyög, majd a lehető legtermészetesebben azt búgja: "Hú, bébi, le fogod késni azt a gépet." A válasz magától értetődő: "Tudom."

+ + +

#5 - Taxidermia (2006, Pálfi György)   

Forrás: [origo]

Apák, fiúk és megfelelni akarás három generáción keresztül - nem, ez nem A napfény íze, hanem a kortárs magyar filmművészet sokkal egyedibb, ám lényegesen nehezebben is emészthető briliáns darabja, ami a gyomorforgató jelenetek ellenére is megtalálta a közönségét a nemzetközi porondon. A Parti Nagy Lajos novellái alapján készült forgatókönyv erősen kezd az első két történettel, de a cím a preparátor unoka életművére utal, aki végül kákabélűen és tüzet lövellő pénisz nélkül is maradandóbbat tud alkotni, mint felmenői: önmagát tömi ki bárminemű külső segítség nélkül. A különleges hangulatot olyan képek fokozzák, amelyek kimerevítve simán elmennének egy-egy szürreális festménynek, és az utolsó kocka köztük a megdöbbentő fő mű.