A Vaskabátok megtekintése tökéletes nyári szórakoztatást biztosít. Vicces akciójelenetekkel dúsított horrorparódia és könnyű társadalmi szatíra egyben. Burleszktől az iróniáig terjedően lehet röhögni és még izgulni is közben egy kicsit.

A Vaskabátok című film remek vígjáték, az önfeledt szórakozás melegágya. Nem a folyamatosan gurgulázó röhögés filmje, de végig nagyon kedélyes hangulatot biztosít, és néhány poén további filmek megtekintése után is emlékezetes maradhat. A durva vérfröccsenős, elesős, pisálós tréfákat ideális arányban keverték az alkotók finomabb humorral. A Monty Python hatása éppúgy érezhető, mint a Taplógáz-szerű amerikai idétlenkedések nyomai. Ráadásul a filmbe beleépítettek egy csomó paródiaelemet is, klasszikus alkotások akciójelenetei köszönnek vissza egy-egy képben, kissé kifacsarva.

A recept egyáltalán nem új, a váratlannak szánt fordulatok is ismerősek lehetnek, de a szokásos vígjáték-klisék remekül működnek. Sikerült jól és ötletesen összerakni a szokásos félreértéseken alapuló jeleneteket, hogy a végén egy eredeti minőség váljék belőle. A siker titka az arányok ügyes keverése: a romantikus szál sem nyálas, a bugyutaság sem megy túlzásba, és nagyon gyors ritmusban pörögnek az események.

A fővárosi (itt londoni) szuperzsaru túl eminens, ezért kifúrják munkatársai a világ végére, egy olyan távoli kisvárosba, ahol évtizedek óta a legkevesebb bűncselekményt követték el az országban. A munkamániás, túlbuzgó, idegesítően pedáns tiszt bekerül a világ legunalmasabb rendőrőrsére, ahol mindenki bénán néz ki, és a legnagyobb esemény, ha sütit oszt a főnök. Korrupt, belterjes és dögunalmas mindenki. A helyiek egy része olyan hülye tájszólással beszél, hogy érteni sem lehet. Aztán két levágott fejű hullát találnak. Természetesen kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik.

A film nagy erénye hogy a helyzetkomikumokon túl a szemforgató vidéki kispolgárság gúnyolása következetesen végigvonul a filmen, miközben az idillinek látszó középszerűség értékeit sem tagadják. A South Park hangulata köszön vissza, de kedveskedő szósszal leöntve. A vidéki petyhüdtséggel vegyes kegyetlenség könnyedén fordul át szeretetteljes légkörbe, és viszont. Az egyes jelenetekben szó sincs óvatoskodásról, de az egymásnak hangulatában élesen ellentmondó képek összességében kedélyességet árasztanak. Egyszerre átélhető az amerikai filmek egyik tipikus tanulsága: a középszerű bénák szíve hatalmas tud lenni, és az átlagosság mögött a világ legfontosabb értékei bújnak meg, a kicsik a hétköznapok igazi hősei. De közben ott a másik oldal is hangsúlyosan: az eredetiséget nem tűrő korlátolt és öntelt kispolgárok rosszabbak és gonoszabbak mindenkinél. A Vaskabátok képes mindkét, egymásnak teljesen ellentmondó üzenetet integrálni úgy, hogy e kettősség nem kioltja egymást, hanem egyszerre érvényes marad. Ráadásul nem kell morfondírozni és értelmezgetni, könnyed heherészéssel kalauzol végig e bonyolult világon. A Vaskabátok azért is nagyon jó, mert képes úgy árnyaltan bemutatni a világot, hogy közben realizmusról és mélységről szó sincs. Autós üldözések, lövöldözések, robbanások és csuklyás gyilkosok közé rejtették az üzenetet.

Forrás: UIP Dunafilm
Nick Frost és Simon Pegg a Vaskabátok című filmben


A film fontos erénye még a nagyon feszes ritmus. Videoklipeket idéző gyors vágások és hangeffektek teszik pörgőssé. A körülmények kifejtése helyett egy csomó mindent képmontázsokkal magyaráznak, és e filmben megbújó kisfilmek mind jó lendületet adnak a sztorinak. A vágások másik jellemző trükkje, hogy az egymást követő, de más helyszínen játszódó jelenetek is sokszor egymásra épülnek. Ha párhuzamosan két szálon történnek az események, akkor képi poénok válaszolgatnak egymásnak: itt valaki eldől, ott pedig ugyanolyan helyzetből egy teljesen más közegben másvalaki feltápászkodik. Egy másodpercre a néző összezavarodik, nem érti, hogy kikkel és hol vagyunk, aztán örömmel rácsodálkozik a trükkre. Az "itt ez kimegy, ott más ugyanolyan szögben fényképezve bejön" típusú vágás nem az alkotók ötlete, sokszor láthattuk már (a Sírhant művek című sorozatban például feltűnően sokszor), de ha jól csinálják, akkor nagyon sokat tud dobni egy film hangulatán. És itt mindig ötletesen és jól alkalmazzák.

A Vaskabátok egy remekül összerakott könnyed vígjáték, nem akar túllépni a műfaj korlátain és szabályain, azokból viszont kihozza a maximumot. Szórakozásnak ez bőven elég. Két óra jókedvet ígér.

dr. Igó