David Heyman producer kisfiús alkat; halk szavú, vékony, mosolygós férfi. Az ember, aki kitalálta, hogy mozivászonra kerüljenek a Harry Potter-könyvek, egy másik film, A csíkos pizsamás fiú forgatása miatt járt Budapesten. Az [origo] néhány héttel a Harry Potter és a Főnix Rendje tokiói világpremierje előtt beszélgetett vele.

- Készíted már a szmokingodat?

- Nem, dehogy, ez nem az a típusú premier. Viszont be kell utaznunk majd az egész világot: megyünk Tokióba, New Yorkba, Londonba... Kemény lesz, izgalmas.

- Először jársz Magyarországon?

- Nem, hetvenhatban, tizenöt-tizenhat évesen jártam itt először. Az angol ifjúsági vívócsapat tagja voltam, és ide jöttünk edzőtáborba. A magyar vívók mindig nagyon híresek voltak, és azért jöttünk, hogy tanuljunk tőlük.

- Hogyan kezdődött ez az egész? Hogyan születtek a Harry Potter-filmek?

- Filmes családba születtem. (Heyman apja John Heyman producer - A szerelmi postásÚt Indiába, anyja Norma Heyman producer - Veszedelmes viszonyokMrs Henderson bemutatja - a szerk.) A szüleim elintézték, hogy kölyökként dolgozhassak forgatásokon, afféle lótifutiként. Kávét, teát főztem a filmeseknek, szóval, elhiheted, a mai napig isteni teát főzök. Aztán Amerikába mentem egyetemre, és miután végeztem, az egyik évfolyamtársam felhívott, hogy lenne-e kedvem vele dolgozni a Warner Bros.-nál. Igent mondtam és így indult az én kis személyes odisszeám. Először Los Angelesben dolgoztam, de az nem az én városom volt, nem éreztem magam túl jól. Átmentem New Yorkba, és ott csináltam egy kis függetlenfilmet, a Kiruccanók-at Parker Posey-val.

- De ez még mindig Amerika - hogyan kerültél vissza Angliába, Harry Potter közelébe?

- Nos, a New York-i lét nem volt egyszerű, mert borzasztóan drága az a város. Úgyhogy úgy döntöttem, hazaköltözök, Londonba. Megegyeztem a Warnerrel, hogy fizetnek nekem egy irodát Londonban, én pedig azonnal szólok nekik, ha látok valami izgalmasat, amiből filmet csinálhatnánk. Így hát hazatértem Angliába, és nem sokkal ez után a kezembe került egy akkor még teljesen ismeretlen írónő könyvének a kézirata. Ez volt a Harry Potter és a bölcsek köve.

Forrás: [origo]
David Heyman és Daniel Radcliffe a Harry Potter és a Főnix Rendje
forgatásán. (Fotó: Murray Close, courtesy of Warner Bros. Pictures)

- Egyszerűen hangzik... Tavaly beszélgettem erről Jerry Bruckheimerrel, aki azt mondta, az egyik munka vezetett a másikhoz; így lett belőle több milliárd dolláros producer.

- Hát, nem is tudom. Ez a része is igaz, de azt hiszem, utólag könnyű történelmet írni. Nem tervezheted meg minden lépésedet; az egyetlen dolog, ami számít, hogy olyan dolgokkal foglalkozz, amiben hiszel, amiket szeretsz csinálni. Bármi is legyen a vége, a lényeg, hogy közben jól érezd magad és élvezd a munkádat. Amikor annak idején elolvastam J. K. Rowling kéziratát, még meg sem jelent az első könyv. Fogalmam se volt, hogy ekkora siker lesz. De elolvastam és megnevettetett. Azonnal éreztem, ahogy bevon a világába: gyerekkoromban én is ugyanilyen iskolába jártam, a varázslat nélkül, persze, de ugyanilyen barátságok szövődtek közöttünk, ugyanilyen volt a kapcsolatunk a tanárainkkal... Szóval nagy hatással volt rám az anyag, és eldöntöttem, hogy filmet akarok belőle csinálni. Így kezdődött. Az első rész után már a Warner Bros. is látta, hogy ebben lesz fantázia és fokozatosan, minden újabb résszel nagyobb bizalmat - és persze pénzt - adtak a produkciónak. Most már, a Harry Potter és a Főnix Rendjé-n 2500 ember dolgozott; speciális effektesek, szörnytervezők... hatalmasra duzzadt a stáb.

- Ezúttal David Yates a rendező, aki a hírek szerint az ötödik után a hatodikat is megrendezheti.

- David Yates fantasztikus. Igen, ő kapja a hatodik filmet is, de a hetedikről még korai lenne nyilatkozni - majd meglátjuk. Ami fontos, az a Harry Potter-filmek evolúciója, az, hogy minden egyes résszel többet, valami nagyobbat próbáltunk és próbálunk megalkotni. A srácok felnőnek, a könyvek egyre komolyabbak, és mi magunk is változunk. Azt hiszem, ez az, ami életben tartja a sorozatot, ezért izgalmas még mindig. Friss maradt ennyi év után is, és erre nagyon büszke vagyok.

Mesterházy Lili