Gondoltuk, kedvenc filmjük vagy jelenetük is van a két életműből.
 
Györffy Miklós: Bergman filmjei közül A csend és a Suttogások és sikolyok égett belém leginkább. Antonionitól A kaland és a Nagyítás. A kaland-ban a két főszereplő bolyongása a dél-olasz környezetben, a Nagyítás-ban a szélfútta park, ahol a gyilkosság történik és magának a nagyításnak a képsora - ezek a kamerával való kifejezésmód felülmúlhatatlan remeklései.
 
Mundruczó Kornél: Bergmanból szinte nem is tudok választani, annyi emlékezetes jelenet égett be az agyamba. Úgy tűnik, az életművéből semmi nem mellékes. Antonioni Vörös sivatag-jában felejthetetlen, ahogy Monica Vitti tipeg az üres utcákon a magassarkújában.
 
Sopsits Árpád: Természetesen sok kedvencem van tőlük. Antonionitól A kiáltás, A kaland, a Nagyítás, A foglalkozása: riporter. Bergmantól pedig a Suttogások és sikolyok, A nap vége, A trilógia, A szégyen, de még a Kígyótojás is, pedig az sokak szerint nem sikerült annyira. De szeretem a Jelenetek egy házasságból-t és Varázsfuvolá-t is - az utóbbi szerintem minden idők legszebb operafilmje. Ez a keserű ember meg tudta mutatni a boldogságot és a humort is. Bergman azért is nyűgözött le mindig, mert egy rendkívül komplex személyiség volt: színházban is dolgozott - ott is nagy újítónak számított, ő porolta le például a Peer Gynt-öt - és írónak sem akárki. Egy nagy művész, akit magánemberként nagyon nehéz volt elviselni, ahogy ezt sokan elmondták a filmemben.

Forrás: [origo]
Michelangelo Antonioni: Vörös sivatag


Végül azon töprengtünk, jelent-e valamit, hogy egy napon haltak meg ők ketten.

 
Györffy Miklós: Közös haláluk - bár nem hiszek a természetfeletti jelenségekben - döbbenetes jelkép. Különösen számomra, aki a hetvenes évek második felében, egy-egy könyvet írván róluk, úgy élt velük együtt, hogy szüntelenül egymásra vonatkoztatta, összehasonlította oket. Az utóbbi idoben szinte már hihetetlennek tűnt, hogy még mindig élnek - mikor már rég elmúlt mellőlük minden nagy kor- és pályatársuk - és most még hihetetlenebbnek, hogy egyszerre léptek le a színről. Közel s távol egyetlen hozzájuk fogható nagyság nincs a filmművészetben, de talán az egész kortárs művészetben sem.
 
Mundruczó Kornél: Leginkább egy "Bunueli" gesztusnak tűnik az egybeesés, de szimbolikusan nem jelent számomra semmit. Irigylem őket valójában, hogy ilyen szép kort éltek meg.
 
Sopsits Árpád: Van valami szimbolikus és szép abban, hogy szinte egy órában mentek el.

Forrás: [origo]
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból

Fliegauf Benedek:
Bergman és Antonioni időben közeli halálát puszta számszaki egybeesésnek tartom. Egyik hír sem szomorú számomra. Ha kilencven éves kora körül meghal egy ember, azt éppen olyan természetesnek tartom, mint azt, hogy valaki nulla évesen megszületik. Ami különös, az az, hogy Bergman és Antonioni életműveikben nem igen foglalkoztak mással, mint a halállal és annak ugyancsak kiterjedt holdudvarával. Idős kori portréikat szemlélve az az érzésem, hogy mindketten nagyon régóta várták ezt az utazást, és alaposan felkészültek rá. Jó utat kívánok nekik!

Gyárfás Dóra