Koltai Lajos: Szörnyű látni, hogy ennyi az élet

Vágólapra másolva!
Szabó István új operatőr után nézhet. Állandó munkatársa, barátja és tanítványa ugyanis kibújt a köpönyegéből, és túl is nőtt a mesterén: Koltai Lajos ma már - egyedüli magyarként - az Amerikai Rendezők Céhének tagja, és nem is szeretne többé mást, kizárólag rendezni. Ha bírálói egyre többen lesznek is, ő nyugodtan tehet rájuk, hiszen ma már az a kérdés, következő filmjében Julia Robertset vagy Gwyneth Paltrow-t rendezi.
Vágólapra másolva!

- Mit gondol, el lehet-e rontani egy életet?

- Persze, biztosan, el, el lehet rontani.

- Nem arról szól az Este, hogy igazából nem?

- Nem, ez a film csak a lehetőségekről szól, a döntési lehetőségekről. Lehet jól és rosszul dönteni. De ha a kérdés az, hogy el lehet-e rontani, akkor a válasz: biztosan, hiszen mindannyian próbálkozunk vele, hogy elrontsuk. Erre tulajdonképpen nagyobb esélyünk van, mint az ellenkezőjére.

- Van önnek is valami, amit nagyon bán, úgy, ahogy az Este főhőse?

- Erre nincs kész válaszom. Most csak azt bánom nagyon, hogy valaki nagyon beteg a családban. Ez nagyon bánt, hogy ilyen helyzetbe kerülhet valaki, és ez a szemem előtt történik. Erre persze nem jó kifejezés, hogy bánom, hanem ez egyszerűen feldolgozhatatlan. Szörnyű látni, hogy ennyi az élet, hogy ennyik vagyunk. Kicsit erről is szól a filmem. Hogy lehet, hogy csak ennyi az egész: egy kicsi család, a gyerekek - ami óriási ajándék, és aztán kész. Ez talán kevés, mégis nagyon sok..

- Kinek a véleményére kíváncsi, ha elkészült egy filmmel?

- Megtanultam, amiben az elején nem hittem annyira (a '70-es években ugyanis még egyáltalán nem érdekelt minket a közönség), most meg igen. Persze nagyon sok barátom van, akiknek érdekel a véleménye. Szabó Istvánt szoktam mindig mondani, hiszen 28 évet töltöttünk együtt, érdekel, hogy mit mond. De másnak a véleménye is érdekel, csak azért mondom mindig Szabót, mert őt mindenki elfogadja tőlem, és ha csak még egyet mondanék, a többiek megbántódnának.


- Izgul még a forgatáson egy-egy jelenet előtt?

- Hogyne! De szerencsére csak annyira, amennyire izgulni kell. Nem reszket a gyomrom, nem reszket a lábam. Az izgalmat az ember reggel éli át, mert nem mindegy, hogy megy ki a forgatásra. Az a lényeg, hogy mennyire végzi el az ember a házi feladatot. Ha felkészült vagy, jöhet bármilyen kérdés. Általában az Este forgatására minden nap így tudtam kimenni. De mielőtt elkezd megszületni egy fontos dolog - és ebben a film sok fontos pillanat van -, mindig nagy az izgalom, hogy meglesz-e.

- Van visszaút a rendezői székből?

- Most úgy érzem, hogy nincs. Úgy érzem, hogy ez eldöntetett. De azt kérdezte az elején, hogy el lehet-e rontani egy életet. Lehet, hogy én most ezzel rontom el, ki tudja. Most nem úgy néz ki, de minden lehet. De most úgy érzem, hogy ezt a fordulatot meg kell csinálni.

- Ez azt jelenti, hogy többé Szabó István vagy Tornatore mellett sem lenne operatőr?

- Igen, momentán még ezt sem vállalnám, maradnék ezen a pályán. Ezt mi már meg is beszéltük Szabó Pistával. Ebben a pillanatban egyébként sincs semmi konkrét, amire azt kellene mondanom, hogy nem.

- Miért nem tudott egyetlen szereplőt sem elhozni Magyarországra az Esté-ből?

- Ez csak pénzkérdés, ők nem maguktól jönnek ide, csak, ha kifizetik nekik. Megkérdeztük Vanessa Redgrave-et, aki rajongva akart idejönni, annyira szereti Magyarországot, meg engem is. Mikor megegyeztünk New Yorkban, ugrált a liftben, olyan boldog volt, hogy "Budapest, Budapest, Budapest"! Szó szerint ugrált, hogy de jó, megyünk! De akkor még úgy volt, hogy Londonból kell csak idehozni, ami nagyon egyszerű lett volna. Aztán kiderült, hogy nem jön vissza Európába New Yorkból, mert odaköti egy munka. Úgyhogy írt nekem egy levelet, amiben az állt, hogy "nagyon szégyellem, hogy nem lehetek veled, nem foghatom a kezed a színpadon, és nem tudlak segíteni ezen az estén." Ő volt az egyetlen, akit felkértünk, a többiek sajnos szóba sem kerültek a költségek miatt.


- Mit szólt ahhoz, hogy Claire Danes és Hugh Dancy összejöttek a forgatáson?


- Sokan mondták, hogy én vagyok a matchmaker! Én már az elején éreztem, hogy valami van. Ez ugyanis úgy volt, hogy minden reggel mentem a sminkszobába találkozni a színészekkel. Ilyenkor még mindenkin meglátszik, hogy hogy van és honnan jött. Claire mögött elég sok átmulatott éjszaka volt, és mindig panaszkodott, hogy mennyire fáradt. Én meg mondtam neki, hogy nem baj, majd a jelenetben használjuk a fáradtságodat. De amikor negyedik-ötödik nap is ugyanolyan fáradt volt, akkor rájöttem, hogy valami másról van szó. És aztán meg is hívtak magukhoz. Claire-nek van egy jópofa loft-lakása, ahol egy karácsonyi partit rendezett. Azt találta ki, hogy mindenkinek készítenie kell egy díszt a karácsonyfára. Hozatott egy csomó anyagot, azok szét voltak osztva hosszú asztalokra, és mindenkinek csinálnia kellett valamit. Én hangjegyekből összeraktam neki a Silent Night című dalt - mindenki azt mondta, hogy az én díszem lett a legjobb. Szóval akkor már együtt jelentek meg, és egy nagyon helyes este volt.