Továbbra sem tudunk lehasadni arról a két szuper szignálfilmről, amik a szerdán véget ért Russia Rulez nevű orosz filmfesztivál vetítésein mentek. Tegnap kiderítettük, hogy ezek a kisfilmek Mundruczó Kornél keze munkáját dicsérik, aki most kezdi vágni Delta című hányattatott sorsú új filmjét, de azért volt olyan jófej, hogy válaszolt pár kérdésünkre. A Szép napok és a Johanna rendezője mesélt a két kisfilm létrejöttének körülményeiről, a Russia Rulez örömteli sikeréről, arról, hogy miért érdemes kortárs orosz filmeket nézni, valamint azt is elárulta, hogy szívesen csinálna reklámfilmeket, csak sajnos tartanak tőle a megrendelők.

- Honnan jött az orosz filmnapok és az ahhoz kapcsolódó kisfilmek ötlete?

- A orosz napok ötletgazdái mi voltunk Vikivel (Petrányi Viktória, Mundruczó társa a Proton Filmben - a szerk.) A kortárs orosz filmek nehezen jutnak be az országba, ezt a hiányt szerettük volna pótolni. Még másfél évvel ezelőtt elindult egy szervezkedés a Cirko-Gejzírrel, akik mellénk álltak már az elejétől fogva. Nagyon sok időbe telt, hogy összejöjjön a pénz és a lehetőség, majd egyszer csak beindult, és hirtelen valami arculatot kellett adni az egésznek, nehogy eltűnjön a süllyesztőben, mert tényleg jó filmekről van szó.

Akkor kezdődött az agyalás, hogy mit lehetne csinálni és hogyan. Főként Vikivel és Ágh Mártonnal, aki a látványtervezőm. Felmerült öt-hat ötlet, és közben azt mondogattuk egymásnak viccből, hogy ha jó reklámot akarsz, akkor mindenképp legyen benne meztelen nő. Természetesen az volt a fontos, hogy a szpot film zárjon össze ezekkel az orosz filmekkel, vagy hordozzon egy bizonyos hangulatot. Olyan "logót" szerettünk volna készíteni, ami magát a szellemiségét is kifejezi. Nagyobb fesztiváloknál ez bevett dolog; vannak nagyon színvonalas szpotok, bár nem túl gyakran. Ha el van találva, akkor az sokat segít abban, hogy szellemiséget, alaphangot adjon a fesztiválnak. Egyfajta húzást, ami rögtön megteremt egy hangulatot és megágyaz a befogadásnak. Mint egy pozitív reklámfilm, ami a terméknek a mélyét fogja meg. Az volt a célkitűzésünk, hogy bemutassuk, miért jó orosz filmeket nézni.

- Hol forgattátok, mennyi idő alatt?

- A forgatás a pilisi erdőben zajlott és körülbelül nyolc óra alatt tudtuk megcsinálni. Wéber Katát kértem fel rá, aki először persze meg volt ijedve, de aztán sikerült meggyőzni. Lett ebből egy plakát is, tehát a forgatás fotózás is volt egyben.

- Ki volt az operatőr?

- Erdély Mátyás. Videóra forgott, mert nem volt rá pénz, senki nem támogatta. Csodálatos volt újra ennyire szabadon dolgozni. Egy aggregátor és egy darab lámpa és egy ismerősünk kocsija volt nálunk, és összejött hat lelkes ember. Nem akartunk finomkodni, sem kimódolt esztétikát adni a filmnek, hanem pont a nyersességre mentünk. Mi úgy hívtuk a megteremtendő hangulatot - trash-világ. Az esti jelenetben egy direkt lámpával világítottunk rá a nőre. Az alkonyos snittnél pedig behúzott optikával dolgoztunk: nem látsz ki a tájból, nem egy fenséges táj van, hanem csak egy autó, egy szituáció, egy történet.


- Mennyire találtátok ki a történet hátterét?

- Volt egy elképzelésünk - részben A jég kapcsán, részben az orosz filmekből következően - a Jukoszos ügyvéd és az egyszerű kurva találkozásáról. Ennek a történetnek a végét lehet a szpotban látni. Hiszek abban, hogy mind egy reklámfilm, mind egy jó fotó akkor működik, ha egy történetnek egy pontját meséli el. A többi a nézőre van bízva.

- Ki volt a fickó a kocsiban?

- A rendező-asszisztensem, György János.

- Őt megölte a nő? Vagy mi ott a sztori szerinted?

- Hát ez már olyan kérdés, mint Bunuelnél, hogy mi van a dobozban. Maradjon ez a mi titkunk. Egyébként volt még egy plakátverzióm, de arra már nem sikerült szerezni se pénzt, se paripát, se fegyvert. Az pont egy olyan pillanatot feszegetett volna, mikor Kata áll a mankóval és belátunk a kocsiba. Annyit elárulhatok, hogy volt farmernadrág az ügyvéden. Vagyis ügyvédnek mi hívjuk, mert az ugye nem derül ki róla.

- A kocsi rendszáma milyen nemzetiségű?

- Orosz. De az egy filmes rendszám egyébként, amit csak ott dobtunk fel egy magyar autóra.

- Annak van jelentősége, hogy a lány tudomást vesz a kamera jelenlétéről?

- Persze, hiszen egy filmfesztiválról szól, arról hogy mi nézzük ezeket a jeleneteket. Az optikába nézés mindig pofátlan gesztus, például a Négyszáz csapás végén. A nappali változatban jön a nő, észreveszi, hogy lefilmezték, megáll a kamera előtt, teljesen testközelbe, mint az életben. Egy ideig áll az optika előtt, belenéz kíváncsian, mintha nem tudná, mi is az pontosan, aztán nem kezd el kiabálni az operatőrrel, hanem letakarja a képet. A másiknál, az éjszakainál, pedig konkrétan belenéz a kamerába, és csak utána takarja le a képet. Mintha azt mondaná, hogy láthatod ezeket a történeteket, de beléjük nem láthatsz. Ilyen szempontból szerintem az orosz ars poétikát is tükrözi, ami magyar aggyal nem könnyen felfogható, de érdemes róla beszélni, gondolkozni. A Jég-nél is felmerült a probléma, hogy mit tudunk mi ebből az egészen különös orosz agyműködésből visszaadni. Érezzük, hogy hogyan rezegnek ezek a történetek, de fel nem foghatjuk. Ezért is volt fontos nekem, hogy ezeket a filmeket bemutassuk. Annak is örültem már, amikor még a fesztivál előtt a Cirko-Gejzír mozi, Balassa Péter, bevállalta a 4 című filmet forgalmazásra, ami bátor tett a hazai piacon. Ezt egészítettük ki a kortárs fiatalok filmjeivel, a Koktebel-lel, a Plac-cal stb. Plusz odatettük emellé az idősebb Germant, aki az ottani fiatalok számára az, ami nekünk leginkább a Jancsó.


- Számodra mik azok a kvalitások a kortárs orosz filmekben, amik miatt közel érzed őket magadhoz?

- A történelemmel, a folytonossággal nem úgy foglalkoznak, mint a korábbi filmek. Kicsit felborult, megbolydult az orosz filmművészet is, ilyen szempontból a magyarral abszolút párhuzamba állítható. Bátor filmek ezek. Pedig ott Oroszországban aztán tényleg piaci alapúvá vált a film, leginkább Hollywoodhoz hasonlítható. Az európai pályázatos, bizottságos, alapítványos műsor helyett, náluk az számít, hogy ha visszahozza a pénzt a film, akkor odaadják rá a magánbefektetők. És mégis: előbújnak a bokorból ezek az alkotók, és a legszuverénebb módon nyúlnak a valósághoz. A szpotot is jó kihívás és kaland volt ezt tudva, ennek szellemében megcsinálni. Reklámfilm - máshogy.
 
- Csináltál már reklámfilmet?

- Nem. Úgy tűnik, sajnos tőlem félnek. Van egy meggyőződés velem kapcsolatban, hogy megeszem a megrendelőt, pedig nem enném meg.

- Úgy gondolod, bírnád az alkalmazott műfajjal járó kötöttségeket?

- Persze. Ezért hívjuk alkalmazott műfajnak, nem? Mondjuk, van az a színvonal, amire nemet kell mondani, de ez egy általános elv, nem külön a reklámoknak szól. Én úgy érzem, egy ilyen helyzetben szuperflexibilis lennék.

A Russia Rulez plakátja

- Miket csinálnál szívesen?

- Van egy ötlet, amit szeretnénk beindítani a Proton Cinemán belül: úgy hívjuk magunkban, hogy radikál média, pont ilyen típusú szpotokat jelentene. Ehhez persze megrendelői bátorság is kell. Bármi lehet reklám, ha a gondolat koherens, valódi mögötte, és egy igazi pillanatról szól. Ennek a második éjszakai szpotnak is oda lehetne rakni a végére, hogy Gas Jeans. A fő, hogy inkább maga a történet: a szituáció és a képi világ merészsége vigye el a dolgot. De ha nézeget az ember reklámfilmeket Angliából vagy Dél-Amerikából, egészen elképesztően jók vannak, és nagyon is vállalhatók alkotói szempontból is. Ahhoz persze nincs kedvem, hogy beálljak a sorba és nyomjam a Danoninót.

- Szerinted hogy vették a nézők ezeket az orosz filmeket?

- Mi ezt őrült sikerként könyveltük el és nagyon nagyot piáltunk utána. A Cirko-Gejzír és a Toldi is folyamatosan tele volt. Hitetlenkedve néztünk egymásra, hogy honnan bújtak elő ezek az emberek. Ha egy hét alatt ennyien megnézik ezeket a filmeket, az nagyon jó hír, mert akkor talán elmennek moziba másra, máskor is. Tudjuk, és rémülettel figyeljük, hogy a mozikból kopik ki a néző. Ez egy folyamatos probléma, de úgy tűnik, mégis megszólíthatóak az emberek. A dolog sikerén felbuzdulva egy sorozatot is tervezünk - ötletből van a tárházban száz.

- A beszélgetős programok hogy sikerültek?

- Meglepően jól. Őszintén nem akarok belemenni semmifajta országfikázásba, mert nagyon jó itt, meg minden, de Magyarországon a beszélgetések néha olyan hülyén tudnak elsülni. Általában nincs se kérdés, se válasz, és a moderátorok sincsenek felkészülve. Viszont ezek a beszélgetések egészen üdítőek voltak. Ott volt száztíz ember, ami őrült nagy dolog, még ha nevetségesen hangzik is. Tehát nem hat ember üldögélt, hanem száztíz ember beszélgetett vasárnap délután. Új nézőket kell tudni termelni, teremteni vagy találni, és ennek érdekében mindent meg kell tenni. Ezért is kell egy olyan plakát és kell egy olyan szpot, ami működik, és ami meg tudja szólítani azokat az embereket, akikről mi azt gondoljuk, hogy látniuk kell ezeket a filmeket.

Varga Ferenc

Köszönet Danyi Orsinak a segítségért.