Óriási előnye a premier-szemléken befutott filmekből válogató londoni filmfesztiválnak, hogy megszűri az éves kínálatot és csak a legjobbakat mutatja be a brit főváros igen szép számban összesereglő moziőrültjeinek. Itt van tehát az összes cannes-i és velencei díjazott, csak győzzek belőlük csemegézni! Két nap után a mérleg abszolút pozitív, csak jó filmeket láttam és nehéz eldönteni, hogy Brad Pitt, Naomi Watts, Keira Knightley vagy Brian De Palma újdonságáról kezdjek először lelkendezni.

Erőszakos jelen

Remek választás volt David Cronenberg Torontóban közönségdíjat nyert Eastern Promises-ével nyitni az idei londoni szemlét, hiszen a kanadai mester londoni kiruccanása jóval mélyebbre ás az angliai metropolisz bugyraiban, mint Woody Allen (Match Point) vagy Mike Nichols (Közelebb!) képeslap-körútja tette. A helyi orosz maffia leleplezése azért így sem sorolható az árnyalt kategóriába; ennyi karikatúra-akcentust, oroszokról szóló vaskos sztereotípiát és a nevetségesség határát súroló túlzott erőszakot rég láthattunk egy filmben.

Érdekes, hogy a Cronenberg előző remekműve, az Erőszakos múlt képregényadaptáció létére is abszolút komolyan vehető volt, míg a Steven Knight (Gyönyörű mocsokságok) drámai forgatókönyvéből készült Eastern Promises -  nem tudni mennyire szándékosan - szüntelenül a fekete humorral kacérkodik. Nincs ezzel semmi baj, mert a film szórakoztató, izgalmas és emlékezetes, olyan alkotás, amiről sokat lehet utána beszélgetni, vitázni, és persze összehasonlítgatni az Erőszakos múlt-tal. Ebből az összehasonlításból vesztesen kerül ki a második Cronenberg-Mortensen együttműködés, de mégis kétpetéjű ikerpárként fonódnak össze a rendező életművében, leginkább persze Viggo Mortensen jelenléte miatt. Az egykori Aragornt Cronenberg mentette meg a beskatulyázástól, és ezúttal is parádés alakítást présel ki belőle. A baltaarcú Nikolai pont ellenkező utat tesz meg a nézők szemében, mint az Erőszakos múlt Tom-ja, de hasonlóan izgalmas és csak filmben elképzelhető karakter. Mellette a többi szereplő eltörpül; Naomi Watts nem sokat tud kihozni az egyetlen szimpatikus szereplő karakteréből, Vincent Cassel ismét udvari bolond, Armin Mueller-Stahl-nak pedig kell érnie a legjobb monológgal: "Ebben a városban sosem havazik, sosincs forróság. Ez London. A kurvák és a buzik városa."

Az év eposza

Imádom a kellemes csalódásokat filmek esetében. Sajnos sokkal kevesebbszer van részem bennük, mint kellemetlenekben, de a filmmániának ez az átka; annyi információt magunkba szívunk egy-egy készülő alkotással kapcsolatban míg az megérkezik a mozikba, hogy már szinte teljesen kialakult elképzelésünk lesz róla, hogy milyen is. A Vágy és vezeklés-ről Bujdosó Bori kolléganőm, a The Assasination of Jesse James...-ről pedig én jelentettem ki elhamarkodottan a béna előzetesek láttán, hogy bukásgyanúsak. Óriásit tévedtünk, de ezt mindkét film esetében nagyon jó érzés volt belátni.

Forrás: [origo]
Keira Knightley és James McAvoy a Vágy és vezeklés-ben


A Vágy és vezeklés nem szerepel a londoni filmfesztivál hivatalos programjában, a velencei szemle nyitófilmje volt és pár napra rá már vetíteni is kezdték az angliai mozik. Én annyira kíváncsi voltam rá, hogy rögvest beillesztettem a saját táncrendembe. Ritkán ragadtatom magam ilyen kijelentésekre, de a Vágy és vezeklés igen közel áll a tökéletes regényadaptáció fogalmához, ami attól függetlenül lenyűgözi és elvarázsolja a nézőt, hogy az olvasta-e már Ian McEwan zseniális regényét. A remek történet adott volt (sikerült is minimális változtatásokkal megtartani), a második filmes Joe Wright-nak "mindössze" a képeket kellett hozzárendelnie és jó színészeket találnia az óriási kihívást jelentő szerepekre. Wright mindkét téren bravúrosan teljesített, a látvány és a hangulat káprázatos, a színészek pedig a legapróbb mellékszereplőig tökéletesek. Valószínűleg James McAvoy és a tizenhárom éves Saoirse Ronan fognak a legtöbbet profitálni a film sikeréből (és biztosra vehető díjesőjéből), de Vanessa Redgrave-nek, Romola Garainak vagy Juno Temple-nek is van jó pár feledhetetlen pillanata. Szándékosan hagytam ki Keira Knightley-t, ő a film húzóneve, ezért sokak számára a vonzereje, vagy éppen az elriasztó tényezője lehet, de le kell szögezni, hogy a Vágy és vezeklés nem róla szól. Visszafogottan, méltóságteljesen játszik, gyönyörűen mutat és ötvenes- hatvanas évekbeli színészistennőkre emlékeztető érzékiséget sugároz, de sztársága egyszerűen nem fontos és nem is szükséges ebben a mezőnyben, a Vágy és vezeklés nélküle is könnyedén elnyeri a méltó helyét a filmtörténelemben.  

Brad, a betyár

Apropó sztárok: talán nincs is jelenleg fényesebben ragyogó hímnemű csillag Brad Pittnél, minden lépését ismerhetjük a pletykalapokból, évi átlag 2 filmmel rója a vörös szőnyegeket és menyecskjénél már csak a haverjai befolyásosabbak Hollywoodban. Kérdés, hogy mikor fog ez csömört eredményezni, mikor gondoljuk majd azt, hogy "ez a film hiteltelen, hiszen csak Brad Pitt-et látjuk művérrel a nyakán!". Nem a hosszú című (The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford) betyáreposz kapcsán, az biztos.

Forrás: [origo]
Casey Affleck a The Assassination of Jesse James...-ben


A Jesse Jameshez fűződő kultuszt ravasz ötlet Hollywood legnagyobb sztárjával érzékeltetni, de beválik: Pitt karizmatikus,  egyszerre hátborzongató és vonzó - remek alakítás. Nem marad el az árnyékában Casey Affleck sem, ő az, akitől igazán elkezd futkározni a hideg az ember hátán, ez a film avatja őt igazán nagy színésszé. Az alapfelállás A tehetséges Mr.Ripley-re emlékeztet (egy bizonyos fürdőzős jelenet különösen), de a lassan folydogáló western végül kristálytisztán kirajzolja a vadnyugat két legendás alakjának portréját, a címben szereplő előre bejelentett gyilkosság pedig a valaha látott legjobbak közé tartozik. Ha valakinek rémálmai lesznek tőle, persze még mindig próbálhatja megnyugtatni magát azzal, hogy csak Brad Pitt-et látta művérrel a nyakán.

A jó film / rossz film arány szombat estig: 5/0

Sztárok, akikhez sikerült közelférkőzni: Naomi Watts, Sienna Miller, Steve Buscemi, Ang Lee

Amiről mindenki beszél: Viggo Mortensen meztelen verekedése a szaunában (Eastern Promises), román újhullám, szükség van-e a Funny Games remake-jére?

Onozó Róbert
London, Anglia