Európában már a Sonka, sonka, Az aranyhere és az Eleven hús után is szupersztárnak számított Javier Bardem, de Julian Schnabel félig spanyol feleségének a rajongása kellett ahhoz, hogy az Egyesült Államokban is megismerjék a nevét. Ő beszélte rá Schnabelt, hogy megjelenésbeli hasonlóság nélkül, középfokú angoltudással is Javiert szerződtesse a Mielőtt leszáll az éj főszerepére. Az eredmény egy Oscar-jelölés és egy rakás hollywoodi mellékszerep, melyek közül a legutóbbi, egy hidegvérű gyilkos a Coen testvérek Nem vénnek való vidék-jében szinte biztos, hogy meg is fogja hozni az aranyszobrot a spanyolok büszkeségének. Ráadásul még Gabriel García Márquez az időtlen szerelemről szóló eposzának (Szerelem a kolera idején) is ő a főszereplője, alakítását egyelőre sokkal jobban dicsérik, mint a filmet.


A Mean magazin három különböző címlappal is előrukkolt ebben a hónapban: Ewan McGregor az új béna Woody Allen-filmet, Emile Hirsch pedig Sean Penn szenzációsan jó rendezését (Into the Wild) népszerűsíti. A Javier-cikket kísérő képek (nézd meg őket nagyban: Javier1, Javier2, Javier3) remekül sikerültek, de az interjút is érdemes végigolvasni minden filmrajongónak, hiszen nem csak az új Bardem-filmekről ("A Nem vénnek való vidék-ben Josh Brolin, Tommy Lee Jones és én ugyanannak az embernek játsszuk három oldalát. Én vagyok az erőszak."), hanem régebbi kritikáiról ("Sokan azt mondták, hogy hogyan játszhatná el ez a nagy behemót ember a törékeny Reinaldo Arenas-t? Pedig egyáltalán nem volt törékeny, erős volt, mint egy fatörzs, különben az első 10 évben meghalt volna"), Spanyolország megosztottságáról ("Aznar egy hülye seggfej"), és a hitről ("Istenben nem hiszek, csak Al Pacinóban") is szókimondóan nyilatkozik.