Az átváltozások királynője

Vágólapra másolva!
Ausztráliából jött, tíz éve még senki sem ismerte a nevét, mostanra pedig nincs év, hogy legalább két parádés szereppel ne ostromolná a díjkiosztókat és a mozipénztárakat. Cate Blanchett otthonosan mozog a történelmi drámák, a filmbiográfiák, a bizarr komédiák és a fantasy eposzok műfajában is, szerepválasztásaiban pedig igazi kaméleon. Tíz legemlékezetesebb alakítását tekintjük át Középföldétől Bob Dylanig, Erzsébet királynőtől a szextanárnőig.
Vágólapra másolva!

1. Elizabeth

Forrás: [origo]

A várva várt második rész óriási csalódás, de ez nem csökkenti Cate 1998-as áttörésének értékeit. A fiatal Erzsébet királynőről könnyű volt elhinni, hogy vonzó és érzéki nő lehetett, akit a rákényszerített szerep, a politikai csatározások és a közszereplőségből adódó magánéleti kudarcok keményítettek rizsporos arcú, szigorú ikonná. A dinamikus és modern megközelítéssel szinte új műfaj alakult ki a történelmi drámákon belül, melynek végül pont a félresikerült folytatás lehet a koporsószöge.

+ + +

2. Aviátor

Forrás: [origo]

Martin Scorsese sok szempontból elhibázott filmbiográfiája csak egy-egy jelenet erejéig tudta megidézni Hollywood aranykorát, de Cate Blanchett Katherine Hepburnje az összes ilyen jelenetben ott volt. Az Oscar már az Elizabeth-ért is kijárt volna Blanchettnek, de Scorsesevel ellentétben őt egész hamar kompenzálta az Akadémia. A filmtriviák kedvelőinek nem árt tudni azt sem, hogy ez volt az első Oscar, amit olyan személy megformálásáért kapott színész, aki maga is Oscar-díjas volt (ráadásul rekordtartó négyszeres!).

+ + +

3. Kávé és cigaretta

Forrás: [origo]

Királynők és istennők megformálása után Jim Jarmusch csak annyit kért Cate-től, hogy legyen 10 percre önmaga... és a saját unokatestvére! A sikeres színésznő eltúlzott, feldívásított paródiája és a lompos rokonnal alkotott kettősük parádés helyzetkomikumokról gondoskodik, és egyben ez az ötletes szkeccsfilm legerősebb epizódja. Egy rövid részlet megtekinthető itt.

+ + +

4. Lapzárta - Veronica Guerin

Forrás: [origo]

Cate filmográfiája hemzseg az olyan középszerű daraboktól, amelyeket szinte kizárólag az ő játéka húz fel. Ilyen a Kis hal, a Charlotte Gray, A jó német vagy A gyilkosok a mennyországba mennek. A legjobb példa azonban a drogmaffia ellen küzdő lelkiismeretes ír újságírónő igaz története; a mérsékelten tehetséges rendező, Joel Schumacher ugyanis mindenáron kedd esti tévékrimivé akarja silányítani a sztorit, ami Blanchett alakításában mégis érzékeny sorstragédia marad.

+ + +

5. I'm Not There

Forrás: [origo]

Az év talán legbizarrabb vállalkozása volt Todd Haynes részéről, hogy hat különböző színész alakításában próbálja meg visszaadni Bob Dylan sokoldalúságát. A fogadtatás enyhén szólva is vegyes, sokan szenvedélyesen imádták, mások szenvedélyesen gyűlölték, de Blanchett folkzenével szakító Dylan-szerűségét szinte mégis egyöntetűen méltatták a kritikusok. Rovatunk stábjának többi tagjával ellentétben én még reménykedem benne, hogy jó lesz, vagy legalább érdekes.