Ben Affleck korántsem tartozik a legnagyobb színészek közé, első rendezésével viszont bebizonyítja, hogy igenis jó érzéke van a színjátszáshoz - másképp aligha tudott volna ilyen remek alakításokat kinyerni szereplőiből. És ez csak egy ok a sok közül, ami miatt a Hideg nyomon kiváló film.

A Hideg nyomon annak a Dennis Lehane-nek a regényén alapul, aki a Titokzatos folyó-t is írta, de Ben Affleck vagy jobb érzékkel választott, mint Clint Eastwood anno, vagy egyszerűen csak jobban feküdt neki az amúgy nagyon hasonló alapanyag, mert Eastwoodéval ellentétben filmje cseppet sem lett didaktikus és szentimentális. Ez a könyv mintha Affleckre várt volna: bostoni történet (Affleck gyermekkorának helyszíne), középpontjában egy olyan figurával, aki mintha a Good Will Hunting-ból lépett volna elő.

Patrick (Casey Affleck, Ben öccse) és Angie (Michelle Monaghan) fiatal pár, akik magánnyomozóként dolgoznak együtt, de egészen addig legfeljebb elveszett kutyákat kellett megtalálniuk, amíg ajtójukon be nem csönget Beatrice (Amy Madigan) és Lionel McCready (Titus Welliver), akik eltűnt unokahúguk, Amanda felkutatásával bízzák meg őket. Persze a helyi média is azonnal lecsap az eltűnt kislány ügyére, amikor Patrickék megérkeznek az anya (Amy Ryan kiváló alakításában elevenedik meg) házához, forgatócsoportokat és a kíváncsiskodók hadát kell kerülgetniük. Ennél a képsornál máris tudjuk, hogy Affleck érti a dolgát: a színészek és a helyiekből verbuvált statiszták tökéletesen keverednek, és elég végigpillantanunk néhány arcon, hogy azonnal belemerüljünk ebbe a munkásosztálybeli, viszonylag alacsony szellemi nívón mozgó közegbe.

Patrick és különösen Angie húzódozva vállalja a feladatot, egyikük sem szeretné egy kislány holttestét előkaparni valami kukából, de látva a nagynéni elkeseredettségét, mégis igent mondanak, és kopóösztönüket külön felpiszkálja, amikor a rendőrfőnök (Morgan Freeman - remek, mint mindig) részéről némi elutasítást, a nyomozók (John Ashton és Ed Harris - talán még a szokásosnál is jobb) részéről pedig inkompetenciát vélnek felfedezni.

Forrás: [origo]
Morgan Freeman, Casey Affleck és Michelle Monaghan a Hideg nyomon-ban

A film tulajdonképpen két filmből áll: az első sötét órában lassan hömpölyögve bonyolódnak az események, fokozatosan rájönni vélünk a megoldásra, de ez valójában sokkal inkább szól Patrick és a mellékszereplők figuráinak kibontásáról, mint a nyomozásról. Ben Affleck és Aaron Stockard forgatókönyvének és Casey Affleck érzékeny alakításának egyformán köszönhető, hogy egy hús-vér embert ismerünk meg, egy tehetséges, elszánt srácot, aki saját erejéből emelkedett ki a közegből, ami csak visszarántaná (a számos ügyes pillanat egyike: Patrick egy drogdílert faggat, akiről úgy véli, köze van Amanda eltűnéséhez, a díler kokainnal kínálja, Patrick "kösz, már nem nyomok"-kal visszautasítja és folytatódik tovább a beszélgetés), és aki fokozatosan nő föl a feladathoz. Nem a kislányért izgulunk, hanem azért, hogy Patrick sikerrel járjon, annyira fontossá válik számunkra, hogy amikor a film felénél tragikus fordulatot vesznek az események, a mi szívünk is összetörik Patrickével és Angie-ével együtt.

Affleck dramaturgiai érzéke tökéletes, bő egy óránál tempót váltunk és elkezdődik a második film, felpörögnek az események, lövöldözős házkutatás jön, ordítással kísért és szótlanul kínzó érzelmi viharok és csavarok gyors egymásutánban. Patricknek két súlyos erkölcsi dilemmával kell szembenéznie, és az alkotók ezeket is biztos, de nagyon finom kézzel festik fel: ellentétben a hollywoodi filmek többségével (amelyek néha ugyan álszentül azt hirdetik magukról, hogy nem nyújtanak előrecsomagolt megoldásokat az életre, de tudjuk, hogy ez nem igaz) itt tényleg nincsenek egyértelmű válaszok, és a főhős nyomasztó önvizsgálata, majd a frontvonal két oldalára szoruló figurák frusztrációja és fájdalma minden egyes pillanatban velőig hatoló. Hosszú-hosszú idő óta az első film, amely a "légy hű önmagadhoz" használhatatlanra nyúzott üzenetét ismét tartalommal tölti fel, úgy, hogy nem hazudik, és be is fejezi a mondatot: "ha beledöglesz is".