A Jolie-Pitt sztárpáros szívügye volt a Pakisztánban elrabolt és kivégzett újságíró, Daniel Pearl tragédiájának filmre vitele. Jobb kezekbe nem is kerülhetett volna ez a döbbenetes történet, de az amerikai mozikban mégis teljes közönnyel fogadták. Az anyagi bukást kisebb díjkiosztók próbálták kiköszörülni, de Angelina Jolie jutalomjátéka sajnos az Oscarról is lecsúszott. A Hatalmas szív hozzánk csak DVD-n érkezett meg a múlt héten, de ettől még nem szabad, hogy elkerülje a figyelmünket.

A Hatalmas szív Daniel Pearl, a Wall Street Journal tudósítója elrablásának 2002-es (annak idején a hírcsatornákon részletesen végigkövethető) történetét mutatja be, öt hónapos terhes felesége, Mariane szemszögéből. A tragikus végkimenetel ismert, ezért nem érdemes Az elszánt diplomata-típusú gondolkodtató akciódrámára számítani, és a krimiként is kiválóan működő film keresi ugyan az elkövetőket, de nem feltétlenül célja, hogy meg is találja őket.

Michael Winterbottom kamerája feszült tempóban, de részint dokumentarista stílusban kalandozik a pakisztáni káoszban. "Karacsi hatalmas, egyre növekvő, kaotikus város, ahol olyan sokan élnek, hogy nincs ember, aki összeszámolja. Hogyan találunk meg egy embert ebben a tömegben?" - hangzik Jolie hátborzongató, de mégis megható hangalámondása. A színésznő egyébként évek óta kísérletezik azzal, hogy Meryl Streep mintájára az akcentusok királynőjévé váljon, de a röhejes Nagy Sándor vagy a Sky kapitány után most először érzett rá tökéletesen karaktere beszédmódjára.

Még mielőtt azonban előreszaladnánk a sztárszínésznő alakításának taglalására, le kell szögezni, hogy a siker kulcsa elsősorban a rendezőben keresendő. Winterbottom tökéletes választás, mert egy visszafogott és intelligens művész, akitől távol áll a hollywoodi giccs és a szenzációhajhász megmondóemberkedés. Termékeny alkotó, bár a magyar mozikba jó, ha minden harmadik filmje eljut. Legutóbb a Guantánamó-t láthattuk tőle, ami több szempontból is visszaköszön a Hatalmas szív megtekintése során. Két dolog emlékeztet csak arra, hogy stúdiópénzből készült, kommersz-közönségre is építő sztárprojektet látunk, mégpedig a torokszorító fejlemények közt bevágott szerelmes visszaemlékezések (az előzetesben nyálaskodás-gyanús elemek, de a teljes filmben remekül működnek), valamint a főszerepet alakító Angelina Jolie.

A cannes-i bemutatóra elkísérte a filmet a valóságban is erős, határozott nő képét mutató Mariane Pearl, és hamar leszögezte, hogy Jolie-t ő maga választotta a feladatra, miután a producerkedő Pittnek egy ideje már eladta a jogokat. Egyértelmű volt, hogy ez a film csak akkor működhet a világ legtöbbet fotózott női szupersztárjával, ha azonnal megfeledkezik a néző arról, hogy Lara Croftot látja barna kontaktlencsében, begöndörített frizurával. Winterbottom trükkös, mert a film háromnegyedéig nagyon rövid pórázra engedi sztárját. Hihetetlenül erős mellékszereplők veszik körül, és nincsenek arcra közelített, Oscar-díjkiosztón bejátszható drámai csúcspontok (lehet, hogy ezért is maradt ki végül a jelöltek közül). Jolie Mariane-je bizakodó, de tárgyilagos, kétségbeesett, de kemény. Kétszer emeli fel a hangját, akkor is hátulról veszi a kamera. Éppen ezért hatványozottan vesébe hatoló a gyászhírt követő reakciója, belerengenek a hangszórók, ha otthon nézzük is. A sokkot követően Mariane és a film is visszatalálnak az eredeti, visszafogott hangvételhez, és szerencsére nem versenyeznek a tragédiát pár éve drámai részletekbe menően taglaló hírtévékkel.

Forrás: [origo]
Dan Futterman és Angelina Jolie a Hatalmas szív-ben


Cannes-ban a sajtótájékoztatón felszólalt és bocsánatot kért a riporter, aki annak idején megkérdezte a friss özvegytől, hogy vajon végignézte-e a férje kivégzéséről készült videofelvételt. A filmbe némileg fikciósítva belekerült az ízléstelen kérdés, és ha továbbgondoljuk, hogy van, akit ez érdekel ebből a történetből, pláne nyilvánvalóvá válik, hogy Mariane Pearl (és férje emléke) a Hatalmas szív alkotói gárdájával a lehető legjobban járt.

A film már kölcsönözhető és megvásárolható DVD-n. A cikk megírásához újrafelhasználásra került a tavaly májusi cannes-i kritika.