Egészségesnek nyilvánítva

2008.02.03. 23:09

Till Attila első filmjében magyar rendezőtől szokatlan dolgot művelt: szellemes alapötletéből tisztességesen megírta a forgatókönyvet, amit jó színészekkel, végtelenül szórakoztatóan vitt vászonra. Alig hittünk a szemünknek.

Jó idén Filmszemlézni: úgy érzi az ember, hogy valami elindult a magyar filmgyártásban, hogy néhányan rátaláltak egy olyan útra, amire eddig nálunk szinte senki nem mert vagy nem akart rálépni.

Először tegnap az elsőfilmes Gigor Attila A nyomozó című munkája keltette bennem ezt az érzést, ma pedig Till Attila rendezői debütálása, a Pánik. Ezek az alkotók rájöttek, hogy a feladat nem a művészfilm és a közönségfilm közti választás, hanem "egyszerűen" az, hogy úgy meséljék el az őket foglalkoztató történetet, hogy közben elszórakoztatnak bennünket. Munkáikat nevezhetjük igényes közönségfilmnek, de teljesen mindegy, hogy milyen skatulyába pakoljuk őket, a lényeg, hogy végre valaki tényleg mesél nekünk.

A Pánik szellemes kör- és kórkép. A "társadalmi" jelzőt elétehetném, de inkább elhagyom, mert néhány ember személyes kis dilijeiről szól ez a film - amik persze bőven árulkodnak a tágabb közegről, amiben mozognak -, és véletlenül sem próbál nagyot mondani, csak kacsintva üzen. Természetesen egyik szereplője sincs teljesen rendben: a sikeres, harmincéves Zsuzsit (Gubik Ági) pánikrohamok kínozzák, ezért bevonul a Pánikklinikára, ahol mindenféle különös gyógymódnak veti alá magát, Zsuzsi anyja (Bánsági Ildikó) kapuzárási pánikjában egy egész tűzoltóosztagot elcsábítana, miközben a fia (Valcz Péter) egy pisztollyal készül megszabadítani őt a gonosztól, egy meleg rendőrpár (Thúróczy Szabolcs és Kovács Lehel) kapcsolata pedig válságba kerül, mert egyikük be akarja vallani homoszexualitását felettesüknek.

Forrás: [origo]
Kovács Lehel és Thúróczy Szabolcs a Pánik című filmben


Till Attila és dramaturgja, Szászi Zsuzsanna elsőfilmnél különösen figyelemreméltó pontossággal adagolnak: Zsuzsi története dominál, ez az egy szál annyira kidolgozott, hogy igazi érzelmi töltetet is hordoz, de a többi sem sikkad el, jó tempóban váltakozva futnak egymás mellett, és a végére mindegyik kielégítő lezárást kap (persze ez lenne a minimum elvárás egy forgatókönyvnél, de már megszoktuk, hogy magyar filmnél sokszor ennyi sem teljesül).

A film televan abszurdba hajló humoros elemekkel a Zsuzsi kidobásához szakértőt igénybevevő pasitól (Kolovratnik Krisztián) kezdve Zsuzsi öccsének zakkant barátnőjéig (Stefanovics Angéla), amik épp csak annyira emelik el a valóságtól a sztorit, hogy nevetni tudjunk a figurák nyomorán, de nem vonják meg az empátiát tőlük és nem teszik hiteltelenné őket. Pedig néhány ponton könnyű lett volna átlendülni groteszkbe vagy akár olcsó marháskodásba, de a problémák életszerűsége és a természetes alakítások miatt végig a hihető területén maradunk. Pluszpont a rendezőnek: egy cameo-szerepléssel bizonyítja, hogy saját magán is tud röhögni.

Pánik előzetese


Leginkább viszont azért vagyok hálás Tillnek, mert felfedezte nekünk az eddig csak színházi szerepeiből ismert Gubik Ágit, akit remélhetőleg ezután gyakran láthatunk majd a moziban is. Gubik néhány gesztussal lejátssza a vászonról a terapeutáját alakító Schell Juditot, aztán egy olyan finom árnyalatokat felvonultató érzelmi hullámvasutat mutat be premier plánban, amit - megint csak ugyanazt szajkózom - magyar színésznőtől talán még sosem láttunk.

Remélem, Tillnek még sok jó ötlet van a tarsolyában, mert még rengeteg ilyen filmre szükség lenne ahhoz, hogy a mozibajárók ne meneküljenek fejvesztve, ha azt hallják, hogy magyar filmet adnak.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK