Oscar kedvenc pszichopatái

2008.03.03. 18:29

Joe Pesci (Nagymenők)

Mi a problémája? Sokáig az Oscar-díj legrosszabb tréfájának tartották, hogy Martin Scorsese remekművei rendre alulmaradnak sokkal gyengébb filmekkel szemben. Talán az 1990-es blamázs volt az egyik legfájóbb, amikor a szentimentális Farkasokkal táncoló tarolt az ízig-vérig tökéletes Nagymenők ellenében. Scorsese-t azóta már maffiástól kárpótolták (tavaly A téglá-ért), de akkor csak a New York-i gengszeterek legapróbbika és egyben legagresszívebbike, Joe Pesci menthette a klán becsületét.

Forrás: [origo]

Kedvelt módszerei, eszközei: Joe-t ha felbosszantják, puszta kézzel, vagy éppen egy toll segítségével is képes embert ölni. Kígyószerű természet, aki adott esetben barátai likvidálásától sem riad vissza. Scorsese annyira megszerette, hogy egy másik inkarnációban, a Casino szereplőgárdájába is visszahívta.

Gyengéje: A hátulról jövő támadásokat ő sem tudja kivédeni. Hiába kerül be a maffia legbelsőbb köreinek nagykutyái közé, egy régi baklövését soha nem felejtették el neki, és gondoskodnak róla, hogy ne temethessék el nyitott koporsóban.  

Ő mondta: "Viccesnek találsz? Mi olyan kibaszott vicces bennem? Mondd meg, mondd csak meg, mi olyan kurva vicces bennem!"

Oscart nyert: Az indiánok helyett a gyilkosok éveként marad meg az Oscar-történelemben 1990, ráadásul Pesci a maffiafilmek két legendás arca elől happolta el a mellékszereplői szobrot: Al Pacino a Dick Tracy-beli karikatúraszerű alakításáért, Andy Garcia pedig a Keresztapa III.-ért volt jelölt.

+ + +

A többiek:

Oscar szerelembeesése az elmebeteg mészárosokkal 1990-re datálható, amikor Joe Pesci imént taglalt mellékszereplői győzelme mellett a legjobb férfi és női főszerepért járó szobrot is gyilkosok megformálóinak ítélték. Nem csoda, hogy egy év múlva szabad volt az út Hannibal Lecter előtt, de ekkor még Jeremy Irons-nak (A szerencse forgandó) szólt a taps, aki hidegvérrel viselte a vallatást felesége megölése után, míg Kathy Bates (Tortúra) új értelmet adott a könyvrajongó kifejezésnek. Fogvatartott kedvenc írójával művelt macska-egér játéka azóta is kötelező tanagyag a női antihősök számára, Stephen King figurái közül pedig őt szerette legjobban az Akadémia.

Forrás: [origo]
Kathy Bates a Tortúra című filmben


A kilencvenes évek eleje óta így szinte minden évben beférkőzik az Oscar-nyertesek közé egy elvetemült gyilkos, de tavaly Forest Whitaker a híres ember gesztusainak pontos leutánzása rubrikát is kipipálta egyben Idi Amin, ugandai diktátor hátborzongató megszemélyesítésével (Az utolsó skót király). Day Lewis példája pedig jól illusztrálja, hogy a második Oscar megszerzéséhez kiváló stratégia átmenni gonoszba. Denzel Washington hiába próbálkozott életrajzi filmmel (Hurrikán), neki is inkább egy zsarubőrbe bújt karizmatikus pszichopata szerepéért (Kiképzés) adták oda második Oscarját.

Forrás: [origo]
Forest Whitaker Az utolsó skót király című filmben


Az elsőt nyerte viszont Kevin Spacey egy azóta kultikus bűnöző ravasz megformálásáért; a rezignáltan kamuzó kripli vallomása (Közönséges bűnözők) új fejezetet nyitott a forgatókönyvírás világában, Spacey pedig anélkül nyert mellékszereplői Oscart a sátán cimborájaként, hogy gyilkolászni egy pillanatra sem láthattuk a vásznon.

Forrás: [origo]
Kevin Spacey a Közönséges bűnözők című filmben


Némileg könnyedebb műfajban, de abszolút bevágódott Oscarnál a Chicago gyilkos gráciáinak csapata, a fődíj mellett Catherine-Zeta Jones is begyűjtötte a szobrocskát, így neki sikerült az, ami idén Johnny Deppnek nem: dalolva gyilkolta magát az Oscar-pódiumig, a nézők teljes szimpátiáját élvezve.

Előző
Következő