Oscar kedvenc pszichopatái

Amint az egy hete ismét kiderült, színészi Oscart leginkább híres emberek vagy karizmatikus gonoszok megformálásával lehet nyerni. Javier Bardem és Daniel Day Lewis úgy tudták megfagyasztani a mozinézők ereiben a vért, ahogy azt még senkitől sem láttuk korábban, hiába éltük már túl Hannibal Lectert és Keyser Sözét. Összeállításunkban áttekintjük az utóbbi két évtized legemlékezetesebb és leghátborzongatóbb elmebeteg gyilkosait, akik végül mind elnyerték méltó jutalmukat: az Oscart.

Javier Bardem (Nem vénnek való vidék)

Mi a problémája? Sokak szerint nem is ember, hanem egy kísértet, aki amerre megy, a pestishez hasonló pusztítást végez. A lelkiismeret legkisebb szikráját is nélkülöző alaptézise, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki meghal - ő persze tesz róla, hogy inkább előbb. Az idei Oscar-fődíjas filmben egy balul elsült drogügylet ellenértéke nyomában kaszálja végig Texast.

Kedvelt módszerei, eszközei: Általában nem sokat hezitál gyilkolás előtt, ha mégis, akkor fej vagy írással dönt. Kedvenc eszköze egy hangtalan, nagynyomású levegőpumpa, ami zárak kinyitására éppúgy alkalmas, mint spontán kocsibérlésre.

Gyengéje: Nincs neki ilyen. Amikor azt hinnénk, hogy a véletlen végzet őt is elérheti, akkor is morbid meglepetést okoz.

Ő mondta: "Válassz: fej vagy írás?"

Oscart nyert: Idén a mellékszereplői kategóriában egy bekattant jogász (Michael Clayton), egy hegytetőn mélázó tata (Út a vadonba), egy CIA-s nagyokos (Charlie Wilson háborúja) és egy másik hidegvérű gyilkos (Jesse James meggyilkolása...) ellen nyert meglehetősen könnyedén. Főszereplőként is indíthatták volna, de valószínűleg pont a Day Lewis-zal való összecsapást akarták elkerülni.

+ + +

Daniel Day-Lewis (Vérző olaj)

Mi a problémája? A semmiből jött olajmágnás klasszikus amerikai karakter; a pénznél és a sikernél csak a hatalom fontosabb számára és senkivel nem hajlandó osztozkodni. Aszexuális és antiszociális, a korral pedig nyilvánvalóan egyre rugalmatlanabb, tetteit az indulat vezérli, megbánást egyáltalán nem érez.

Kedvelt módszerei, eszközei: Daniel Plainview két gyilkosságot követ el a film során, melyek közül a második fog bevonulni a filmtörténelembe egy tekebábu és egy bizonyos turmixelszipkázós monológ miatt.

Gyengéje: Örökbefogadott fia, H.W. az egyetlen, akinek irányában emberi érzésekhez hasonlót tud produkálni, bár egy lenyűgözően filmre vitt olajkitöréskor már jobban izgatja a hatalmas erővel előtörő nyersanyag, mint megsüketülő fia. A történet során soha nem derül ki egyértelműen, hogy azért vette-e magához, hogy eredményesebben köthessen üzleteket, vagy valóban apai érzéseket táplált irányában.

Ő mondta: "Nem akarom, hogy mások sikeresek legyenek. A legtöbb embert utálom."

Oscart nyert: Idén a legjobb férfi főszereplő szobrát kapta meg abszolút megérdemelten és kiszámíthatóan. Két másik gazember is versenyzett a mezőnyben, de a trillázó gyilkos borbélynak (Sweeney Todd) és az orosz maffia sofőrjének (Eastern Promises) éppúgy semmi esélye nem volt ellene, mint a lelkiismeretére találó eltakarítóembernek (Michael Clayton) és az Irakban veszett fiát kereső apának (Elah völgyében). Öt éve egyébként egy másik elmebeteg megformálásával már majdnem elnyerte második Oscarját, de akkor a közhangulat végül a New York bandái ellen fordult.