Egy ágyban az ellenséggel

2008.03.04. 15:55

Ang Lee szinte soha nem hibázik és minden műfajban magabiztosan leteszi a névjegyét. Új filmjét, az Ellenséges vágyakat a Brokeback Mountainnal a gazdag érzelmi világ, a Tigris és sárkánnyal a briliáns kínai színészek és a közös nyelv, az Értelem és érzelemmel pedig az izgalmas, sokdimenziós női karakterek kötik össze. És még valami: a felsoroltakhoz hasonlóan zseniális film, amit mindenképpen látni kell.

A tajvani származású Lee halk szavú, szerény ember, mégis a filmvilág legbátrabb személyiségei közé tartozik, akinek sorra sikerül felülemelkednie a begyöpösödött tabukon és elavult szabályokon. Hazai remekművei, Az esküvői bankett vagy az Étel, ital, férfi, nő világsikere után ugyanazzal a magabiztossággal vetette bele magát a viktoriánus angol lányregények (Értelem és érzelem) világába, mint az amerikai szuburbia izzadtságszagú és tragikomikus szexuális forradalmába (Jégvihar). Egy nagy zöld blockbusterbe (Hulk) beletört a bicskája, hogy aztán hazatérve bebizonyítsa: egy izgalmas akciófilmhez (Tigris és sárkány) nem kell lerombolni a fél világot, a misztikum és a kreativitás ma is nyerő bármilyen nyelven. 

Majd jött a filmtörténelmi jelentőségű Brokeback Mountain, ami az érvényben lévő hollywoodi szabályok szerint felért volna egy látványos karrier-öngyilkossággal. Helyette nézőtömegeket nyűgözött le szerte a világon, kortól, nemtől és leginkább szexuális orientációtól függetlenül, Oscar-díjas kasszasikerré válva. Talán logikus lépés lett volna Lee-től egy újabb grandiózus, Oscar-vadász hollywoodi eposz sztárszereplőkkel és nagy költségvetéssel, de persze ezúttal sem a könnyebb utat választotta. Az Ellenséges vágyak grandiózus és epikus ugyan, de kínai szereplőkkel, kínai nyelven készült, és a moziba járó közönség nagy részét eleve kirekeszti a szigorú korhatárbesorolás miatt. Nekik annyit tudok mondani vigasztalásképp, hogy ez a film egy újabb érv, amiért érdemes várni a 18. életév betöltését.

Forrás: [origo]
Tony Leung és Wei Tangaz Ellenséges vágyak-ban


A japán megszállás alatt álló Kínában járunk a második világháború idején, hőseink lelkes nacionalista diákok, akik égnek a tettvágytól, hogy valamilyen módon hozzájárulhassanak a dicső célként előttük lebegő függetlenségi törekvésekhez. A hazafiasságra buzdító iskolai színdarabtól pedig csak egy lépés a kollaboráns kormány egyik jeles alakja, Yee úr (Tony Leung hipnotikus karizmáról tesz tanúbizonyságot, mint mindig) ellen kifundált merénylet. A csalétek a naiv Wong (Wei Tang bámulatos bemutatkozása), aki először Yee feleségének madzsongasztalához, majd később, nem kis erőfeszítések árán Wong úr ágyába is beférkőzik. Érdekes módon Wong úr munkájába sohasem nyerünk betekintést, a kamera megragad a női szalonokban, ami kockázatos eszköz a feszültség visszatartására, de remekül működik: a férfi még titokzatosabbá válik, a fiatal nővel pedig együtt dobog a szívünk, hogy mikor, milyen apró elszólás (jó lenne érteni a sokat emlegetett akcentusbeli különbségeket) vagy pillantás leplezheti le az előkelő asszonypajtások előtt.    

Az alaptörténettől önmagában még nem kell hasra esni, és az sem meglepő, hogy Lee profi képi világgal, bámulatos díszletekkel és kosztümökkel dolgozik. A megszállás alatt lévő Sanghaj itt sejtelmes, egzotikus és fülledt érzékiségtől lüktető hely, de a rendező finoman odafricskáz az erotikus kémfilm műfajának főszereplőnője karakterével. Wong ugyanis eljátssza, hogy ő Mata Hari, vérvörös rúzst és végzet asszonya ruhát ölt, de alatta végig látjuk a pohos testű kis gyereklányt is, aki inkább csacska kalandvágyból, mintsem politikai meggyőződésből lesz két férfinak is a kurvája. Más kérdés, hogy a szóban forgó két férfi ugyanígy prostituálódik, csak éppen az általuk képviselt rendszerek és ideológiák szolgálatában.

Wang Leehom az Ellenséges vágyak-ban


A sokat emlegetett szexjelenetek körüli hűhó teljesen jogos, leginkább azért, mert tanítani kellene, hogy bizony ilyen a történet szempontjából elengedhetetlen filmbeli szex. Wong és Yee úr ugyanis folyamatosan hazudnak egymásnak, szerepet játszanak és nem engedhetik meg maguknak, hogy bízzanak a másikban. Csak a legintimebb testi közelségben működik köztük az őszinte kommunikáció, az explicit, de abszolút ízléses ágyjelenetek az igazság pillanatát jelentik a filmben és előrevetítik, hogy ez a küldetés csak egyféleképpen végződhet. 

Ang Lee tehát az értelem és érzelem mellé bátran adagolja a film angol címében ígért érzékiséget és izgalmat,  így a hosszú játékidő végén abban a ritka érzésben lehet részünk, hogy ezen négy összetevőből egyenlő arányban részesültünk.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK