Sok minden történt Diablo Cody-val azóta, hogy elvégezte a katolikus gimnáziumot. Volt szexipari szakmunkás, újságíró és szabadszájú blogger, írt könyvet, legutóbb pedig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kezdő létére hazavitte az Oscart a Juno forgatókönyvéért.

- A hollywoodi ügymenetben közismert fogalomnak számít a "pitching", amikor a reménybeli alkotóknak, így például a forgatókönyvírónak is, kb. két perce van arra, hogy a filmtervét minél frappánsabb összefoglalva meggyőzze a döntéshozókat. Ön is átesett ezen a tortúrán?

- Azon kevesek közé tartozom, akiknek forgatókönyvíró létükre még soha nem kellett ezen átesnie. A Juno forgatókönyvét nem megrendelésre írtam, hanem magamnak, így nem is kellett hozzá senkinek a jóváhagyása. Más kérdés, hogy amikor elkészültem vele, óriási szerencse ért, hogy nem kellett házalnom vele, mert gyakorlatilag rögtön elkelt. Igaz, ekkorra már volt ügynököm, aki korábban a sztriptíztáncos korszakomról írt könyvemet (Candy Girl: A Year in the Life of An Unlikely Stripper - a szerk.) menedzselte, úgyhogy nem voltam teljesen felkészületlen e téren.

- Mennyi időbe telt megírni a Juno forgatókönyvét?

- Egy hónap alatt írtam. Korábban sohasem írtam ilyesmit, úgyhogy fogalmam sem volt, mire számíthatok. Kezdetben leginkább a terhes tini és az örökbefogadó házaspár kapcsolata izgatott, ennek a viszonynak a lélektanát, az érzelmi dinamikáját szerettem volna minél jobban feltérképezni.

- Volt valamilyen személyes indíttatás is e mögött?

- Nem tudok ilyenről. Nem lebegtek konkrét esetek a szemem előtt, csak a megérzéseimre és innen-onnan hallott történetekre hagyatkoztam. Illetve a férjem, vagyis  most már az ex-férjem mesélt hasonló esetekről, amikkel az orvosi praxisa során találkozott.
 
- Számos forgatókönyvíró-szoftver létezik kezdők számára. Igénybe vette valamelyiket?

- Nem, erre azért nem vetemedtem.

- Hogyan fogadta a konzervatív közvélemény, hogy a Juno ünnepelt írója valaha sztriptíztáncosként dolgozott és könyvet is írt a múltjáról?

- A forgatókönyvírásnak és a múltamnak semmi köze egymáshoz, de egy cseppet sem bánom, hogy dolgoztam a szexiparban. Néhány éve könyvet is írtam ezekről a tapasztalataimról, nem hiszem, hogy bárki előtt is magyarázkodnom kéne emiatt.

- A blogján (The Pussy Ranch - a szerk.) azt írja, hogy a gimnáziumban a népszerűtlen kamaszok, a minden osztályra jutó kívülállók közé tartozott. Ezen a téren mi hozott változást?

- Meg kell hagyni, valóban nem tartoztam a népszerű, jó csajok közé. De ez csak szította azt a vágyam, hogy kilógjak a sorból, hogy valami meghökkentőt, extravagánsat, zavarba ejtő dolgot csináljak. A sztriptíz ennek a kitételnek tökéletesen megfelelt. Belátom, nem könnyű lépést tartani velem, őrült életet éltem, a páromnak ezzel számolnia kell. Érettség terén van még mit behoznom. Épphogy túl vagyok egy nehéz váláson, elhiheti, tapasztalatból beszélek.

Forrás: EPA

- Az internetes fórumokon gyakran lehet találkozni a nevével...

- Igen, néha én is szembetalálkozom a saját nevemmel, pedig nem is szóltam hozzá a témához. Gyakran használom a fórumokat, olykor viszont mások használják a nevemet, és Diablo Cody-ként írogatnak mindenfélét.

- Igazi szakma- és álláshalmozó, hiszen dolgozott sztriptíztáncosként és újságíróként, írt könyvet és forgatókönyvet. Mi jöhet legközelebb?

- Most épp tanítani szeretnék.

- Mit tanítana?

- Lássuk csak, konkrét terveim még nincsenek, de azt hiszem jó lenne valami filmmel kapcsolatos dolgot, mondjuk filmtörténetet tanítani. Ahogy öregszem, nem telik el év, hogy ne bolondulnék bele valami új dologba. Most épp a tanítás van soron.

- Ugyancsak a blogján lehet olvasni a kedvenc filmjeiről. Az egyik ilyen Steven Soderbergh Schizopolis című filmje, a közismert rendező egy korai, kísérletező, már-már underground dolgozata. Híve az efféle kísérletezésnek?

- Nagyon is. A nagy stúdiófilmek biztosra mennek, konzervatívak és kiszámíthatók. Ezzel szemben ma már szerencsére ott vannak szép számmal a függetlenek, akik nem a műanyag valóságban érdekeltek. De persze ebben a közegben is megvannak a sztárok, a divatok, a biztos receptek, és minden évnek megvan a maga független slágerfilmje, amit minden fórumon imádni kell. Szóval, csak azt akarom mondani, hogy létezik egy szürke zóna is, ahol a stúdiófilmek és az úgynevezett függetlenek közti határok összemosódnak. A kilencvenes évek közepén, a nagy független áttörés idején ez a határvonal még jobban kivehető volt.

- Igaz, hogy jelenleg egy emberevő pompomlányról szóló forgatókönyvön dolgozik?

- Csak majdnem igaz: a főszereplő nem pompomlány, de egy nagyon népszerű valaki, a lényeg azonban valóban az, hogy a csaj emberevő. Imádom a horrorfilmet, valamennyi műfaj közül ez a kedvencem.

Forrás: [origo]
Diablo Cody ébredezik az Oscar-díj kiosztó gála másnapján


- Sosem titkolta, hogy súlyos Steve Buscemi-fétisben szenved. Hogy van a fétise?

- Köszöni szépen, remekül. Rajongok Steve Buscemiért, gyönyörű férfi. Nekem ő a férfiszépség megtestesítője.

- Találkozott az idoljával?

- Sajnos még nem. Tarthatatlan egy helyzet, de nagyon remélem, hogy hamarosan megváltozik.

- Egy készülő sorozat, az United States of Tara írásába is belefogott, amelynek Spielberg lesz a producere. Hogy haladnak?

- Így igaz, Steven Spielberg a producer, kész a forgatókönyv, úgyhogy hamarosan el is kezdjük forgatni. Egy skizofrén háziasszony és az ő számos énje áll illetve állnak a középpontban.