Horváth Lili: Világos dolgokat kell letenni

2008.03.14. 05:44

A Filmszemle rövidfilmes felhozatala idén különösen erős volt, nekünk azonban mind közül Horváth Lili Uszodai tolvaj című munkája tetszett a legjobban. Pár héttel később megnéztük a 26 éves rendezőnő Vakáció című korábbi filmjét, és az is iszonyatosan jó volt. Miután rövid idő alatt hatalmas rajongójává váltunk Horváth Lili filmművészetének, talán nem csoda, hogy leültük vele beszélgetni is.

Van egy színésznő, akit szintén Horváth Lilinek hívnak. Nem gondoltál arra, hogy felvegyél egy középső nevet vagy beiktass egy betűt a vezeték és a keresztneved közé, hogy könnyebben meg lehessen találni téged a Google-el

Dehogynem, ráadásul meg is keresett már Horváth Lili színésznő ügynöksége, nagyon barátságosan ugyanezt javasolták. Így is lenne illendő a részemről, hiszen én érkeztem később ebbe a szakmába. Csak hát egyre halogatom a dolgot - nem gondolnád, hogy az ember mennyire ragaszkodik a nevéhez, rossz érzés lenne például, hogyha máshogy hívnának, mint az apámat meg a testvéremet.

Hogyan kerültél a filmezés közelébe?

Nagyon hamar, már gimnazista koromban úgy gondoltam, hogy ezt akarom csinálni, mert valahogy minden, ami érdekelt, ebbe az irányba mutatott. Elkezdtem fotózni, meg történeteket írogatni, és ez a kettő itt találkozott. Érettségi után egy évet Párizsban tanultam filmelméletet, főleg azért, mert akkor ott laktunk a szüleimmel. Onnan hazajöttem felvételizni, felvettek, és azóta megint itthon élek.

Horváth LiliFotó: Hajdú D. András - Origo

Milyen élmény volt Párizs? Sokat jártál a Cinématheque Française-be?

Igen, és nagyon sokat jártam moziba egyébként is, mert elég magányos voltam. Tulajdonképpen nagyon furcsa élmény volt Párizs, mert se előtte, se utána nem kellett barátokat szereznem. De Párizsban, azt hiszem, nem voltam jó helyen, vagy nem voltam jó iskolában. Utólag azért máshogy látom: persze hogy megérte, mert kultúrából rengeteget lehetett felszedni, ha nem is az egyetemen, de a városban. Meg nagy tapasztalat más országban, más nyelven élni, és ez biztos belejátszott abba, hogy itthon fölvettek a főiskolára. Láttam én, hogy csodálatos és izgalmas város Párizs, de mégsem éreztem ott jól magam, mert nem találtam, hol a bejárat.

Voltak a filmhun interjúk a Szemle rövidfilmes rendezőivel, amiben Gerő Marcell és te is azt mondtátok, hogy az Iskola a határon-ból csinálnátok filmet.

Nem, pont ellenkezőleg.

Oké, de felhoztad az Iskola a határon-t, hogy most még nem, de esetleg később csinálnál belőle filmet.

Igen, az egy kicsit félreérthetően van ott megfogalmazva. Ottlik írásait nagyon szeretem, újra és újraolvasom őket. Főleg nem filmes szempontból, hanem "csak úgy". Vannak bizonyos írásai, amelyek kapcsán felmerül bennem a megfilmesítési szándék, de az Iskola a határon nem tartozik ezek közé. Nem tartom magam hozzá elég érettnek. Az a könyv, szerintem, nem egyszerűen jó regény, hanem remekmű, és azokkal csínján kell bánni. Nagyon ritkán készül jó film remekművekből. Amúgy meg az Iskola a határon-nak már régóta foglalt a megfilmesítési joga.

Horváth LiliFotó: Hajdú D. András - Origo

Az Uszodai tolvaj című novellájában mi fogott meg?

Egyrészt az, hogy két kamasz fiúról szól, akik nagyon össze vannak nőve, az egyik fölnéz a másikra, és akkor történik valami, ami ebbe a szimbiózisba belerondít. Ez egy alaptörténet. Jól ismerjük más filmekből, meg irodalomból is - nagyon hálás téma, sok mindent lehet megmutatni ezen keresztül. A másik, ami nagyon érdekes ebben a novellában, hogy az egyik fiú ellopja a másik pénzét, de arról nincsen szó, hogy miért. Nem kapunk magyarázatot vagy indoklást. Szerintem az, hogy Ottlik ezt nyitva hagyta, ritka és bátor írói gesztus. Bár a filmben sok mindent megváltoztattunk az eredeti történethez képest, fontos volt, hogy ezen a ponton hűek maradjunk hozzá.

A novellában ráadásul pont a gazdag fiú lopja el a szegénytől.

Igen, és ez tulajdonképpen nálunk is így van, mert ha megnézed, Rigó jól szituáltabb, mint Gyuszi.

Remek verdája van.

Remek verdája van, és a helyi körülmények között másnak nincsen ilyen. Meg az ő apja az uszodaigazgató.

De te azért mégis valamilyen motivációt adtál a lopásra. Vagy legalábbis én úgy éreztem.

Arra gondolsz, hogy Gyuszi a csajjal foglalkozik a parton? Tehát, hogy van egy kis féltékenység Rigóban?

Aha.

Igen, de a lány igazából Rigóra, a tolvajra nyomul, csak egyrészt neki nem kell, másrészt a lány az unokatestvére (a novellában a nővére) - ő tehát inkább a barátjára féltékeny, arra, hogy a másik fiú figyelme most az egyszer nem őrá összpontosul. De azért annyira nem erős vagy fontos ez a pillanat, hogy megindokolja a lopást.

Elolvastad sokszor a novellát és gondolkodtál, hogy mit kezdhetnél vele?

Nem egészen. Mikor a negyedéves vizsgafilmekről volt szó az egyetemen, én azt a megkötést kaptam, hogy adaptáció legyen. Akkor éppen nagyon bele voltam bonyolódva különböző saját forgatókönyvekbe. Azt hiszem, egy kicsit túl széttartó volt mindegyik, és a tanárom, Gothár Péter azt mondta, hogy most vegyél le egy novellát a polcról, valami olyan anyagot, ami kérlelhetetlen. Ezt a novellát már régebben olvastam, csak akkor még nem gondoltam arra, hogy ebből film legyen. Azért esett erre a választásom, mert eszembe jutott róla egy helyszín, egy nyolc házzal körülvett tér, amit már régebben ismertem, meg egy gyerek, a Gyuszit játszó színész, akinek a Vakáció-ban (Horváth Lili korábbi kisfilmje - a szerk.) is volt egy kis szerepe. Ettől összeállt a fejemben, hogy hogyan lehetne adaptálni a történetet.

Egy rövidfilmben persze muszáj sok kis momentumnak lenni, de én mégis úgy vettem, hogy az Uszodai tolvaj az átlagosnál sokkal gazdagabb volt ilyen szempontból. Mintha hirtelen belecsöppentünk volna egy szerteágazó történetbe. Ezt a sok kis sztorit (Rigó kapcsolatát a kabinos csajjal; vagy a lány a lépcsőnél, aki rosszul van; stb.) mind kitaláltad?

Igen. Ezek mind saját ügyek, tehát nem az Ottlik-anyagból származnak. Már nem is emlékszem, hogy az eredeti forgatókönyvben ezekből a kis jelenetekből melyik volt benne, és melyik nem. Akadtak olyan dolgok, amikkel szereplőkeresés közben találkoztam, és beleírtam, amikor megismertem ezeket a gyerekeket.

A kitalálást úgy értettem inkább, hogy a fejedben megvan-e a háttértörténet.

Igen, azt hiszem, hogy azt mindig tudni kell. Hiába pici az adott mozzanat, ha én nem tudom, hogy pontosan mit jelent, akkor nem is lesz pontosan fölvéve. Még csak tanulom ezt. Világos dolgokat kell letenni, nehogy véletlenül azt higgye a néző, hogy például Rigónak a kabinos csaj reménytelen nagy szerelme, mert akkor rögtön elkezd másról szólni a dolog. A színészek egyébként kellemetlenül pontos kérdéseket tudnak föltenni - erre lehet számítani, úgyhogy fel kell készülni, hogy tudjál válaszolni. Ez nagyon jó dolog, engem legalábbis egy színésszel való találkozás mindig arra motivál, hogy ha addig nem tettem volna meg, az utolsó pillanatban átgondoljam a saját forgatókönyvemet.

Horváth LiliFotó: Hajdú D. András - Origo

Eddigi mindkét filmed coming-of-age történet (Egy magyarra nehezen lefordítható terminus. Az ebbe a műfajba sorolható filmek általában egy kamaszkorú főhős útkereséséről szólnak, és egy olyan rövidebb, intenzív időszakot mutatnak be, amikor a főhőst olyan élmények érik, amelyek később nagy hatással lesznek a személyiségfejlődésére. - V.F.). Ez a műfaj vonz téged?

Igen, de most visszafelé gondolkozom, mert nem mondhatnám, hogy úgy találom ki, hogy ez most legyen egy coming-of-age történet. A Vakáció-ban és az Uszodai tolvaj-ban kamaszok a főszereplők - filmes szempontból kétségkívül vonzó ez a hiperérzékeny életkor. Sok izgalom van ezekben az években, sok döntő dolog történik. Egyébként a diplomafilmemben is kamasz a főszereplő, de ezúttal egy lány, és azt hiszem, az eléggé más film lesz. Legalábbis nem klasszikus tinédzserkori problémákról szól.

Nekem három francia film ugrott be az Uszodai tolvaj-ról: a Szívzörejek (Louis Malle), a Kis szerelmeim (Jean Eustache) és a Zsebpénz (Francois Truffaut). Ezeknek a rendezőknek a munkáit inspirálónak tartod?

Persze. Ugyanakkor, ami kevés tapasztalatom van a forgatókönyvírói meg a rendezői munkáról, az azt mutatja, hogy miközben dolgozol, nem feltétlenül a témába vágó film inspirál. Például a diplomafilmem mutat némi hasonlatosságot a Lilja 4-ever című filmmel, most mégsem nézem újra, mert úgy érzem, inkább blokkolna. Ugyanakkor lehet, hogy például megnézek egy olyan filmet, ami teljesen más világban játszódik, és arról hirtelen beugrik valami azzal kapcsolatban, amivel éppen foglalkozom. Szóval nagyon jó Truffaut meg Louis Malle, és persze hogy hatottak rám, de nekem talán Cassavetes filmjei a legkedvesebbek - annak ellenére, hogy nem az ő munkái jutnak az eszedbe a kisfilmjeimről.

Beszélhetnénk kicsit a film színvilágáról. Nekem a nyolcvanas évekbeli balatoni családi fotók jutottak róla eszembe.

Igen, nem véletlen. Azt nem tudom, hogy mennyire balatoni, de amúgy értem, hogy mit mondasz. Ez egy eléggé nyomasztó történet, és adnák magukat a tompa színek. Mi ennek ellene akartunk menni - azt gondoltuk, hogy szívszaggatóbb, ha épp ezek a gyerekkori színek vannak benne. Persze korosztálytól függ, hogy kinek mennyire jelenti ez a gyerekkort, de Maly Robival (az Uszodai tolvaj operatőre - a szerk.) nekünk ez az. Igazi színeket akartuk, mint a piros vagy a zöld. Élénk, de közben nem az a kiglancolt reklámos ügy.

 

Horváth LiliFotó: Hajdú D. András - Origo

Meleg színek.

Igen, de semmi aranybarna nosztalgia. Mindenféle képeket nézegettünk képzőművészeti albumokban, de nem találtuk a megfelelőt. Aztán egyszer csak a Robi hozott egy velünk egyidős barátjától pár kisgyerekkori diát, és akkor láttuk, hogy na, ez az. Robi a fénymegadóval sokat ügyködött ezeken a színeken. 16 mm-es filmre forgattunk, de 35-ös kópiánk sajnos nincs belőle, pedig akkor látszódna ez igazán.

Botrány, hogy Magyarországon a kisjátékfilmeknek mennyire nincs megoldva a forgalmazása. Nem merült fel az egyetemen, hogy kéne tenni annak érdekében, hogy ezek a kisfilmek valamilyen módon elérhetők legyenek? Legalább ki lehessen kölcsönözni őket...

Az egyetemen van egy olyan szándék, hogy azokból a filmekből, amik a szemlén mennek, legyen legalább egy sajtóvetítés. Szerintem az iskola részéről ez nagy lépés. Nyilván tök jó lenne, hogyha bevettebb gyakorlat lenne, hogy nagyjátékfilm előtt kisjátékfilmet vetítenek. Ha ez természetes dolog lenne, a nézők is hozzászoknának, vagy legalábbis nem bosszankodnának, hogy meg kell nézni egy hülyeséget, mielőtt jön a film, amire jegyet váltottak.

Szép dolog a sajtóvetítés, de egy átlagnéző, aki kíváncsi a filmedre, ezzel nincs kisegítve.

Igen, igen. Voltam Németországban ösztöndíjjal, és például a berlini főiskolának vannak promó DVD-i, amin ha nem is az összes, de a jobb kisfilmek rajta vannak. Ez például jó dolog, nem is olyan drága, ilyet lehetne csinálni.

Horváth LiliFotó: Hajdú D. András - Origo

És mondjuk, azt nem bánnád, ha az interneten néznék meg az emberek a filmjeidet? Van például a Daazo nevű rövidfilmes oldal, azt ismered?

Igen, hallottam róla. Minőségi értelemben bánnám, mert persze mindenki tökéletes vetítési körülményeket kíván a filmjének. De nem csukhatjuk be a szemünket - ma ez van, a miénknél komolyabb filmeket is parányi képernyőkön, fülhallgatóval nézik az emberek. A Vakáció-t egyébként föltette egy barátom az internetre, de akad a kép is, a hang is, ami jobban idegesít, mint a képméret.

És azon ügyködsz, hogy a mozikban fusson az Uszodai tolvaj valami nagyjátékfilm előtt?

Nem ügyködöm, és nem is vagyok nagyon ügyes a menedzselésben. Például fesztiválokra se küldözgetem kellőképpen a filmjeimet. Ennek ellenére néha szerencsém van, például a Mediawave esetében. Be akartam adni az Uszodai tolvaj-t, aztán elfeledkeztem róla, és akkor kaptam tőlük egy levelet, hogy ők látták máshol a filmet, és nyújtsam már be, mert tetszett nekik. Nagyon szép lenne, ha mindenhonnan kapnék egy ilyen e-mailt, de hát ez nem így megy.

Béres Dániel például fogta magát és besétált a Budapest Filmhez a Páternoszter című filmjével, hogy nem lehetne-e benyomni valami nagyjátékfilm elé, és azt mondták neki, hogy végül is miért ne, és ment a Rejtély előtt. Úgyhogy tényleg csak ennyin múlik, nem olyan nagy ördöngösség.

Én biztos, hogy képtelen volnék bemenni a Budapest Filmhez, és azt mondani, hogy itt vagyok. Egyrészt szeméremből, másrészt meg nem is értek hozzá. Egy film forgalmazása, az azzal kapcsolatos tárgyalások, szerintem egy külön szakma. Az Uszodai tolvaj persze főiskolás film, ha én nem nyomulok vele, más se teszi meg helyettem. De mondjuk a diplomafilmemnek már van egy egyetemen kívüli producere is, Fehér Károly - ott például teljesen egyértelmű, hogy az ilyen természetű ügyek alapvetően rá tartoznak, nem rám. Én meg végzem a magam dolgát.

Mesélj, kérlek, a diplomafilmedről!

Ez most nem adaptáció, magam írom a történetet, persze a tanáraimmal meg a munkatársaimmal konzultálva. Két nőről szól. Az egyik egy 17 éves lány, akinek van egy kisbabája, de még nem érett az anyaságra, a másik pedig egy 40 év körüli nő, akinek nincs gyereke. Ezek ketten egy javítóintézetben találkoznak egymással, mint gondozott és nevelő. Hogy aztán mi történik, inkább nem mondom el - hátha megnézné valaki a filmet azok közül, akik olvassák ezt az interjút.

Horváth LiliFotó: Hajdú D. András - Origo

Milyen stádiumban van most ez a film?

Az már biztos, hogy az egyetem és a Popfilm koprodukciójában készül majd a film, és az sem kizárt, hogy lesz egy német koproducerünk is. Azon dolgozunk, hogy a finanszírozás összeálljon. Van egy negyedik változat a forgatókönyvből, ami eléggé hasonlít már arra, amit majd le fogunk forgatni. Nemrég kezdtük el az előkészítést, ugyanazzal az operatőrrel és látványtervezővel (Sztevanovity Sandra), akikkel az eddigi kisfilmjeimet is csináltam - helyszínt meg szereplőt keresünk. Ez a 17 éves lány a történet kulcsa, ő még nincs meg. Számomra ez a keresgélés a filmkészítés egyik legizgalmasabb része. Egy jó szereposztásban lehet bízni - sok mindent eldönt, még mielőtt először bekapcsolnánk a kamerát.

+ + +

IPOD-RULETT

Ezúttal kicsit csaltunk a rulettben, mert Horváth Lili iPodján vagy 1 500 szám van, ezért nem a Dalkeverés funkciót állítottuk be, hanem Lili kiválasztott hat olyan számot, ami nagyon kedves a szívének, és ezekről mesélt.

CocoRosie: Terrible Angels [MySpace-oldal]

Ők egy amerikai testvérpár, két nő, akik sok idő után Párizsban találkoztak újra. Külön nőttek fel, az egyik operaénekesnek tanult, a másik, azt hiszem, egyáltalán nem tanult énekelni. Ennek ellenére nagyon jól működik ez a két hang egymás mellett. Nem hagyományos hangszereket használnak, hanem mindenféle talált hangok és zörejek vannak az énekhangok körül. Bár azóta több albumot is kiadtak, szerintem még mindig az első a legjobb, amelyről a Terrible Angels is való.

Mick Harvey: Come Into My Sleep [MySpace-oldal]

Nick Cave zenekarában, a Bad Seedsben gitáros, igazából innen ismert, de ez a szám a szólóalbumáról való. Hasonló a világa, mint Nick Cave-é, talán nem annyira sokrétegű, de ő is nagyon jó azért. Igen szép a hangja, korábban kiadott egy albumot Anita Lane-nel együtt is, azon Gainsbourg-dalokat dolgoznak fel angolul.

The Detroit Cobras: Cry On [MySpace-oldal]

Őróluk nem tudok semmit, ajándékba kaptam ezt az albumot. Gondolom, detroiti zenekar lehet... Eléggé garázsjellegű produkciónak hangzik, nagyon jó és vagány szövegeik vannak. Olyannak hallatszanak, mintha egy gimnazista zenekarból nőtték volna ki magukat - nem minőségi értelemben, hanem valahogy azzal a svunggal játszanak. Lehet, hogy tévedek, és teljesen más a történetük.

Soko: I'll Kill Her [MySpace-oldal]

Francia csaj, de angolul énekel. A hangja és a fotói alapján nagyon fiatalnak tűnik. Azt hiszem, még nincsen lemeze, de az interneten terjednek a számai, a MySpace-en komoly rajongótábora van már. Az I'll Kill Her egy dühös, ironikus dal a féltékenységről, de vannak nyugisabb számai is.

Trabant: Napszúrás [Honlap]

Nyolcvanas évekbeli underground együttes, az én generációmból nem ismerik sokan, vagy talán a Balaton zenekaron keresztül, akikkel oda-vissza játszották egymás számait, de míg a Balaton ma is koncertezik, a Trabant már rég megszűnt. Hiába képzetlen az énekesnő, Méhes Marietta hangja, meg néha hamis is, én nagyon szeretem ezt az elmélyült befelé éneklést. Meg a szövegeiket is. A diplomafilmemhez elloptam a Napszúrás című számuk címét. Ez a dal egy állapotról szól, amire metaforaként használják a napszúrás szót, ahogy mi is a filmünkben.

Tom Waits: Tango Till They're Sore [MySpace-oldal]

Őt, gondolom, nem kell bemutatni. Azon kívül, hogy nagyon bírom a hangját meg ezt a bárzongorista jellegét, külön szeretem azért, mert nagyon sok olyan száma van, amiben történetet mond el. A kedvenc sorom ebből a dalból: I tell you all my secrets / but I lie about my past (Elmondom az összes titkomat, de a múltamról hazudok).

Hálás köszönet Antal Zsófinak, Danyi Orsinak és Varga Évinek a segítségükért.

KAPCSOLÓDÓ CIKK